Hefty Gyula Andor

(1888. február 14., Pozsony - 1957. december 3., Budapest)


Hegymászó, síző, turista, a késmárki Kereskedelmi iskola történelem tanára (1911-1919). Svájcból Magyarországra települt család sarja.

1918 novemberében a Szepesi köztársaság megalakításának egyik szószólója. Ezért 1918 decemberében - amikor a cseh hadsereg megjelent Késmárkon - letartóztatták és egy ideig az illavai börtönben tartották. Mivel megtagadta a hűségeskü letételét, a továbbiakban nem lehetett a kereskedelmi iskola tanára. Nem akarta, hogy politikai állásfoglalása miatt családja hátrányba kerüljön, családja nélkül a Tátrába költözött és a továbbiakban felsorolt szerkesztői munkákat végezte. Munkája során sokat utazott Lengyelországba és Magyarországra, amit a csehszlovák hatóságok az ellenséggel való együttműködésnek véltek és ezért másodjára is bebörtönözték, ezúttal Pozsonyban. Szabadkőművesként sokszor szót emelt a náci veszély ellen. 1938-ban nehéz műtéten esett át (perforált vakbélgyulladás); műtét után jutott tudomására, hogy náciellenes kijelentései miatt harmadszor is börtönbe akarják vetni. Ezt nem várta be, Kassán keresztül Budapestre távozott - szándéka szerint egy hónapra, de többé már nem tért vissza. A II. világháború kitöréséig Marosvásárhelyen Erdély népszerűsítőjeként tevékenykedett, majd Budapestre költözött.

Az 1908-1923-as évek legjobb hegymászói közé tartozott, a BETE egyik legaktívabb tagja. Jelentősebb új útjai közül:

Leggyakoribb túratársai Komarnicki Gyula, Grósz Alfréd, Rokfalusy Lajos. A Bélai-Tátra egyik legjobb ismerője volt.

1911-től Késmárkon élt majd 25 éven keresztül. Késmárki évei alatt az MKE majd a Karpathenverein tevékenységének aktív résztvevője, szervezője, 20 éven keresztül az osztály titkára volt. A BETE titkára (1909), főtitkára (1913-ig). Az MKE Vezetőügyi bizottság és az Építőbizottság tagja (1913), az MTSz tanácstagja (1918-1920). Az MTSz munkabizottság, az Idegenforgalmi-, a Sajtóügyi és szakirodalmi- és a mentés és vezetésügyi bizottság és a helyneveink megmagyarosítása s megállapítása végett kiküldött állandó bizottság tagja (1917-től). Tevékenysége kiterjedt a hegymászásra, hegyivezetők oktatására, hegyimentésre, sízésre, turizmus propagálására. A Turistaság és Alpinizmus egyik szerkesztője, az irodalmi rovat vezetője, majd főmunkatársa. Cikkei is itt jelentek meg. Ezek közül kiemelkedően érdekes a hegymászó szótára (1913). 1916-tól a Karpathen-Post főszerkesztője, 1918-1923 között a Turistik und Alpinismus majd 1924-1933 között ennek örököseként megjelent Turistik, Alpinismus, Wintersport szerkesztője. Egy ideig a Téry-menedékház gondnoka is volt. Az I. világháborúban a honvéd sí- és hegymászó kiképzés oktatója a Magas-Tátrában. A Siebenbürgische Karpathen Verein tiszteletbeli tagja volt.

1909-től az említett folyóiratokban, de máshol is, sokat publikált szepességi és tátrai témákról. Vigyázó Jánossal közösen írta meg az egyik legrészletesebb és legjobb tátrai turistakalauzt. Művei közül:

Nekrológot írt a tátrai személyiségekről: ifj. Franz Jánosról, Serényi Jenőről, Guhr Mihályról, Dénes Derencről, Hohenlohe Christian hercegről, Lindner Ernőről, Wundt Theodorról,

Közreműködött a Tátra-térkép létrehozásánál is.

Nevét a Pálvölgyi-barlangban kürtő őrzi. Paryski 1984-ben hegymászókalauza XXIV. kötetében Hefty-szakadéknak nevezte el a Fehér-tavi-csúcs D-i falán a DK-i gerinctől a falközép felé haladva az első nagy, mély szakadékot, amelyet 1911. szeptember 12-én Grósz Alfréd és Rokfalusy Lajos társaságában elsőként mászott meg.

Irodalom:


Hefty Gyula Andor

Hefty Gyula Andor

Forrás:
[Z. Radwańska-Paryska, W. H. Paryski: Wielka encyklopedia tatrzańska, Wydawnictwo górskie - Poronin 1995., 404. o.]
[Dr Komarnicki Gyula, A Magas-Tátra hegyvilága, Budapest 1985., 2. kiadás]
[Dr Komarnicki Gyula: A Magas-Tátra hegymászókalauza, III. kiadás, Késmárk-Budapest, 1926., Turistaság és Alpinizmus lap-, könyv- és térképkiadó RT kiadása]
[Neidenbach Ákos, személyes közlés]
[Kalmár László, személyes közlés]
[Lipták Miklós, Hefty Gy. A. unokája, személyes közlés]