Serényi Jenő Dr
(1884. szeptember 5., Igló, Szepes m. - 1915. július 15., Krn, Doberdo, Olaszország)
Hegymászó, síző, jogász.
Középiskoláit a budapesti piarista gimnáziumban végezte, egyetemre is a fővárosban járt.
1903-ban harmadmagával barangolta be Erdélyt, 1904-től kezdve pedig a Magas-Tátra lett túráinak
célpontja. A hegység minden jelentős gerincét megmászta. 1906-1915 között a legjobb hegymászók
közé tartozott.
Kitűnő társa volt
Horn K. Lajos, a fiatal gépészmérnök és
Wachter Jenő bölcsészhallgató. Utóbbi
1907-ben, a Simon-torony megmászása közben lezuhant és életét vesztette. E katasztrófa után Serényi a
Zill-völgyi-Alpok és a Venediger-hegycsoport csúcsait mászta meg.
Tátrai túrái közül:
- Egyetemi-csúcs, K-gerinc a Karbunkulus-csorbából, (Fehér Gy., Hruby E. és Serényi J., 1905. július 16.)
- Márta-csúcs és Wachter-torony, DK-gerinc a Keleti-Meredély-csorbából, (Horn K. L., Serényi J. és Wachter J., 1907. augusztus 5.)
- Csorbai-csúcs, É-falletörések a Hlinszka-völgyből, Szakadék út, (Horn K. L. és Serényi J.,
1909. augusztus 2.)
- Nagy-Zergetavi-torony, ÉNy-ról a Bástya-csorbából, útváltozat, (Horn K. L. és Serényi J., 1909. augusztus 7.)
- Pokol-torony, DK-i gerinc, a Sátán-csorbából, (Horn K. L. és Serényi J., 1909. VIII. 7.)
- Kapor-csúcs, K-oldal nagy pillér a Nagy-Hincó-tó katlanából, (Kerekes P., Laufer I. és Serényi J., 1911. július 4.)
- Varangyos-tavi-csúcs, DNy-fal a Nagy-Tarpataki-völgyből, a főszakadék, (Horn K. L. és Serényi
J., 1911. augusztus 26.)
- Kriván, a Vázseci-völgyből a Kriván-vállon át (K-ről), (Horn K. L. és Serényi J., 1911. VIII. 28.)
- Fecske-torony, első téli megmászás, 1910.
- Téry-csúcs, első téli megmászás, 1910.
- Bibircs, első téli megmászás
Wachter Jenő halálos balesete után 1909-ben társaival kivált a
Magyar Turista Egyesületből és létrehozta a
Budapesti Egyetemi Turista Egyesületet, amelynek ő lett az első
főtitkára (1909-1910), választmányi tagja (1913-tól), alelnöke, tiszteletbeli tagja (1911),
sajtó bizottsági tagja. A Turistaság és Alpinizmus folyóirat egyik elindítója, főmunkatársa.
Az MKE központi választmány tagja (1913-tól), budapesti képviselője. Az MTSZ létrehozásának egyik motorja,
tiszteletbeli tagja (1921).
Új hegymászó generációt nevelt önálló szellemben; a hazai vezetőnélküliek gárdáját hozza létre;
átlendítette a kor ifjú hegymászóit a Wachter féle baleset következményeként jelentkező,
a vezetőnélküliket sújtó kritikákon és gátakon. Lelkesítő szervezőkészsége minden akadályon átsegítette.
1910-ben két társával elindította a Turistaság és Alpinizmus című lapot, amelynek el nem évülő
érdeme a hegymászás és turizmus népszerűsítése Magyarországon. Az első modern turistakalauzt is
Serényi Jenő kezdeményezte:
- Komarnicki Gyula, Serényi Jenő: A Magas-Tátra részletes kalauza, Budapest 1914..
1906-tól hegymászással, sízéssel foglalkozó cikkei jelentek meg a Turisták Lapjában, a
Turista Közlönyben, az MKE Évkönyvében, a Turistaság és Alpinizmusban,
az Österreichische Alpenzeitung-ban és a Taternik-ban, a Mecsek Egyesület évkönyveiben,
a Nemzeti Sportban, pl.:
- Wachter Jenő 1887-1907, (Taternik 1907., 5. szám), nekrológ,
- Wycieczki zimowe w Tatrach, (Taternik 1909., 6. szám),
- Das Trümmertal, (MKE Évkönyve 1910., 1911.), Komarnicki Gyulával közösen írt
hegymászó monográfia az Omladék-völgyről, ez az egyik legértékesebb műve,
- Mieczysław Karłowicz, Nemzeti Sport, 1909., 8. szám), nekrológ,
- Die Nomenklatur des Basteigrates, (MKE Évkönyve 1909.), a Bástya-gerinc
földrajzi neveiről,
- Nevek és helynevek (1917) és Namen und Ortsnamen (1922), a Hefty Gyula Andor
és Vigyázó János által kiadott turistakalauzban.
A sízés nagy szerelmese volt, jelentősen hozzájárult népszerűsítéséhez. Könyvet is írt róla:
- A sísport gyakorlati kézikönyve, Budapest 1912.
A sízésről is sokat írt, a Magyar Sí Klub és a Magyar Síszövetség egyik alapítója,
főtitkára és a sajtó bizottság tagja (1913).
Részt vett a Tátrai Önkéntes Mentő Bizottság (TÖMB) megalakításában.
Utolsó túrájára 1914-ben került
sor: ekkor a Markazit-torony és a Jég-völgyi-csúcsot összekötő gerincet járta be.
Az első világháború kitörésekor
önként jelentkezett frontszolgálatra és az olaszországi csatamezőn,
Doberdónál mint tartalékos hadnagy, vesztette életét.
A nagy ezüst és arany vitézségi érem tulajdonosa volt.
Földi maradványait 14 évvel a halála után hozták haza (1929. október 29-én),
és a budapesti Farkasréti temetőben hantolták el.
Nevét a Serényi-torony őrzi a Magas-Tátrában.
Irodalom:
- Turistaság és Alpinizmus 6, 1915-1916., Serényi Jenő emlékszám,
- Hefty Gyula Andor, MKE Évkönyve 1916..
Serényi Jenő Dr
Forrás:
[Z. Radwańska-Paryska, W. H. Paryski: Wielka encyklopedia tatrzańska,
Wydawnictwo górskie - Poronin 1995., 1078. o.]
[Magyar Utazók Lexikona, Panoráma, Budapest 1993., 343. o.]
[Beszámoló a Magyar Földrajzi Társaság Hegymászó Szakosztályának
1978 évi működéséről, Budapest 1979., 1. o.]
[Neidenbach Ákos, személyes közlés]
[Kalmár László, személyes közlés]
[Dr Komarnicki Gyula, A Magas-Tátra hegyvilága, Budapest 1985., 2. kiadás]