79. szám | 1998. október |
|
Vasvári Pál elestének a helye
(az 1848-49. Történelmi lapok nyomán)
Igmándi Szűcs István: Jól esik
Bogdányi Csaba (1941-1998)
Kovács
Miklós (1950-1998)
Ünnepi köszöntő
Elnökségi hírek
Solymár
Imre emléktúra
Elindult egy fokos
Cím változás: Duna-Ipoly
Nemzeti Park Igazgatóság
Autóbusz Békásmegyerről Csobánkára, Dobogókőre
Változás a Dél-Dunántúli piros útvonalában
Ökoturizmus
konferencia
Egy
hétig Stájermárkban
Torockószentgyörgy '98, EKE találkozó
A
Sajó újra a vízitúrázók álma (Dr. Egri Kiss Tibor)
Bükki tájakon
(Szádeczky-Kardoss Géza)
Vasvári sírja nyomában (Daday János)
(Elmondta
Páva Zoltán, a parlament ifjúsági és sportbizottság vezetője
1998. szeptember 26-án, a Természetjárók
Napja központi ünnepségén, Dobogókőn)
Jövőre már egy évtizedes hagyománya lesz annak, hogy a szeptember 24-hez legközelebbi szombaton, az ország különböző pontjairól itt Dobogókőn összegyűlnek a természetjárók küldöttei egy bensőséges ünnepségre.
Az idei évet néhány évforduló teszi különlegessé. 125 évvel ezelőtt egy augusztusi napon a Tátra alján alakult meg a Magyarországi Kárpát Egyesület, az első hazai turista szervezet.
E hét csütörtökén volt - napra pontosan - 110 éve annak, hogy egy kirándulás keretében a közeli szentkereszti Klastrom-kútnál elhatározták a Kárpát Egyesület Budapesti Osztályának újraélesztését. Ez olyannyira jól sikerült, hogy néhány év múlva az osztály önállósodott és létrejött belőle a Magyar Turista Egyesület, amely fél évszázadig meghatározó szervezete volt a honi természetjáró mozgalomnak.
Az évfordulók sorában végezetül van egy olyan, amelyről ezen a helyszínen nem szabad megfeledkeznünk. 150 éve született Eötvös Lóránd. Ezt a nevet viseli a hátam mögött álló turistaház. Nem véletlenül, hiszen a világhírű tudós, a művelődéspolitikus, egyetemi rektor - gondolom e körben ismert, hogy - kiváló hegymászó is volt.
A Dolomitokban több első megmászást is végzett, a már említett Kárpát Egyesület Budapesti Osztályának és a Magyar Turista Egyesületnek első elnöke volt.
Tőle származik az a meghatározás, amely e körben biztos ismert:
"Turista az, aki útra kel azért, mert foglalkozásának egyformasága, gondjainak sokasága közepette álmaiban feltűnik előtte egy olyan szebb világ, melyben zöldebb a fű, kékebb az ég, magasabbak a hegyek, szebbek és különösebbek a házak, barátságosabbak az emberek, s aki ez álomkép eredetijét fáradságtól vissza nem riadva keresi - keresi, s mert hiszen e földön élünk, talán soha meg nem találja, de azért jókedvét el nem veszti, hiszen örömét éppen ez a keresés teszi."
Eötvös azt vallotta, hogy a természetjárás létjoga önmagában rejlik, függetlenül attól, hogy milyen egyéb szolgálatokat tesz esetleg másoknak.
Lehet, hogy másoknak tesz, de valójában a nemzetnek tesz igaz szolgálatot azzal, hogy a természetjárók akarva, de akaratlanul is számtalan természettudományi, történelmi, művelődéstörténeti ismeretre tesznek szert. Gyarapítják ismereteiket, szélesítik látókörüket, és nem utolsó sorban folyamatosan edzik testüket és lelküket. A túrák során megismerik országunkat, népünket, hazánkat, s ez az igaz hazaszeretet legtisztább forrása.
Végezetül köszöntő szavaimat hadd zárjam egy kevésbé ismert Eötvös idézettel:
"... mert tudjuk, a jó turista ha nem több, legalább egészséges és erős akaratú ember, törekedjünk arra, hogy magyar hazánkban minél több ilyen jó turista legyen."
