Horváth T. Csaba
Hogy ne csak mindig "véresen" komoly dolgokról essék szó...
"Ha egy tájékozódási túraversenyen egy bója két méterrel a talajszint fölött van elhelyezve, akkor hányas lába van a rendezőnek?"
Ez a találós kérdés az egyik Olajmunkás Kupát követő beszélgetés során hangzott el, és bármilyen meglepő, sokan tudták rá a választ.
Az Olajmunkás Kupa a már megszűnt Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt (OKGT) egykori vállalatai - illetve azok sportszakosztályai - részvételével szervezett meghívásos verseny. Az OKGT már régen megszűnt, de az Olajmunkás Kupa a résztvevők lelkesedésének köszönhetően megmaradt... Nem tudom, mikor és kik rendezték először, de az "életkora" már közel jár a harmadik X-hez. Én - mint egykori olajipari dolgozó - a mai napig is résztvevője vagyok (néha szervezője is voltam) ezeknek a versenyeknek.
Az OK tavasszal is, ősszel is két-két versenyből áll. Az első napi értékeléseket gyakran vidám, családias hangulatú vetélkedő és beszélgetés követi. Egy ilyen beszélgetés alkalmával hangzott el az ominózus találóskérdés. Előzményei pedig az alábbiak:
Azon versenyek egyikén, melyet egy közismert és megbecsült sporttársunk (az egyszerűség kedvéért nevezzük GG-nek) rendezett, az egyik bója egy kis tisztás szélére volt jelölve. A tisztást könnyű volt megtalálni, de már percek teltek el és a bójának a színét se láttuk. Közben érkeztek sorra a csapatok... A versenyzők össze-vissza szaladgáltak, a végén már egymást is keresgélték - talán még a felmenőket is emlegették -, de a bója csak nem került elő. Többen dolguk végezetlenül elhagyták a környéket, amikor a fiam egyszer csak intett nekem. Odamentem és megláttam a bóját: fent volt egy tisztás széli fa törzsén, közvetlenül a lombkorona alatt, jóval az átlagnövésű emberek feje felett.
Ilyen ötlete - ez kézenfekvő - csak nagy embernek lehet. A mi rendezőnk pedig köztudottan nem tartozik a kistermetűek közé. Kis túlzással azt lehet mondani, hogy neki szemmagasságban volt a bója...
Nagy embernek pedig általában a lába is nagy; róla pedig ez - legalábbis ismerősei körében - köztudott. Nem tévedhet senki túl nagyot, ha lábméretét megsaccolva egyik legújabb nemzeti ünnepünk évszámának utolsó két számjegye jut az eszébe.
Miután sem előtte, sem azóta hasonló "bójaelrendezéssel" nem találkoztam, számomra egzakt volt az elején említett találóskérdés.
Hogy pedig tanulság nélkül se maradjunk: Ha sokáig nem találunk egy bóját, ne lógassuk a fejünket, inkább emeljük fel: hátha éppen a fejünk fölött van, amit keresünk...
Folytatás: A győzelemhez néha puska kell