| Jól
esik egy langyos, őszi napsugár, mi lomhán s tétován szűrődik át a zavartan keringő ködfátyolok honán. Jól esik egy forró nyugtalan nyár után falevél-forgácsból vetetlen avarágy. Aludni készül, hát vetkőzik a táj: égszínkék hálóing lebben a fák között - kitisztul a talány, s a dombtetőn, a völgy ölén bőg a szarvas, áll a nász. |