Horváth T. Csaba
Közel másfél évtizede már, hogy felnőtt fejjel, kétgyerekes apaként belecsöppentem a túraversenyzők egyre népesebb táborába. Belecsöppentem és benneragadtam; megfogott a túraversenyek izgalma, hangulata...
Egy-egy kirándulás nagyon érdekes és vidám is lehet, nyújthat sok szép élményt. A túraverseny azonban más kategória: a szép látnivalók mellett a verseny izgalmát, igazi sikerélmény lehetőségét is kínálja. A túraverseny olyan esemény, amelyre testileg-lelkileg készülni kell. A túraverseny olyan téma, amelyről mindig lehet beszélgetni; olyan élmények forrása, amelyekről sporttársi társaságban akár órákon át lehet a vidám és tanulságos történeteket mesélni.
A versenytérképeket az első versenyünktől kezdve őrzöm; már száznál is több van belőle. Néha -leginkább a téli, koratavaszi estéken, amikor már nagyon hiányzik az erdő és a verseny- előveszem és nézegetem őket. Közben eszembe jutnak az emlékezetes pillanatok, a nem felejthető sikertelen versenyek... Érdekes, hogy a sikeres versenyeimet sokszor térkép alapján sem tudom részletesen felidézni, ugyanakkor a fájó kudarcokra térkép nélkül is emlékszem.
Fontos dolog a kudarc, nélküle a győzelem is kevésbé volna értékes. A versenyeket számomra éppen az teszi izgalmassá, hogy soha senki sem mehet biztosra; sokszor éppen a kevésbé esélyes versenyzők nyernek. Néha, egy-két sikeres verseny után az ember kezdi azt hinni, hogy már nem érheti meglepetés és ekkor - szinte menetrendszerűen - jön a hidegzuhany. Újra és újra kiderül, hogy milyen gyarlók is vagyunk. Kiderül, hogy képesek vagyunk elkövetni a legdurvább, legbosszantóbb hibákat is és hogy megint akadtak olyan körülmények, tényezők, amelyekre nem gondoltunk, vagy amelyekről addig nem is tudtunk.
Persze, néha az is előfordul, hogy nem a versenyző követte el a hibát, csak bűnhődik érte...
A siker kevésbé tanulságos, a kudarc viszont annál inkább. Mert miről is szól egy sikeres verseny? A versenyző - a leendő győztes - elindul, minden pontot megtalál, időre célba ér és megnyeri a versenyt. A győztes szerint a pálya általában kifogástalan, sőt: a győztes számára a pálya általában egyszerű, néha még talán unalmas is; csak a siker marad emlékezetes.
Ha viszont valami nem stimmelt, akkor már más a helyzet! Az igazi versenyzőt utólag sem hagyja nyugodni, hogy miért tévesztette el a pontot, miért nem találta meg a bóját. Mit hagyott figyelmen kívül? Rossz volt a térkép? Tévedtek a rendezők vagy a pályakitűzők? Vagy talán játékos kedvű kirándulók dugták el a bóját? Még a jóisten is gyanús... Az természetesen csak a legvégső esetben jön számításba, hogy a kárvalott versenyző a hibás.
Tény, hogy egy versenyen bármi előfordulhat és akármi is volt a sikertelenség oka, az mindenképpen tanulság lehet a jövőre nézve.
A verseny mindenkinek sikerélményt ígér. A kezdőknek már az is siker, ha nem tévednek el... Kezdetben nem is számít annyira az erdmény, de evés közben jön meg az étvágy: aki már résztvett egy-két versenyen, az szeretne jó eredményt elérni, esetleg nyerni is! És -milyen szép is tud lenni az élet! ez néha sikerül is. A versenyző ilyenkor boldog és egy pillanatra -van, aki ennél tovább is- elhiszi, hogy ő volt a legjobb és a győzelem megérdemelt volt. (Néha igaz is...) Olyan ez, mint az egyszeri anya esete, aki azt mondta: "Én nem értem, miért hiszi minden anya azt, hogy az ő gyereke a legszebb és a legokosabb! Én igazán nem mondanám ezt, de mit tegyek, ha egyszer tényleg az én gyerekem a legszebb és a legokosabb!"
A tárgyilagosság miatt meg kell említeni, hogy a jó szereplésnek nagyon sok feltétele van és ezeknek csak egy része függ a versenyző személyétől. A többi, ami a korrekt-, a mindenki számára azonos esélyeket biztosító versenyhez szükséges, már nem rajtuk, hanem az egyéb körülményeken múlik. Hogy mik ezek az egyéb körülmények, hogy mekkora szerepe lehet (van) a szerencsének, többek között erről is lesz szó majd a továbbiakban.
Ha az ember jól szerepel, akkor szeretné azt legközelebb is megismételni. Ha nem sikerül a verseny, akkor pedig azért várja a következőt, hogy -leginkább saját magának- bebizonyítsa: a múltkori rossz szereplés nem az ő hibája volt...
Más kárán tanul az okos! - mondja a szólás. Az itt következő rövid kis történetek talán tanulsággal szolgálnak azok számára, akik veszik a fáradságot és végigolvassák...
Folytatás: Az első verseny, az első tanulságok