| 62. szám | 1998.október |
A szeptember 26-án megrendezett Zsolnay-Tubes Kupa tájékozódási túraversenyen 106 csapat 297 versenyzője indult. A résztvevők a nevezési díjakkal a már megkezdett tubesi kilátótorony építésének befejezéséhez járultak hozzá.
Eredmények:
"A" kategória (25 csapat): 1. Zöldpont (Fodor Péter-Brolly Gábor-Kiss Eszter-Koch Eszter), 2. Mátra III. (Simon Péter-Dávid Andrea), 3. Kinizsi I. (Horváth T. Róbert-Horváth T. Csaba-Fonth Zoltán).
"A 50" kategória (3 csapat): 1. Völgységi Vándor (Chlebovics Miklós-Dománszky Zoltán), 2. Júra (Knauer József-Knauer Anna), 3. Fődolomit (Baross Gábor-K. Gellai Mária).
"B" kategória (52 csapat): 1. Viktória DSK (Schreck Ottó-Császár József), 2. Micimackó és Malacka (Szabó Gábor Dániel-Szűcs Szilvia), 3. Meteor SE III (Nagy Lajos-Bizderi András-Spaits Gábor).
"C" kategória 26 csapat): 1.
Vaddisznók és Jóbarátok (Fodor Enikő-Miskó Szilvia-Sedivy Gábor-Scheiner Renáta), 2. PASZ (Benczes
Dániel-Dormány Balázs-Dobos Péter-Szabó Noémi), 3. Gyalog-Galopp (Mázik Jenő-Hoffmann Győző).
1998. szeptember 27.
Jubileumi (ötödik) alkalomhoz érkezett turisztikai akadályversenyünk. Sajnos az időjárás kezdetben nem akart velünk ünnepelni, de napközben már belátta, ennyi résztvevő mégsem ázhat bőrig.
Öt év alatt a rendező gárda, a támogatók, illetve a résztvevő iskolák nem nagyon változtak. A helyszín és az időpont is a szokásos volt - Terecseny, Aligvár kulcsosház, szeptember utolsó vasárnapja. Most először azonban már nemcsak általános iskolások versenyezhettek, valamint idén minden résztvevő kitűzőt kapott.
A barátságtalan idő ellenére 44 csapat 219 versenyzője vágott neki a kb. 10 km-es útnak. A sáron kívül elméleti (zselici települések képeslapjai, indián kézjelek, Fekete István regényhősök felismerése), valamint ügyességi (dárdahajítás, jojózás, hullahoppozás) feladatokat kellett "leküzdeniük" a versenyzőknek.
A célba érkezés után a vállalkozó kedvűek fakultatív programokban mérhették össze ügyességüket - gólyalábon járás, lengőtekézés, kosárlabdázás és papírhajtogatás (origami).
Eredmények:
ÁI kategória (1984 vagy utána születettek):
F kategória (1983 vagy előtte születettek):
Különdíjban részesült az a két kísérő tanár, akik a Zselic-Triász Kupa történelmének mind az öt rendezvényének részt vettek: Éles Istvánné (Drávafok), Kósa Eszter (Gyakorló isk., Kapovár). Ezen kívül külön díjaztuk a fakultatív versenyeken jól szerepelteket, valamint a két szakácsnőt is, akik a paprikás krumplival kedveskedtek. Természetesen - a szokásoknak megfelelően - a díjak többségét sorsoltuk a résztvevők között. Így még az is kaphatott ajándékot, aki bizony nem jeleskedett az állomásokon.
Reméljük jövőre újra találkozunk!
