Lindner Ernő

(1826. december 26., Lőcse - 1902. szeptember 23., Budapest)


Zipszer nyelvjárásban író legnagyobb költő, Lőcsén született, de Késmárkon nevelkedett, apja Késmárkról származott. Neve zipszer nyelvjárásban: Lëndners Ernst von Kejsenmark. A késmárki líceum diákja, majd 1853-1859 között tanára, 1867-tól a Magyar Tudományos Akadémia könyvtárosa Budapesten. Nyughatatlan, messze a józan megfontolástól, de sziporkázó társasági lény, nagy mulattató. Versei több kiadásban is megjelentek. Mint dalköltő is az egyik legnagyobb a Szepességen. A népnyelv és tájszólások alapos ismerője. A Szepesség elkötelezett híve távollétében is. Tevékeny részese kora fővárosi társadalmi és kulturális életének.

Költői munkássága a zipszer német nyelvjárást tükrözi, a szepesi németség népköltészetére is támaszkodik. Magyar verseket is fordított németre, pl. Petőfit. Az MTA könyvtárosaként elsőként szorgalmazta, hogy Arany János Toldiját kötelező olvasmányként oktassák a magyar iskolákban.

Műveiből:

Az utolsó három mű valójában mindig az előző bővített kiadása.

1864-1882 között a szepesi Zipser Anzeiger-ban, a Karpathen Post-ban és a Zipser Bote-ban további verseket publikált, különböző témájú cikkeket írt, leggyakrabban Késmárkról, de általában a Szepességről és a Tátráról. Évtizedekig a Pester Lloyd munkatársa. Utolsó éveiben többszöri szélütése ellenére is lankadatlanul dolgozott.

Tudományos munkákat írt a nyelvjárásokról, összeállította a zipszer nyelvjárási szótárt, stb. 1927-ben családi házán Késmárkon tiszteletére emléktáblát helyeztek el.

Túráiból:


Lindner Ernő

Forrás:
[Z. Radwanska-Paryska, W. H. Paryski: Wielka encyklopedia tatrzanska, Wydawnictwo górskie - Poronin 1995., 634. o.]
[Neidenbach Ákos, személyes közlés]
[Dr Lindner Ernő, (Lindner Ernő dédunokája), személyes közlés]
[Garai Anikó, (Lindner Ernő dédunokája), személyes közlés]