Horváth T. Csaba
Az alábbi kis történet arról szól, hogy egy nem megfelelő körültekintéssel kitűzött pont mennyire elronthatja egy egyébként jól szervezett verseny örömét...
Egy olyan versenyen, ahol a versenyzők között sok az azonos felkészültségű, és ahol a pálya nehézsége sem okoz nagy szóródást, egy bójatévesztés behozhatatlan hátrányt jelent.
Több éve már, hogy egy versenyen - maradjon titok megint a helyszín és az időpont - megint nagy csatát készültünk vívni a fiammal. A párviadal nagy volt és - akkor még nem volt olyan természetes - a fiam nyerte azt kettőnk közül.
A sorrend nem zavarna - belátom: az élet rendje ez -, csak az bántott, hogy a versenyzők végső sorrendjét a rendezők tevékenysége alapvetően befolyásolta.
A problémát egy szerkesztett pont adatainak nem eléggé gondos meghatározása okozta. A szerkesztendő pont környékén majdnem találkozott három nyiladék. Ezek végei olyan közel voltak egymáshoz, hogy a térképen a pont körzetében egy mm-en belül három szaggatott vonal volt látható, ebből kettő majdnem összeért. A szerkesztendő pont éppen erre a "majdnem-találkozási pont"-ra esett. Az egyik megadott szög alig tért el a nyiladékokat jelző szaggatott vonalak szögétől, így az egymást metsző vonalak metszéspontja még teljesen precíz szerkesztés esetén sem volt kijelölhető teljes biztonsággal.
Az adott helyszínen két nyiladékban is volt bója, aránylag közel egymás-hoz. A "tábori" körülmények között végzett szerkesztés figyelembevételével nem lehetett biztosra menni. Szerencse kérdése volt, hogy a rendezők által jónak tartott bóját választja-e valaki, vagy a másikat.
Amint utóbb kiderült, a fiam "tippelt" jól.
Nem tudom, a rendezők utólag kielemezték-e annak versenynek a tanulságait és hogy voltak megelégedve a rendezéssel. Én a magam számára "elraktároztam" egy tanulságot: azokon a versenyeken, ahol én leszek a pályakitűző, nagyon ügyelni fogok a szerkesztendő pont egyértelmű és jól megszerkeszthető megadására, hogy elkerüljem a hasonló eseteket (Nem vagyok azonban igazán biztos abban, hogy ez mindig sikerült...).
Egy-egy elhibázott verseny kudarcélményét az igazi versenyző akaratlanul is sokáig őrzi magában, különösen, ha hosszabb ideig nincs módja javítani, sikereket elérni. A mai - a rosszabbodó vagy legalábbis még mindig nem javuló - körülmények között pedig versenyekre utazni, versenyeken résztvenni egyre költségesebb, egyre nehezebb...
Folytatás: Még mindig a rendezésről