Papp Csaba rendező
A nyári szünet után szeptember 19-én gyalogtúrával folytatódott "A víz az élet" rendezvénysorozat. A bükkösdi általános iskolában volt a rajt és a cél is. A 12 km-es távnak 232-en vágtak neki. Bár az időjárás a gyalogtúra napján kegyes volt, az előző napok csapadékos időjárás "látható" nyomokat hagyott a résztvevőkön (magyarul sárosak voltak). A csokoládén, az üdítőn és a vajas zsemlén kívül, támogatóink jóvoltából mindenki kapott valamilyen ajándékot. Legtöbb résztvevőt a szentlőrinci Ifjúság úti Általános Iskola mozgósított. Rajtuk kívül többen jöttek Abaligetről, Orfűről, Szabadszentkirályról és Kozármislenyből is.
A 30 km-es távot a Dél-Zselic TK rendezte.
A rendezvénysorozat következő állomása a Szentlőrincen megrendezendő Trapp Lőrinc futás lesz. Mindenkit szeretettel várunk!
| Papp Csaba BSZSZ |
Július 13-17-e között szervezte meg a DÖKE (komlói városi diákönkormányzat) Vörösfenyő kulcsosház kiindulási hellyel az idei táborát. 20 komlói diák három felnőtt segítségével vett részt az ötnapos programban, melyet a GYIA és a Baranya Megyei Önkormányzat anyagilag is támogatott. A kis csapat hidat épített a Barnakőnél, kitisztította a Hidasi-völgyet, rendbe hozta az utat és ismerkedett a környék növény- és állatvilágával is. Felejthetetlen kikapcsolódást jelentett a Máré-vár melletti strandon eltöltött idő is. Két vélemény a táborról:
"Itt jártam, vagyis töltöttem csodálatos öt napot. Nagyon kellemes volt húsz diákkal, akik nagyon fegyelmezetten viselkedtek. Egyszóval csodálatos kis csapat volt. ... Szeretném minél hamarabb megismételni. Köszönöm mindazoknak, akik lehetővé tették, hogy itt lehettem és azoknak, akik nem hagyták, hogy unatkozzam.
S.É."
"Most jártam a Vörösfenyőben másodszor, ezúttal is jól éreztem magamat. Remélem, ha következő alkalommal jövök, akkor is ilyen jó lesz.
K. Piri"
Végül köszönet a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóságnak és személy szerint Tóth István Zsoltnak, hogy lehetővé tették a munkálatokat, a Kárászi Erdészetnek a szakmai segítségért, a Komlói Városgazdálkodási Vállalatnak és személy szerint Prohászka Istvánnak a szerszámokért, valamint a Komlói Hétdomb Természetbarát Egyesületnek a csodálatos helyért.
Iván Attila
Idén Esztergomban rendezték meg a Természetjáró Diákok Országos Találkozóját. Baranya megyét az AKELA és a P.I.T.E. (Pécsi Ifjúsági Természetjáró Egyesület) képviselte. Az elmúlt évtized talán egyik leggyengébben megrendezett és megszervezett találkozója volt.
A rendezőség létszáma (kb. 4-6 fő) és felkészültsége átlagon alulinak mondható.
A negatív hangulatot még az is rontotta, hogy csak 23 csapat nevezett erre az országos rendezvényre. A rendezvény színvonaláról csak annyit, mielőtt bárkit is megbántanék, vagy netán elvenném a kedvét, hogy legközelebb eljöjjön. Ennél már csak jobb lehet!
Pár szót az eredményekről:
Így csaptunk 4 db serleget, rengeteg ajándékot, barátokat és tapasztalatokat szerzett. (Sajnos negatívat is.)
Gratulálok mind az AKELA, mind a P.I.T.E. csapatnak a kiváló eredményért.
Mivel az 1999. évre az egri természetjárók kapták meg a rendezés jogát, kívánom nekik, hogy múlják felül azt a bizonyos 94-es orfűi rendezést. Nem lesz könnyű! Sok sikert!