1941-ben született Kecskeméten. A Mátrai Erömű RT. főmérnöke volt. 13 éve Gyöngyösről költözött Miskolcra és itt szerette meg a természetjárást.
Mintegy két évig egyedül járta a bükki ösvényeket. Magányosnak érezte magát addig, amíg nem találkozott Kovács Miklóssal, aki többször elhívta túrázni, és így '86 januártól a Helyiipari Turista Egyesület tagjaként lett szervezett természetjáró. Bronz jelvényes túravezetői képesítést szerzett 1990-ben. Egyesülete tagjainak tájékozódási ismereteket tanított. A bükki és mátrai tájékozódási versenyeken Ö maga is rendszeresen, eredményesen vett részt, mind az egyéni és mind a csapat kategóriában. Kedvelte a teljesítménytúrákat is, több bükki és csereháti 50 km-es túrán rótta a kilométereket. Három éve tagja lett az MVSC Természetjáró Szakosztályának, ahol bronz vasutas természetjáró minősítést kapott '97-ben. Sokoldalú sportember volt, '84-től az ország különböző részein sikeresen teljesítette több maratoni futóverseny 42 km-es távját. A '90-es évektől érdeklődése a hegymászás és a magas-hegyi túra felé fordult. Először a Magas-Tátra csücsainak meghódítását tüzte ki célul. Egyik kedvenc útvonala volt lengyel oldalról felmászni a Tengerszem (Rysy) csúcsra, a lejövetel pedig a szlovák oldalon a Csorba-tónál fejeződött be. '93-ban mászta meg a 2655 méteres Gerlachfalvi csúcsot. Ausztria két legmagasabb csúcsát - a 3700 méteres Gross Ilenedigert és a 3800 méteres Gross Glocknert - '96-ban érte el. Egy eredményekben gazdag természetjáró pályafutás íve tört meg 1998. augusztus 23-án a Mont-Blanc 4807 méteres csúcsának meghódítása közben, amikor 4400 méter magasban egy gleccseren megcsúszott és lezuhant. Szerény, visszahúzódó ember volt, nem szerette a csillogást. Egyéniségéhez méltóan egy-egy szál rózsával búcsúztunk el Tőle!
Pintér Vendel
A Miskolci Helyiipari Természetbarát Egyesület természetjárója volt. Az igazi turista, akinek a szavát alig lehetett hallani - helyette a tett és az embersége beszélt. Sok éve ismerkedett meg Bogdányi Csabával egy életreform klub rendezvényén. E találkozás meghatározta későbbi életét belépett a Helyipar természetjárói közé. Az erdő mellett intenzíven foglalkozott a jógával. E tudását baráti önzetlenséggel adta át sporttársainak. A Bükk szinte második otthona - nincs olyan hely, amit Ő nem ismert volna, gyalog és kerékpáron rótta a kilométereket. Nem magányos farkas volt: ikertestvérével és a szakosztálya tagjaival szívesen tartott együtt. Szerette és tisztelte az embereket: mindenkihez volt egy kedves szava, mozdulata. Több tájékozódási versenyen képviselte egyesületét, a megyei teljesítménytúrák ritkán zajlottak le nélküle. Munkahelyére is általában kerékpáron járt. A Miskolcon immár több alkalommal megrendezett hegyi maratoni versenyek mindegyikén részt vett testvérével. Munkahelyén - a rendőrségnél - sokszor az Ő akaratereje vezérelte a terepfutás versenyeken csapatát a dobogós helyre. Beteg soha nem volt - egyszerű, kiegyensúlyozott életet élt. Augusztus 31-én is a legközelebbi maratonra edzettek Ferenc testvérével, mikor hirtelen elragadta közülünk a halál. Személyében egy csendes, szerény, igazi turistával lett szegényebb B. A.-Z. megye természetjáró társadalma.
Rakaczky István
HÍREKA Szövetség elnöksége a soron lévő ülését október 3-án tartotta.
Jelen voltak: Georgiades Gábor, Horváth Zoltán alelnökök, Szabó Imre főtitkár, Baronek Jenő, Bükiné Törő Ágnes, Csávás István, dr. Dénes György, Hluchany József, dr. Juhász Ágnes, Kiss Gyula, Kovács Dezső, Kovács Tamás, Kovács Tamás Attila, Németh Imre, Maulis János, Pálmai Vencel, Quitt András, Rakaczky István, Bittó Sándor a Számvizsgáló Bizottság elnöke, Bognár Mária gazdasági vezető, Kalmár László titkár, Krachtusz Gabriella jegyzőkönyvvezető.
