Hegymászó, síző, turista, a késmárki Kereskedelmi iskola történelem tanára (1911-1919). Svájcból Magyarországra települt család sarja.

1918 novemberében a Szepesi köztársaság megalakításának egyik szószólója. Ezért 1918 decemberében - amikor a cseh hadsereg megjelent Késmárkon - letartóztatták és egy ideig az illavai börtönben tartották. Mivel megtagadta a hűségeskü letételét, a továbbiakban nem lehetett a kereskedelmi iskola tanára. Nem akarta, hogy politikai állásfoglalása miatt családja hátrányba kerüljön, családja nélkül a Tátrába költözött és a továbbiakban felsorolt szerkesztői munkákat végezte. Munkája során sokat utazott Lengyelországba és Magyarországra, amit a csehszlovák hatóságok az ellenséggel való együttműködésnek véltek és ezért másodjára is bebörtönözték, ezúttal Pozsonyban. Szabadkőművesként sokszor szót emelt a náci veszély ellen. 1938-ban nehéz műtéten esett át (perforált vakbélgyulladás); műtét után jutott tudomására, hogy náciellenes kijelentései miatt harmadszor is börtönbe akarják vetni. Ezt nem várta be, Kassán keresztül Budapestre távozott - szándéka szerint egy hónapra, de többé már nem tért vissza. A II. világháború kitöréséig Marosvásárhelyen Erdély népszerűsítőjeként tevékenykedett, majd Budapestre költözött.

Az 1908-1923-as évek legjobb hegymászói közé tartozott, a BETE egyik legaktívabb tagja. Jelentősebb új útjai közül:

• Zerge-csúcs, DK-ről, (Hefty Gy. A., 1908. augusztus 2.)
• Kis-Ganek, Ny-i gerinc, a Keleti-Ruman-csorbából, felső gerincrész, (Hefty Gy.A. és Laufer I., 1909. VII. 9.)
• Zöld-tavi-csúcs, É-i fal a Javorinai-Fekete-tó katlanából, (Hefty Gy. A. és Schweickhart O., 1909. augusztus 6.
• Ganek, A Ruman-csorbából egyenest a Ny-i gerincen, (Hefty Gy. A és Laufer I., 1909. augusztus 9.)
• Varangyos-tavi-csúcs, a K-i fal déli részén, (Hefty Gy. A. és Komarnicki Gy., 1911. II. 9.)
• Hlinszka-torony, DNy-i fal a Malom-pataki-völgyből, (Hefty Gy. A. és Schweickhart O., 1911. július 3.)
• Nagy-Szoliszkó, É-i gerinc a Lorenz-hágóból, (Hefty Gy. A., Maurer A., Rokfalusy L. és Vandracsek D., 1911. szeptember 1.)
• Fehér-tavi-csúcs, D-i fal a Vörös-tó katlanából, (Grósz A., Hefty Gy. A. és Rokfalusy L., 1911. szeptember 12.)
• Szontagh-rés, É-ról a Nagy-Tarpataki-völgyből, (Baradlay B. és Hefty Gy. A., 1911. november 26.)
• Kék-tavi-torony, D-i fal a Kis-Papirusz-völgyből, (Grósz A., Hefty Gy. A. és Rokfalusy L., 1912. június 6.)
• Késmárki-csúcs, D-i fal jobb pillére, (Grósz A., Hefty Gy. A. és Laufer I., 1912. június 30.)
• Weber-csúcs, É-i fal, a csúcsfal bal részében, (Hefty Gy. A. és Komarnicki Gy., 1912. augusztus 18.)
• Vastag-torony, ÉNy-i gerinc, a Marmota-völgyből, (Hefty Gy. A. és Grósz A., 1912. augusztus 29.)
• Hosszú-tavi-csúcs (Litvor-csúcs), ÉNy-i gerinc, a Kacsa-völgyből, (Hefty Gy. A. és Grósz A., 1912. augusztus 29.)
• Elülső-Bástya, D-i gerinc a Bástya-katlani-nyeregből (Szkok-hágóból), (Hefty Gy. A., Komarnicki Gy., Teschler I., Teschler L., 1913. március 21.)
• Kopki, D-i csúcs Ny-ról egyenest a Menguszfalvi-völgyből, (Hefty Gy. A. és Komarnicki Gy., 1913. március 22.)
• Hátsó-Szoliszkó-torony, Ny-i csúcs, lemenetben, (Hefty Gy. A. és Rokfalusy L., 1913. március 25.)
• Nyugati-Villa-csúcs, D-i fal a Sírkertből, (Hefty Gy. A. és Komarnicki Gy., 1913. július 23.)
• Keleti-Szalóki-torony az ÉK-i gerincen a Nagy-Tarpataki-völgyből, (Hefty Gy. A. - Csizák P., ifj. Franz J., id. Hunsdorfer J., Kirner P., Pocsuvaj J., Schmidt P. és Strompf J. vezetőkkel, 1914. március 8.)
• Berkenyés-tornyok , Alsó-, Középső-, Felső-torony és gerinc átmászás, (Hefty Gy. A. és Grósz A., 1914. augusztus 27.)
• Molnár, É-i gerinc, a Berkenyés-csorbából, (Hefty Gy. A. és Grósz A., 1914. augusztus 27.)
• Kriván, ÉNy-i fal a Kriváni-katlanvölgyből, (O. Friedmann, Hefty Gy. A. és Teschler I., 1916. október 15.)
• Hó-csúcs, D-i fal az Öt-tótól, (Hefty Gy. A., Wiegand A. és Zuber O., 1922. július 23.)
• Vörös-tavi-csúcs, DK-i szakadék a Kis-Papirusz-völgyből, (Beck Gy., Hefty Gy. A., Reichart D. és Wiegand A., 1922. szeptember 3.
• Gerlachfalvi-csúcs, D-ről, egyenest a katlanból, (Hefty Gy. A. és Teschler L., 1923. július 11.)
• Virágoskert-torony, D-i él a Felkai-völgyből, (Hefty Gy. A., Kallivoda Jenőné és Reichart D., 1925. október 12.)