Bota János
Részlet az Ordas tanya naplójából
1998. szeptember 11-12-13. Gépkocsinkat a petőci légakna portájánál hagytuk és gyalog indultunk jól felpakolva az Ordas tanyához délután öt órakor. Kezemben vittem egy rostonsütő rácsot, melyen majd finom ételeket lehet készíteni a megfáradt dolgozóknak. Az út mentén gombákba botlottunk, annyit csalogatott ki az őszi napsütés. Még a házig sem értünk és a szatyrunk megtelt finom vargányákkal. Némelyik kalapja két tenyérnyire is megnőtt. Öröm volt nézni és szedni az erdő ajándékát. A háznál lepakoltunk és visszamentünk az otthagyott gombákat leszedni. Már erősen szürkült amikor elindultunk le a forráshoz vízért. A környék, amit előző alakalommal kitisztítottunk nagy szép látványt nyújtott. A csepegőn szépen folyt a víz. Megtöltöttük a műanyag kannát és flakonokat. A forrás vízhozama 4 liter percenként. Mire elindultunk felfelé, az utat a korai sötétedés már beborította. A ház körül még lámpa nélkül lehetett a tűzgyújtáshoz rőzsét gyűjteni. Gondoltuk kicsit megszárítjuk az enyhén nyirkos ágyruhákat. Kint eközben erősen megélénkült a szél, rázva a fák koronáit. A gyufa csak másodszori próbálkozásra gyulladt be. Az újságpapíron a lángnyelvek gyorsan olvasták a sorokat. A kályhából a füst valamiért egyre csak a szobába furakodott be. Gondoltam a szél viaskodik a füsttel fent a kémény tetején. Kimentem és a sötétben a lámpa fényével kutattam a kémény csúcsát. A kémény büszkén húzta ki magát a tető felé magasodva, de füstnek még a "nyomát" sem láttam. Nem így a bejárathoz érve. Az ajtó teljes szélességében gomolygott kifelé a füst. Bent a szobában a falig sem lehet látni. Vettem egy nagy levegőt és beszaladtam , hogy az ablakot kinyissam. Ez csak a másodszori nekifutásra sikerült. Némileg csökkent a füst tömege és már ropogtak a fahasábok a kályhában. A kályha minden résén tódult továbbra is a füst. Ez már nem a szél gonoszkodása, hanem valami teljesen eldugította a kémény füstjáratát. Nem volt mit tenni, az ideiglenes "füstölőt" meg kellett szüntetni. Két fazék víz megálljt parancsolt a lángoknak és sisteregve, de kialudtak az utolsó parazsak is. Füst és vízgőz lepte le a ház környékét. Szerencsére fújt a szél, így az erős huzat hamar kiszellőztette a szobát. Feleségemmel úgy illatoztunk mint füstölt szalonna. A spiritusz főzőn melegítettünk vizet és jól lemosakodtunk. Ahhoz már késő volt, hogy a dugulást a kéménylyukban megkeressük. Vártam a reggel, hogy a rejtélyt megfejtsem.
Jól aludtunk az éjjel és pihenten ébredtünk. Egy finom reggeli után nekiláthattam a rejtély megfejtésének. Vágtam két vékony, de erős faágat, hogy azzal alulról felfelé piszkálva a kéményt kitisztítsam. A könyöknél nehezen fordult el a piszkafa, de végig fel tudtam dugni a járatban. Ha ez így felmegy, akkor némi füstnek is kellett volna este jelentkeznie a kémény tetején. Szétszedtem a kályhából kivezető két könyöket. A meglepetéstől szinte megdermedtem. Este még gondoltam, hogy a dugulás oka lehet egy beépített darázsfészek vagy egy meglazult tégladarab. De amit most látok, arra sohasem gondoltam volna. Egy dústollú nagytestű madár van beékelődve egészen a kályha huzatszabályozó lamellájához. Ez idáig a kémény tetejéről a harmadik könyök. A feleségem nem bírja nézni a látványt, kiment a szobából. A madarat a tollainál fogva húztam ki a csőből. Teljesen kitöltötte a cső keresztmetszetét, még szorult is benne. Szomorú látvány volt ennek a madárnak a tragédiája. A tetemet kivittem a bokrok közé. Ahogy felületesen megnéztem, egy fiatal fülesbaglyot véltem felfedezni benne. Valamilyen oknál fogva hiányzott a tetem feje. Egyszer a Halász-patak völgyében láttam egy vergődő egerészölyvet a fa oldalán tíz méter magasan. Ahogy a távcsővel megnéztem, láttam, hogy a lába beszorult egy felülről lefelé keskenyedő odúba. Valami után odakapott és lecsúszott a lába a repedésen. Felfelé valami okból nem tudta kihúzni. Már ereje is nagyon fogytán lehetett. Összekötött rudakkal próbáltam kiszabadítani, de sajnos próbálkozásom kudarcba fulladt. Szomorúan, sokat hátratekintve hagytam ott a bajbajutott madarat.