Napirenden volt:
JEGYZETA RÉPCE |  |
Kölyökkorom emlék-napfényben fürdő nyarai nekem a Kőris-patak menti kalandokat jelentik. Felnőtt koromban a régi kis folyó helyét a Répce vette át. Ezért ha Hegyfalun járok szüleimnél, nem mulasztok el lemenni a Répce partjára családommal, kutyámmal vagy egyedül.
Ez a folyó - bár már megzabolázták többször - még mindig él. Néha alig csörgedezik szomjas partjai között arasznyi víz. Máskor meg egészen a dombon (Hegyfalu !) levő falu kertaljáig terjeszti ki hatalmát, előreküldve haragos-zavaros vizét. Ekkor övé a határ!
Keményfa-ligetes erdejében ilyenkor csak gumicsizmában lehet virágot szedni. Ez a fakadórügy-illatú tavasz ideje. Nyáron a régi malomgátnál lévő fürdőhely hűvöse csábít megmártózásra. A partot kísérő, a víz fölé kíváncsian hajoló égerfák árnyéka menedéket nyújt a Nap heve elől. Óvatosan cserkészve láthatjuk, hogy a hullámokon megcsillanó sugarak játékát gyakran törik meg lehulló rovarokra vadászó domolykók "rablásai". Néha én is "rablóvá' változom, és a horgászbotot szorongatva a természet részévé csendesülök. Ilyen alkalmakkor láttam a pézsmapockot rágcsálni, az ölyvet inni, a vízicickányt vadászni. Ekkor ült a botomra jégmadár, és ekkor ugrott mellém a magaspartról egy nagy kan mezei nyúl. Nem tudom melyikünk ijedt meg jobban ?! Ilyen alkalomkor jött le szemközti csalánoson át az őz inni, és ilyenkor táncoltak haláltáncot az életért a kérész életű kérészek.
A sebesen áramló Répce gőzölög a kora őszi hajnalon. A hordaléktól tisztult vízben kósza halrajok vonulnak. A parti bokrokon ezüst-harmatgyönggyel kirakott pókhálók díszlenek. A hűvös éjszakák színezte éger, kőris és tölgyfák egykedvűen dobják le leveleiket a bágyadt őszi fényben. A lehullott levelekből képződő avar alól délceg őzlábgombák integetnek a jó illatú erdőszélli csiperkéknek. Nem csak a gombazsákmány miatt vagyok derűs; a ködön-párán átszűrődő fénypászmák gyönyörködtető aranypasztel színekkel ruházzák fel a didergő leveleket.
A Répce télen sem hal meg. Gyors hullámait a legvadabb hideg sem tudja jégbilincsbe verni. Lehet, hogy a lassabb részeken jéghártya képződik a part mentén, és lehet, hogy a felfröccsenő vízcseppek páncéllá fagynak a parti fák gyökerein. de a folyó tovább él. Medrének gödreiben rejti a bágyadt halakat, sodrával alámossa a partot, hordalékot szállít és belőlük zátonyokat épít.
A vizek nem halhatnak meg.
Mikor eveztem a folyón, az volt az igazi! Bujkálva bedőlt, elaggott fái között, surranva a homok- és kavicspadok fölött, beszívva illatát és figyelve lakóit, én is a Folyó voltam. Egyszerre pusztító és éltető, természetes és szabályozott, idegen és mégis része a természetnek. Ezért gyönyörű a természetet járni!
Németh Imre
A nem rég elhunyt Völgység kutató természetbarát emlékére kopjafát emelt a Tolna megyei szövetség és a Bonyhádi Völgység TE. a megye legmagasabb pontján Dobogón. 1998 szept. 20-án szerény ünnepség keretében tartották meg az emlék felavatását.
