EXPEDÍCIÓ A KUMARI FÖLDJÉRE

1. rész. Előkészületek

Tíz magyar hegymászó 1996. október 18-án indult útnak azzal a céllal, hogy bejárja Nepál egyik legszebb területét a Himalája hegységben. Az expedíció tagjai Bense Zoltán, Benséné Szabó Ágota, Deák Hunor, Gajdics Katalin, Háncs Péter, Jányoki Ákos, Kis Dénes, Szabó Pál, Temesi Ernő és Tóth Anikó voltak. Érdekes vállalkozásukról és kalandjaikról számol be lapunknak Háncs Péter, az expedíció vezetője.

- Hogyan született meg az expedíció ötlete?

Az expedíció terve még két évvel ezelőtt fogalmazódott meg bennem. Akkor érkeztünk haza ugyanis előző expedíciónkról. Malájziában jártunk, ahol megmásztuk Délkelet-Ázsia legmagasabb hegycsúcsát, a gránit kőzetből álló Kinabalu hegység 4101 méter magas Low´s csúcsát. Hazafelé jövet útba ejtettük Szingapúr városát, ahol - teljesen véletlenül - rábukkantunk egy hegymászóboltra. Itt akadt kezünkbe egy prospektus, mely nepáli utakat hirdetett. És jött az ötlet: miért ne tudnánk mi magunk is megszervezni egy ilyen utazást?

- Úgy tudom rengeteg munka előz meg egy ilyen nagy vállalkozást.

1995 őszén kezdődött meg az érdemi munka. Elképzelésemet meghirdettem az Erzsébetvárosi Sportegyesületben és a Magyar Hegymászó Klubban is. A jelentkezési határidőig húsz fő jelezte részvételi szándékát. A részletek kidolgozásához rengeteg információra volt szükség, ezek megszerzése több hónapot vett igénybe. Egy részüket nagykövetségektől, a Vista Légiutazási Irodától, személy szerint Tóth Attilától, az Internet számítógépes világhálózatról, a tavaszi Everest expedícióban résztvevő több hegymászótársunktól és még számos más helyről szereztük be. Nehezítette a dolgot, hogy a szükséges engedélyeket csak a helyszínen, Nepálban lehetett kiváltani. Ügyelni kellett az időpont kiválasztására is, hogy elkerüljük a monszun időszakot, de a túl nagy havazás se nehezítse a haladásunkat. Ez utóbbival nem volt szerencsénk, de nem akarok az események elébe vágni.

Fájdalmas része volt az előkészületeknek a szükséges oltások beadása számunkra. Pénztárcánknak pedig a megrendelt térképek borsos ára. Ugyancsak keményen érintette a bukszát a baleset- és betegség biztosítás. Senki sem örült a kötelező sportorvosi vizsgálatnak sem.

- Ki szponzorált benneteket?

Sajnos anyagi támogatást senkitől sem kaptunk. A vállalkozás teljes költségét mindenki maga volt kénytelen vállalni. Csak két helyről kaptunk segítséget, az F. Hoffmann-La Roche GmbH budapesti irodavezetője, Faragó Gábor úr térítésmentesen biztosította számunkra a szükséges gyógyszereket. Másik támogatónk, Várhelyi László úr a Kodak cég részéről a diafilmek kedvezményes árával segített minket.

- Egy ilyen kemény fizikai megterhelést igénylő vállalkozásra nem lehet csak úgy elindulni. Hogyan készültetek fel?

Tavasztól őszig egyéni és csoportos edzésekkel készültünk. Mivel ennyi ember esetében nehéz mindenki számára megfelelő időpontot találni a csoportos túrákhoz, ezért kényszerültünk az egyéni edzést előtérbe helyezni. Annál is inkább, mert két társunk Bécsben dolgozik. Azonban a magassági akklimatizálódáshoz szükséges túrákra minden jelentkezőnek kötelező volt eljönni. Ezeket az osztrák és az olasz Alpokba szerveztük meg. Ennek csúcspontja a Monte Rosa hegység főgerincén való hat napos táborozás volt 4167 méteren, amely nagyban hozzásegített minket ahhoz, hogy senkinek sem volt akklimatizációs problémája a Himalájában.

- Említetted, hogy húsz jelentkező volt. Mi lett a többiekkel?

Egy cég sem támogatott minket anyagilag. Ezért a csapat tagjainak maguknak kellett a szükséges pénzt előteremteni. Ez nem mindenkinek sikerült. Olyan jelentkező is esett ki, aki az éves edzést végigcsinálta és a Monte Rosa főgerincén is komoly sportteljesítményt nyújtott.

- Mi volt a tervetek?

Az Annapurna hegységet övező terület bejárása egy 200 km-es magashegyi körtúra keretében és a Damodar Himalájában emelkedő 6584 m magas Chulu East csúcs megmászása.

Folytatás: 2. rész. Az utazás