Talán ez a madár is hasonló módon került csapdába. Valami élelem után indult a sötét lyukba és a vesztét lelte benne a járat végén. Kimentem újból a madárhoz, hogy alaposabban megvizsgáljam. A madár néhány napja pusztulhatott el. A húsa még kemény volt, nem indult oszlásnak. Szárnyaival kiterítve egy galagonya bokorra helyeztem el, biztosítva a még benne szorongó lelkének, hogy újra a természetben szárnyalhasson.
Meggyújtottam egy újságpapírt és a kéményhez tartottam. Hatalmas robajjal szívta be a kémény a lángokat és magával ragadta az elégett újságpapír darabjait is. A kályhát visszaállítottam eredeti helyére és elégettem az előző este bekészített fahasábokat. Kint lassan eleredt az eső és sötét felhőket kergetett az őszi szél. Délelőttre tervezett túránk így elmaradt. Feleségem alig várta, hogy a gyönyörű vargányákból valami finomat készítsen. Tizenhárom órára vártuk barátainkat, akik jelezték, hogy kijönnek segíteni a forrás környékének megtisztításában. Mire megérkeztek már készen is volt a fenséges gombapörkölt. Barátaink is egy jókora szatyor gombával érkeztek, amit idefele az úton szedtek. Egy gyors terítés a verandán és már csúsznak is a finom falatok egymás után lefelé. Egy pohár fehér bor nagyon jólesett az ebéd végén. Mosogatás és pakolás után már szedtük is a lábunkat a szűk ösvényen a forrás irányába. Egy vaddisznó régen elhullt álkapocs csontjából kővel kivertem a még meglévő egyik kis agyarat amit Barnabásnak, kis túratársunknak ajándékoztam kabalának. Lent a forrásnál nagy munkába kezdtünk. Fűrészeltük a kidőlt fákat és hordtuk egy helyre, irtottuk a bozótot, kaszáltuk a csalánost. Munkánk eredménye hamar megmutatta magát. Tisztult a környék, már látottak a terepformák. Rá lehet ismerni a beton hídra, látszik a patak kanyargó íve. Fiúk és lányok egyaránt derekasan dolgoztak. Egy kézi szivattyú segítségével a kút aljáról a finom iszapot el akartuk távolítani, de ez most nem jött össze, a gravitáció betartott nekünk. Már kezdett szürkülni amikor közel negyven liter vízzel és szerszámokkal elindultunk az Ordas tanyához. Barátaink kis pihenés után elindultak hazafelé a felső úton.
Tettünk fel vizet melegedni egy alapos mosakodáshoz. A szobában kellemes meleg cirógatta fáradt végtagjainkat. Kint a szép tisztáson szél kergeti a kiszáradt leveket az eső kellemes hangon dobol az esőcsatornán. Már tíz óra is elmúlt amikor álomra hajtottuk fejünket.
Egész éjjel esett az eső, az erdőt sűrű ködpárna borította, néha egy szarvasbika bőgése hasította az éjszakai csendet.