Bizonyos fokig rendhegyó volt a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Természetjáró Szövetség által rendezett Kelet-Magyar Megyék Természetjáró Vezetőinek Tanácskozása. No nem arra gondolok, hogy Mezőkövesden előbb volt a szendvics és a pogácsa és utána a leves - ami egyébként igen ízletes volt - hanem arra, hogy szekcióüléseken beszélték meg a tanácskozás kérdéseit. Igy egy csoportban elsősorban azok voltak ott, akiket közelebbről érdekelt az adott téma. Nagyobb volt az aktivitás és - bár kevés volt az idő, de a kisebb létszámok miatt egy-egy kérdés inkább körbejárható volt. Igaz szívem szerint legalább három szekcióban is ott lettem volna, hiszen a sportigazgatás átalakítása, vagy a közhasznúság kérdése legalább olyan érdekes, mint az oktatás, vagy az Országos Kéktúra helyzete. A bőséges kinálatból az Alföldi Kéktúra szekciót választottam. (Mit tegyek? Idehúz a szívem, hiszen ott bábáskodtam a születésénél.) Ha igazzá válik az érintett megyék igérete, 2000-re, az államalapítás évfordulójára érdemes túrákat szervezni az útvonalán.
Három bükkaljai községet ismertünk meg a tanácskozás idején. Bogács volt a helyszín, a tiszaújvárosiak most elkészült ifjúsági és gyermek tábora. Kirándulást tettünk Cserépfaluba, és Cserépváraljára is. Természetesen a közeli Mezőkövesd sem maradhatott ki, ahol az igazi meglepetés a Mezőgazdasági Gépmúzeum volt. Ezt még a magamfajta - műszaki érdeklődéssel nem igazán megáldottnak - sem szabad kihagynia, nemhogy a gépészet iránt kicsit is érdeklődőknek!
Végezetül legalább a megemlítés szintjén -bár többet érdemelne! - essen szó a megye "rendhagyó" - de mindennél ékesebben szóló - bemutatkozásáról, a plenáris ülések helyszínén elhelyezett, változatos, szép munkát dokumentáló tablókról is.
A búcsú napján útjára indítottak egy turista fokost. Rajta az első botplakett az elinditó BAZ Megyei Természetjáró Szövetségé. Most Nógrád vette át, rajtuk a sor...
Kalmár
Új helyre költözött a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság. Címük: 1021 Budapest II.
kerület, Hüvösvölgyi út 52. 
: 200
4033, 200 4101
A Cora áruház megnyitásával egyidőben meghosszabbodott néhány autóbuszjárat útvonala. Az új végállomás Békásmegyeren a HÉV állomás mellett van, a Heltai Jenő téren. Innen idulnak buszok Csobánkára, és Dobogókőre is. nem kell Pomázig utazni. (lásd a vázlatot!)
A hétvégeken Dobogókőre 6,55, 8,55, 9,55 és 10,55 indulnak a buszok.
Csobánka 110 Ft, Pilisszentkereszt 146 Ft, Dobogókő 218 Ft teljes áron.
Változás a Dél-Dunántúli piros útvonalában - a rövid hírt térképvázlattal lásd a Mecsek Híradó októberi számában.
Ha valami, akkor ez a téma érinti a természetbarátokat. Így jelenkeztem a konferenciára, melynek első napja előadásokat ígért, másnap pedig terepgyakorlatot.
Az előadók sora oktatásszervezőtől akadémikusig tartott. Tehát értő szakemberek osztották meg tudásukat velünk.
Az első részben általános témák kerültek sorra:
A továbbiakban a nemzeti parkok mutatták be ezirányú tevékenységüket.
A sok előadó és az időnkénti csúszások miatt igen rövid idő állt az előadók rendelkezésére, így sokan csak vázolni tudták mondanivalójukat. Ennek következtében az előadások tartalma, a kapott információ mennyisége bennem csalódást keltett. Ritkán a felkészültséggel és a téma odaillőségével is voltak fenntartásaim.
Remélem, hogy a konferencia anyagát ismertető kiadvány e gyengeségeket már kezelni tudja.
Akkor mit hasznosíthatunk mi ?
Ma a világ legnagyobb iparága lett a turizmus: 3,4 billió dolláros bevételével, 220 millió alkalmazottal, az adóbevételek és beruházások 7 %-ával !
