|
Német származású herceg, tábornok, sziléziai nagybirtokos (akkor Poroszországhoz
tartozott), tátrai földbirtokos.
A Tátrában először 1878-ban járt, Javorinán és a Tengerszemnél. 1879-ben megvette Salamon Aladártól annak a javorinai és lándoki birtokait - ez magában foglalta a Jávor-völgyet és magát Javorinát - majd 1897-ben és 1898-ban Márriássy Ferenc örököseitől Felsőhágit a Batizfalvi-völggyel (annak felső része nélkül) és a Menguszfalvi-völggyel; ehhez még 1904-be a zsdjári úrbéresektől további birtokokat vásárolt a Bálai-Tátra déli oldalain egészen a Béla-patak-völgyéig. A tátrai birtokainak központja Javorina volt, itt 1884-ben egy vadászkastélyt építtetett. Ma is megvan.
A Tátra további részeit is igyekezett felvásárolni, pl. a Hátsó-Rézaknákat, a Csorba-tavat a környékével együtt, de sikertelenül. Amikor birtokait a Tátra lengyel oldalára (akkor Galícia, Ausztriához tartozott) is ki akarta terjeszteni, 1890-ben felszította a régi lengyel-magyar határvitát a Tengerszem-tó és annak környékéről, de a bírósági ítélet nem kedvezett neki.
A javorinai-lándoki birtokán egy nagy állatkertet hozatott létre, ez valójában kiterjedt az egész Jávor-völgyre. Az állatkertjében és a birtokai más részén gyakran vadászott, sőt a birtokával szomszédos völgyekben, pl. a Késmárki-völgyben is vadászati joga volt. Negyven év alatt 1000 zergét lőtt, a helybéli hajtók segítségével. A Hollópatak-völgyben ezen "sikere" egy emléktáblán lengyelül örítetett meg: "Kegyelmes Christian Kraft Hohenlohe herceg ezen a helyen 1892. szeptember 5-én ejtette el az ezredik zergéjét".
Birtokain juhokat is tartott, de ezt nem kedvelte. A javorinai kohókat már az előző birtokos (Salamon Aladár) felszámolta. Hohenlohe herceg 1892-ben bezárta az utolsó kovácsműhelyt is, mivel 1891-ben egy farostlemez üzemet létesített. Erdeiben rablógazdaságot folytatott. Javorinai-lándoki birtokait Kegel Ede, majd annak fia Árpád igazgatta.
1898-ban építtetett egy új turistaházat a Poprádi-tónál, majd Felsőhágiban egy 30 szobás szállodát. 1879-től Hohenlohe herceg az MKE tagja, de az MKE céljait tagadta. Ennek ellenére 1902-ben tiszteletbeli taggá választották.
Rögtön az I. világháború végén - még a csehszlovák-lengyel határ kijelölése előtt - javasolta a lengyel államnak, hogy vásárolják meg a javorinai-lándoki birtokait. Warsóban azonban úgy döntöttek, hogy a javorinai Tátra csak egy "rakás kő", amiért kár pénzt adni.
Halála után birtokait unokaöccse August Hohenlohe herceg örökölte. 1926-ban a csehszlovák állam megvásárolta Felsőhágit és környékét, majd 1936-ban a javorina-lándoki birtokot is.
Hohenlohe herceg tátrai gazdálkodását nem lehet egyértelműen megitélni. A vadászgazdálkodás eredményeként javult a vadállomány, a juhászat korlátozásával javult a növényi takaró (főleg a magasabban fekvő helyeken). Ez azonban a herceg vadász-szenvedélyének eredménye, nem pedig természetvédelmi törekvése. Az erdőket csupasz kőre taroltatta. Az úgynevezett vadállomány gazdagítása, azaz a Tátrában már kihalt vagy ott nem is élt állatfajok betelepítése vadász-szenvedélye kielégítésére, nem bizonyult tartósnak. A Tátrai Nemzeti Park megalakulása után a Tátra-idegen állatokat fokozatosan kilőtték. A turizmust a Tátra javorinai részén megnehezítette, viszont a déli részén megkönnyítette. Mai szemmel nézve kétségtelenül kegyetlenül kizsákmányolta a környékbeli lakosságot a farostlemez-üzemében, a vádászatok alkalmával, de a Tátraalja nagy szegénységének idejében mégis kereseti lehetőséghez is jutatta őket. A környékbeli lakosság halála után is hálával gondolt rá. Temetésén nemcsak a csehszlovák intézmények képviselői, 11 herceg és gróf, hanem népviseletben a környékbeli falvak szlovák, német és lengyel lakossága is nagy számban megjelent.
Irodalom:
Forrás:
[Z. Radwanska-Paryska, W. H. Paryski: Wielka encyklopedia tatrzanska,
Wydawnictwo górskie - Poronin 1995., 415-416. o.]
|