1911-től Késmárkon élt majd 25 éven keresztül. Késmárki évei alatt az MKE majd a Karpathenverein tevékenységének aktív résztvevője, szervezője, 20 éven keresztül az osztály titkára volt. A BETE titkára (1909), főtitkára (1913-ig). Az MKE Vezetőügyi bizottság és az Építőbizottság tagja (1913), az MTSz tanácstagja (1918-1920). Az MTSz munkabizottság, az Idegenforgalmi-, a Sajtóügyi és szakirodalmi- és a mentés és vezetésügyi bizottság és a helyneveink megmagyarosítása s megállapítása végett kiküldött állandó bizottság tagja (1917-től). Tevékenysége kiterjedt a hegymászásra, hegyivezetők oktatására, hegyimentésre, sízésre, turizmus propagálására. A Turistaság és Alpinizmus egyik szerkesztője, az irodalmi rovat vezetője, majd főmunkatársa. Cikkei is itt jelentek meg. Ezek közül kiemelkedően érdekes a hegymászó szótára (1913). 1916-tól a Karpathen-Post főszerkesztője, 1918-1923 között a Turistik und Alpinismus majd 1924-1933 között ennek örököseként megjelent Turistik, Alpinismus, Wintersport szerkesztője. Egy ideig a Téry-menedékház gondnoka is volt. Az I. világháborúban a honvéd sí- és hegymászó kiképzés oktatója a Magas-Tátrában. A Siebenbürgische Karpathen Verein tiszteletbeli tagja volt.

1909-től az említett folyóiratokban, de máshol is, sokat publikált szepességi és tátrai témákról. Vigyázó Jánossal közösen írta meg az egyik legrészletesebb és legjobb tátrai turistakalauzt. Művei közül:

• A Magas-Tátra részletes kalauza, Budapest, három kiadás: 1914., 1917., 1931.,
• Die Hohe Tatra, Ausführlicher Führer, (Késmárk 1922., 3 kötetben a magyar kalauz rövidített változata,
• Skiführer durch die Bélaer Kalkalpen, Késmárk 1912.,
• Hegymászószótár, (Turistaság és Alpinizmus, 1913.),
• Skiführer für den Csorbersee, Késmárk 1914. síkalauzok,
• Vezérfonal az iskolai síoktatáshoz", Késmárk 1917. ennek alapján tartották meg Körmöcbányán 1917. dec. 22-től 1918. jan. 8-ig a tanári és ifjúsági sítanfolyamokat,
• Bad Oberrauschenbach einst und jetzt, Késmárk 1930.,
• Gerlsdorf, Késmárk 1932., Gerlachfalváról,
• Die Kesmarker Holzkirche, Késmárk 1933. a késmárki fatemplomról.

Közreműködött a Tátra-térkép létrehozásánál is.

Nevét a Pálvölgyi-barlangban kürtő őrzi. Paryski 1984-ben hegymászókalauza XXIV. kötetében Hefty-szakadéknak nevezte el a Fehér-tavi-csúcs D-i falán a DK-i gerinctől a falközép felé haladva az első nagy, mély szakadékot, amelyet 1911. szeptember 12-én Grósz Alfréd és Rokfalusy Lajos társaságában elsőként mászott meg.

Irodalom:

• Komarnicki Gy: Hefty Gyula Andor, (Természetjárás, 1958.)

Forrás:
[Z. Radwańska-Paryska, W. H. Paryski: Wielka encyklopedia tatrzańska, Wydawnictwo górskie - Poronin 1995., 404. o.]
[Dr Komarnicki Gyula, A Magas-Tátra hegyvilága, Budapest 1985., 2. kiadás]
[Dr Komarnicki Gyula: A Magas-Tátra hegymászókalauza, III. kiadás, Késmárk-Budapest, 1926., Turistaság és Alpinizmus lap-, könyv- és térképkiadó RT kiadása]
[Neidenbach Ákos, személyes közlés]
[Kalmár László, személyes közlés]
[Lipták Miklós, Hefty Gy. A. unokája, személyes közlés]