E hatalmas üzletágban egyre inkább teret nyer az ökológiai (egyszerűsítsük környezetkímélőre) szemlélet. Ez azért fontos nekünk, mert a természetbarátok biztosan ökoturisták. Leszámítva néhány tömegeket megmozgató teljesítménytúrát és rosszul szervezett találkozót, programjaink a lehető legkevésbé terhelik a természeti környezetet. Terhelés pedig sokféle van: hulladék, méreg, zaj, esztétikai, látvány, fény, taposás, stb. E terheléseket csak tudatos tervezéssel (a turisztikai /túra/ programok fejlesztésekor és végrehajtásakor) lehet minimalizálni, ritkán kiküszöbölni. Nagy jövő előtt áll az "öko"-védjegy a turizmusban. Az ezt igénylők hajlandók beérni egyszerűbb, fapadosabb ellátással, ha cserébe találkozhatnak a természettel, annak értékeivel. Ma hazánkban az ökoturizmus elsősorban az alábbi keretek között működik: természetjárás, nemzeti parkok programjai, falusi turizmus, hobbiturizmus (horgász, vadász, madarász, lovas, stb.).
Az ökoturizmus stratégiája még megfogalmazásra vár Magyarországon. A két érintett fél - az idegenforgalom és természetvédelem - között szerintem ott a helye a természetbarátoknak is.
S végül távirati stilusban néhány gyakorlati információ a látnivalókban rendkívül gazdag városról.
Szeptember közepén Szilvanapok gombóccal, lekvárral, pálinkával, és sok-sok kapcsolódó programmal. Laikusoknak is érdekes egy látogatás a Haltenyésztési Kutatóintézet (HEKI) -ben. A város határában kanyargó Kőrös holtágat érdemes bejárni a hídtól induló kishajóval, vagy bérelt evezős hajókkal. Az Arborétummal szemközti parton álló malom-emlékmű mementóként jelzi az egykori "Nagy-Magyarország" középpontját. Megér egy sétát, egy főhajtást. Szarvas látnivalóira érdemes egy teljes napot tervezni.
Németh Imre
A Pécsi Városi Természetbarát Bizottságnak 1991 óta van testvérvárosi kapcsolata az osztrák Naturfreund Graz-i csoportjával. A kapcsolat révén évente cserelátogatást tesznek a két város Természetbarátai. Igy a Pécsi turisták 19 fős csapata, nem rég érkezett haza, az egy hetes graz-i túráról. Programuk inkább a csodálatos hegyekbe vonzotta csapatunkat, a szállásunk is az 1200 méter magas Schökl hegyen, a Johann Waller turistaházban volt. Érthető, hogy naponta túráztunk. A jól összehangolódott csapat egy nagy család lett. Még a legkisebb is, Kovács Zsófika, aki az iskoláit is csak most ősszel kezdte, sem maradt le a programról. A Rába áttörése próbára tette képességünket, a nagy melegben - a túra után - felüdülést jelentett megmártózni a folyó - ott még sekély vízében. A legnagyobb megrpóbáltatást a Mura völgyében lévő Mixnic-i medve-szurdok jelentette, ahol csapatunk a 168 létrán fel- és átmászva juthatott az 1700 méteres magaságba, közben vízesésket és hegyi patakokat keresztezve. De vonzó és szép látvány volt a Kesselfalklamm vízeséséhez való kirándulás is. Természetesen nem maradhatott ki a graz-i városnézés sem. Gotshacer úr egy séta keretében bemutattaa szép várásházát, a gyönyörű tanácstermet. Itt külön üdvözölte a csapatunkat Pammer úr is, a Naturfreund elnöke. A Slosbergről beláttuk az egész várost. Délután egy magyaros mulatságra invitáltak bennünket a természetbarátok Ragniczi kertjükbe. Mélyen meghatotta csapatunkat a vendéglátóink magyar köszöntése: "ISTEN HOZOTT BENNETEKET KEDVES MAGYAR BARÁTAINK" felirat. A magunk készítette sok finomság között ,talán az almás rétes aratta a legnagyobb sikert.
Az egy hét gyorsan elmúlt, de a barátság az megmarad, így búcsúztunk el, grazi barátaink népes csoportjától. Jövőre újra találkozunk.
Dudók Ilona
A torockószentgyörgyi EKE találkozóról szóló beszámolót lásd külön lapon.
A Sajó újra a vízitúrázók álma - Dr. Egri Kiss Tibor cikkét lásd külön lapon.
Bükki tájakon - Szádeczky-Kardoss Géza élménybeszámolóját lásd külön lapon.
: 1396 Budapest, Pf. 483.
: (1) 311-2467, (1) 332-7177 Fax: (1) 353-1930
: (1) 302-7990