Reggel még az esőcseppek lógtak a dús növényzeten, ködöt pipált a Nyáras-völgy. Kitisztítottam tűzrakhelyet, összegereblyéztem a fűrészelés nyomait, rendet raktam a ház körül. Feleségem a még esőcseppektől duzzadó bokrok alatt szedegette a gombákat. Kitakarítva a házat tizenegy órakor elindultunk hazafelé az átázott erdészeti úton.
Baumannn József, Baumann Józsefné, Kriston Barnabás, Krsitonné Kenderik Magdolna, ifj. Kriston Barnabás.
Baumann
József
Az Őrség és a
Vendvidék
(Kalauz turistáknak és természetbarátoknak)
A szombathelyi B.K.L. Kiadó jelentette meg a hiánypótló turistakalauzt, melyet Boda László és Orbán Róbert szerkesztett. A kiadói szándék szerint e könyv segít felfedezni az Őrséget, a Vendvidéket és a két tájegységgel szomszédos területeket. Vasi, zalai és szlovéniai települések kincseire hívja fel a figyelmet, átívelve nyelvi, közigazgatási és országhatárokon. Szerzői a legfrissebb ismereteket is felhasználva mutatják be a táj túraútvonalait, látnivalóit, természetrajzi, történeti és néprajzi jellemzőit, rejtett szépségeit. A kötetet fekete-fehér és színes fényképfelvételek díszítik.
A könyv Pécsett az Alkotmány utcai térképboltban kapható 880,- Ft-os áron.
Tóth István Zsolt, a Keleti-Mecsek természetvédelmi őre hívta fel figyelmünket e közeljövőben megjelenő kötetre, és ajánlja természetbarátoknak, diákoknak, az erdőt járó embereknek. A kiadvány Farkas Sándor szerkesztésében, 28 szakmailag elismert botanikus szerző tollából, számos hazai és külföldi természetfotós közreműködésével készült. Kb. 380 oldal terjedelemben, 550 nagyobb méretű színes fotóval jelenik meg, a fotókhoz növényismertetések tartoznak. A kiadvány végén felsorolásra kerülnek azok a megkülönböztetett figyelemre érdemes magyarországi növényfajok, amelyek (eddig még) nem élvezik a törvény védelmét.
A könyv a várható könyvesbolti árnál jelentősen olcsóbban, kb. 3200,- Ft + postaköltség áron utánvéttel rendelhető meg a következő címen: Tolna Megyei Természetvédelmi Alapítvány, 7101 Szekszárd, Pf. 90.
túramozgalom kiírása
A Pécs Városi Természetbarát Szövetség az 1998/99-es tanévre túramozgalmat hirdet általános- és középiskolás tanulók részére.
A túramozgalom célja:
A túramozgalom időtartama: 1998. november 1 - 1999. május 15.
Azon tanárok számára, akik legalább tíz tanulóval teljesítik a túramozgalmat, a tanév végén autóbuszos jutalomkirándulást szervezünk a gyulaji vadrezervátumba.
Nevezési díj: 150 Ft/fő, a Magyar Természetbarát Szövetség tagsági igazolványával 100 Ft/fő, mely magában foglalja az emlékjelvény és az emléklap árát, valamint a nyomtatványköltségeket.
Jelentkezés: október 31-ig az alábbi címek valamelyikén:
A jelentkezésnél kérjük megjelölni a következőket: iskola neve, résztvevők névsora, vezető tanár neve, levelezési cím, telefonszám.
Várjuk minden természetet szerető, természetjárást kedvelő jelentkezését. alálkozzunk minél többen a Mecsek erdei útjain!
HÍREK A Komlói Hétdomb Természetbarát Egyesület nyílt túrái, komlói kiindulással:
: (72) 310-226; fax: (72) 312-019. Ügyeleti idő: kedd 16-19 óra)