Guhr Mihály ifj. Dr

(1873. március 11., Nagyszalók, Szepes m. - 1933. augusztus 23., Szepesszombat, sírja Nagyszalókon)


Orvos, Tátraszéplak társtulajdonosa, turista, hegymászó, síző.

Orvosi diplomáját Budapesten szerezte, a tüdőbaj szakorvosa volt. 1897-től Tátraszéplak főorvosa, 1902-ben Tátraszéplakon szanatóriumot építtetett tüdőbaj, Basedow-kór, asztma és más betegségek gyógyítására. A klimatoterápia nagy szorgalmazója, propagátora volt. Erről nemcsak szaklapokban írt :

Sok éven keresztül a szepességi orvosok és gyógyszertárosok egyletének elnöke volt. A Tátra történetéről is írt: Szenvedélyes turista, hegymászó és síző volt. Sokéves közéleti tevékenységével jelentősen hozzájárult a turizmus fejlődéséhez, majd 1908-tól a sí- és bobsport fejlődéséhez is. A Magyar Sí Klub és a Magyar Síszövetség megalapítója, az első magyar síbajnokság rendezője. Már 1913-tól az első hegyimentő szervezet elnöke, hegyimentésekben is részt vett, hegyivezetők és menedékházak gondnokai számára elsősegély tanfolyamokat tartott. 1918-ban a Magyar Turista Szövetség és az MKE társelnökévé választotta. 1922-1933 között a Karpathenverein tiszteletbeli elnöke volt, tevékenykedett a hegyivezető bizottságában is. A Siebenbürgische Karpathen Verein tiszteletbeli tagjává választotta.

Az 1890-es években kísérli meg Tátraszéplakon először hordódongákon a síelést, később a svájci Davosban próbálkozott. 1906-ban Norvégiába utazott a síelés elsajátítására. 1910-ben Tátraszéplakon megrendezte az első magyarországi nemzetközi síversenyt.

1927-ben megvásárolta a Tarajka melletti Szószéken a leégett Róza és Kohlbach szálló telkét és a Karpathenverein-nek adományozta. A Karpathenverein a telken egy új menedékházat épített fel, 1934-ben nyitotta meg és Guhr-menedékháznak (Guhrova chata, Schronisko Guhra, Dr Guhr Jugendheim und Turistenhaus) nevezte el. 1946-ban átnevezték Bilík-menedékháznak.

Szívügye volt a szepességi múzeumok fejlesztése is, híve volt a poprádi Kárpátmúzeum és a felkai Tátramúzeum szoros együttműködésének; erről írt egy cikket, amelyben mindkét múzeum programját is felvázolta:

Szoros baráti kapcsolatot tartott fenn a lengyel turistákkal, hegymászókkal és síelőkkel. Sokrétű tevékenységéről főleg németül, de magyarul és szlovákul is publikált.

Halála után családja gazdag hagyatékát a poprádi Kárpátmúzeumnak adományozta. A hagyaték egy külön helyiségben, a Guhr-emklékhelyiségben - melyet 1933. december 19-én nyitottak meg - volt kiállítva. A Karpathenverein 1937. július 4-én tiszteletére emléktáblát helyezett el a Tarajkán lévő Szilágyi-emléken . A II. világháború után az emlékművet szétszedték.

Irodalom:


Guhr Mihály ifj. Dr

Guhr Mihály ifj. Dr

Forrás:
[Z. Radwańska-Paryska, W. H. Paryski: Wielka encyklopedia tatrzańska, Wydawnictwo górskie - Poronin 1995., 384. o.]
[Magyar Turista Lexikon, szerkesztette Polgárdy Géza, Budapest 1941., 78. o.]