|
|
1998. július 27-én útnak indult a debreceni ifjúsági csapat, hogy eleget tegyen az Erdélyi Kárpát Egyesület Kolozsvári Osztály meghívásának és résztvegyen a Jókai emléktúrán, majd a Torockószentgyörgyön megrendezésre kerülő VII. Vándortáboron.
Az utazás lebonyolításában nagy segítséget jelentett a nagyváradi EKE osztály tagjainak aktív közreműködése, Huszár István (Brazil) és csapata, akik emlékezetessé tették a Nagyváradon töltött néhány órát a város bemutatásával. Az éjszakát már a kolozsvári Brassai Liceumban töltöttük, hogy pihenten vágjunk neki másnap a 2 napos, 52 km hosszúnak ígért emléktúrának, mely Jókai "Egy az Isten" regényében leírt útvonalat követve a Székelykő gerincén át vezet a vándortábor színhelyére. A kollégium udvarán kedvesen köszöntötték a résztvevőket és egyházi áldás után indultunk el utunkra. A Mátyás szobornál és a Házsongárdi temető 1848-as honvédsírjainál tisztelegve folytattuk utunkat. A túra elején hosszú pihenőket iktattak be a kőkeresztnél, és az Árpád-csúcsnál, aztán Tóthpál Tamás túravezetőnk által diktált kemény iramban a közelgő szürkületben értük el a Tordai hasadékot, majd Szindet, szálláshelyünket.
Másnap ismét erőltetett menetben folytattuk utunkat, az élboly által diktált sebességgel, a csodálatos táj élvezetétől megfosztva. A Székelykő tetején a már három részre szakadt csapat tagjai csak abban reménykedhetettek, hogy sötétedés előtt baj nélkül elérik a torockószentgyörgyi vár alatti táborhelyet.
|
A mi kis csapatunk esetében a Székelykő kőfolyásainak sikeres legyőzését Gyurcsányi Eszternek köszönhettük, aki helyismeretére támaszkodva levezetett bennünket a völgybe. A túrával kapcsolatos szerény és nem minden szempontból dicsérő véleményemnek hangot adtam oly módon, hogy hasonló túrát nem "emlék", hanem "teljesítmény" jelzővel kell meghirdetni, az útvonalvezetésről nem ártana, térképet adni a résztvevőknek, s akkor nem kell a túravezetőnek a résztvevőkkel bajlódnia, mindenki úgy boldogul, ahogy akar. (Véleményem szerint az emléktúra lényege az egy gondolat vezérelte együtt gyaloglás és nem az egymás "szivatása". Lehet, hogy ezt csak én látom így?)
A vándortábor szervezettsége és programja hamar feledtette velünk a negatív benyomásokat. Már a helyválasztását is csak dicsérni lehet, hiszen mind a táborhely, mind a kiírt túrák során megismert vidék csodákkal ismertetett meg bennünket.
|
Telitalálatnak bizonyult az EKE szakosztályainak küldöttgyűlése idejére szervezett sokoldalú vetélkedő, mely korhatári megkötés nélkül vidám együttjátszásra és szórakozásra adott lehetőséget - a tájékozódási futással - a fizikai erőnlét összemérésén túl. (Nem kis büszkeséggel tölt el a debreceniek második helyezése!)
A túráknál sem minden esetben egyezett a kiírt kilométer, de a bejárt utak szépsége vigasztalt bennünket. Egy ilyen kissé hosszabbra sikeredett túra után az éhhaláltól az MTSZ vezérszakácsa, Kalmár László, és nem utolsósorban, főtitkárunk társasága mentett meg, akik önzetlenül megosztották ebédjüket a kiéhezettekkel. (Köszi!)
Mindent összevetve mindenki élményekben gazdagon, igen jó benyomással tért haza, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy már tervezik a jövő évi programot a fiatalok, ami nem lehet más, mint a VIII. Vándortábor az EKE rendezésében. Hálás köszönet minden szervezőnek!
| Kerekes Mihályné Hajdú-Bihar megyei ifjúsági felelős |
