Horváth T. Csaba
Általában ritkák az egyéni túraversenyek. Nem is tudok többről, mint a meghivásos Olajmunkás Kupa évenkénti egyéni versenye és az 1986 óta a Tiszaújvárosi SC (korábban: Olefin SC) által évente megrendezett országos egyéni verseny. Ritka tehát az alkalom, hogy az ember felmérje, mire képes egyedül. Ezért aztán számomra mindig is különös vonzerőt jelentettek ezek a versenyek.
1985-ben a Kaposvár melletti Tókaji erdőben rendezték meg az Olajmunkás Kupa egyéni versenyét. Ekkor még eléggé kezdő versenyző voltam, egyéni versenyen addig csak kétszer vettem részt, nem túl nagy sikerrel. Nagyon vártam ezt a versenyt, reméltem, hogy a "nehezékek" (a gyerekek) nélkül sikerül a jó szereplés.
(Az első helyben nem bízhattam; azokban az években az első helyet akár előre ki lehetett volna adni az Olajterv egykori "ászának"...)
Jól indult a verseny: az első három pontot időben, gond nélkül megtaláltam. Ha jól emlékszem, a negyedik pont volt az, ahol összeszedtem néhány perc késést és mégsem találtam meg a bóját. Kétszer is leléptem a közeli útról induló és a domboldalban eltűnő úton a térképről lemért távolságot, de csak a letaposott bozótot láttam. Látszott, hogy már sokan jártak ott, de bója nem volt sehol. Rövid gondolkodás után továbbindultam. Tudtam, hogy a jó helyezésre már elveszett a remény, de még mindig bíztam egy tisztességes szereplésben. Hanem a 6. pont végleg "betette a kaput."
A 6. pont a térkép szerint két kis gödör közül a keletiben volt. A feladat itt könnyűnek tünt, a pont környékét gyorsan megtaláltam. Számomra az ésszerű megoldásnak az látszott, hogy a gödröket egy kukoricával bevetett terület sarkától elindulva keresem meg. Ez azt jelentette, hogy kb. 45-50 métert kelett irányban mennem egy nem túl sűrű erdőben. Biztos voltam abban, hogy pillanatok alatt megtalálom a gödröket, hiszen ilyen kis távolságon nem lehet eltévedni. De nem így történt: az általam helyesnek vélt ponton sem gödör, sem bója nem volt.
Azt gondoltam, hogy talán máshol van most a szántás széle, mint ahol a térkép jelöli a felszántott területet. Visszamentem a kukoricás mellett haladó útra és továbbmentem rajta és hamarosan megtaláltam a térképen az út mellett jelzett határkarót. Onnan újból bemértem a gödröt, elindultam és pontosan ugyanoda érkeztem, mint az első esetben. Mit tehettem? Az általam kimért ponttól kb. 10-15m sugarú körben alaposan átvizsgáltam az erdőt és nemhogy kettő, de egy gödröt sem találtam. Nem tudtam, mire vélni az egészet: ekkorát csak nem tévedhetnek a rendezők!
Ezek után úgy gondoltam, hogy két meg nem talált bójával és nem jelentéktelen időkéséssel már semmi reményem nincs egy tisztes helyezésre. A versenyzőkedvem nullára csökkent: visszamentem az útra és szép lassan, ráérősen -jó meleg volt!- visszasétáltam az előző pontra, ahol időmérők voltak. Éppen ott volt az egyik rendező, akinek aztán elpanaszoltam, hogy hogyan jártam. A válasza az volt, hogy nyugodjak meg, megvan a gödör is, meg a bója is, csak biztosan rossz helyen kerestem. Ha akarom, versenyen kívül visszajön velem és megmutatja, hogy hol van. Izgatott a dolog, biztosra vettem, hogy nem találunk semmit, de kiváncsi voltam, hogy hogyan fogja ezt megmagyarázni.
Hamar elértük az utat és azt a pontot, ahonnan először elindultam a bója felé. Szóltam, hogy menjünk be innen. Azt mondta, hogy van jobb megoldás is, innen sokat kell menni az erdőben. Továbbmentünk, elértük a határkarót, de az sem volt elég jó neki.
Folytattuk az utat a kanyarodó úton és nemsokára egy útelágazáshoz értünk, ahol balra fordultunk. Ezen az úton hamarosan elértünk egy pontig, ahol jobboldalt megváltozott az erdő. Itt megállt és mutatta a térképet, mely szerint a gödrök a jelleghatárral szemben, közel az úthoz. És csakugyan ott volt az út mellett két picinyke gödör, közel egymáshoz, a dús aljnövényzet által jól elrejtve. Az egyikben -a keletiben- benne is volt a bója.
A baj csak az volt, hogy a gödrök még tíz méterre sem voltak az úttól, holott a térkép a gödröt az úttól pontosan két mm-re jelölte. Vagyis a gödröknek legalább harminc méterre kellett volna lenni. Méltatlankodó megjegyzésemre az volt a válasz: lehet, hogy elcsúszott a térképen a gödrök jele, de a gödrök itt vannak, szemben a jelleghatárral és ezeken kívül más gödrök nincsenek.
Vitatkozni nem volt értelme; tulajdonképpen igaza volt a rendezőnek, erre is számítani kell egy jó versenyzőnek. Mit tagadjam, engem nagyon bosszantott a dolog: ott tipródtam öt-tíz méterre a bójától és nem láttam meg a gödröket.
Ha vitatkozósabb lettem volna, mondhattam volna, hogy ilyen helyre nem illik bóját tenni.
(Azóta már több esetben tapasztaltam hasonlókat és már tudom, hogy a rutinos versenyzők az ilyen hibákat "bekalkulálják". A véleményem azonban nem változott: az ilyen pont kitűzése nem korrekt dolog a rendezőktől.)
A verseny így számomra a kudarc mellett több tanulsággal is járt: nemcsak a versenyző lehet indiszponált; tévedhet a térképrajzoló is és erre még -akarva-akaratlan- a rendezők is rájátszhatnak. Vagyis: mindenki hibázhat...
Engem azonban nemcsak a tanulságok, hanem az sem vigasztalt, hogy a verseny végén többen is jelezték -közöttük a legjobbak!- , hogy a 4. pont bójája sem volt a helyén, hanem legalább 30-40 méterrel távolabb volt a jelzett pontnál. Ez is egy újabb tanulság: nem elég, hogy tévedhetnek a rendezők - Murphy óta tudjuk, hogy aki tévedhet, az téved is-; ráadásul még nagy is lehet a tévedés...
(Megjegyzés: Az előző részben egy tájfutó dicsőségét "zengtem". Nem tudom megállni, hogy most ne írjak az ellenkezőjéről.
A fent említett versenyre, a Tokaji erdőbe odatévedt véletlenül egy tájfutó. Hallotta, hogy lesz egy verseny - azt hitte: tájfutó verseny - és úgy gondolta, hogy részt vesz rajta. A rendezők felvilágosították, hogy ez a verseny nem olyan verseny, de azért versenyen kívül lehetőséget adtak neki az elindulásra. A tájfutó nem ismerte a szabályainkat - talán azt sem tudta, hogy mi "szeretjük" az álbójákat -, de gyors volt és tudott tájékozódni. Jó félórával a hivatalos menetidő előtt megérkezett, "begyűjtve" egy sereg álbóját. A mi értékelési szabályaink szerint magasan az utolsó lett volna... )
Folytatás: Kötelező útvonal