Vasárnapi öröm (Berda József)

SZÖVETSÉGI ÉLET

Elnökségi hírek
NFI kongresszus Sevrierben

KÜLÖNFÉLE

Barlangász katasztrófa Franciaországban

IN MEMORIAM

Ferenczi Lajos (1914-1996)
Torda István (1973-1996)

HÍRCSOKOR

Természetjáró magazin műsor a Civil Rádióban
Természetjárók Napja '96
Az IFOR katonák is túráznak
Kelet-magyar vezetők találkozója Vidratanyán
Budapesti Természetbarát Napok
Bravó Mályvád!
A BXTSE tapasztalataiból
Vasúti tájékoztató

ESEMÉNYEK

Novemberi túraajánlatok

JOG

Kivonat az Erdőtörvényből, 2. rész

ÚTON

A Szigetköz újrafelfedezése vízen (Murányi Attila)
Kerékpárral a Vereckei-hágón
Szlovákiában jártunk (Székely Zsolt)

Vigyázat, néhány tartósabb érdeklődésre számot tartó, illetve hosszabb cikk (mint a novemberi eseménynaptár, a vers, az Úton rovat cikkei, a vasúti tájékoztató) külön lapokon szerepelnek, itt végiglapozva azokat nem lehet megtalálni, csak a fenti kapcsokat (linkeket) követve.

ELNÖKSÉGI HÍREK

1996. október 12-én tartotta az ülését az elnökség.

Jelen voltak: Bársony András elnök, Horváth Zoltán alelnök, Szabó Imre főtitkár, Baronek Jenő, Bükiné Törő Ágnes, Csávás István, dr. Dénes György, Egry Péter Pál, Hluchány József, dr. Juhász Ágnes, Kiss Gyula, Kovács Dezső, Kovács Tamás Attila, Maulis János, dr. Nagy Sándor, Németh Imre, Pálmai Vencel, Quitt András, Tholt Albert elnökségi tagok; Bittó Sándor a Számvizsgáló Bizottság elnöke, Kalmár László titkár és Krachtusz Gabriella jegyzőkönyvvezető.

NAPIRENDEN VOLT:

Együttműködési megállapodások áttekintése (ea: Szabó Imre)

Az előterjesztésben szereplő javaslatot az Elnökség 1 tartózkodással elfogadta:

Az MTSZ Elnöksége áttekintette az együttműködési megállapodásokat, megállapította, hogy a Magyar Vöröskereszt kivételével az eddigi együttműködések megerősítése mellett dönt. Javasolta, hogy a főtitkár a fent jelzett együttműködési megállapodásokon túlmenően a természetjáró tevékenységet, természetvédelmi munkát szervező egyéb társadalmi szervezetekkel (pl. Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Természetvédők Szövetsége, Falusi Turizmus szervezetei, idegenforgalmi szerveződések, egyesületek, ágazati szakszervezetek .... ) vizsgálja meg az együttműködés formáit és lehetőségeit.

Az MTSZ feladatvállalása a természetvédelmi törvény alapján (ea: Szabó Imre)

Az Elnökség 1 ellenszavazattal a következő határozatot hozta: A Magyar Természetbarát Szövetség álljon az élére a Polgári Természetőr Szolgálat (PTSZ) szervezésének és serkentse erre tagszervezeteit is. Munkálkodjon azon, hogy az MTSZ számára kedvező végrehajtási utasítás szülessen és ennek ismeretében kezdeményezze, hogy a polgári természetvédelmi őrök szervezeteiből alakuljon meg - az MTSZ szervezetéhez kapcsolódva - egy országos egyesület. A tárgyalásokért Szabó Imre a felelős, amelyek eredményéről az Elnökség tájékoztatást kér. /EH-1. (1996.10.12.)/

Az MTSZ Hegymászó Bizottságának tájékoztatója (ea: dr. Nagy Sándor)

Dr. Nagy Sándor szóbeli kiegészítésében tájékoztatott arról, hogy a Magyar Hegymászó Klub Elnöksége elhatárolja magát a Magyar Hegymászó Történeti Társaság "Szivárvány" c. kiadványában megjelentek tartalmától. Kiss Gyula kérdésére válaszolva elmondta, hogy az MHK-nak idén 562 tagja van, és 22 klub működik, ebből 16 vidéken. Az Elnökség egyhangú igen szavazattal tudomásul vette dr. Nagy Sándor tájékoztatását az MTSZ Hegymászó Bizottságának tevékenységéről.

Az 1997. évi eseménynaptár összeállításának tapasztalatai (ea: Kalmár László)

Az 1997. évi eseménynaptárt eddig még nem küldte be a megyék közül Pest, Jász-Nagykun-Szolnok, Vas és Budapest. A beküldött eseménynaptárokban túlsúlyban vannak a gyalogos rendezvények; ifjúsági találkozót 9 megye egyáltalán nem rendez. Az Elnökség egyhangú igen szavazattal úgy döntött, hogy

1. azon szervezeteket, amelyek még nem küldték be a jövő évi eseménynaptárukat, fel kell szólítani, hogy záros határidőn belül pótolják a hiányt;

2. az Internetre kerüljön fel a szövetség információs bázisa, a nemzetközi túrák idegen nyelven is.

Főtitkári tájékoztató az 1996. aug. 2- szept. 29. közötti időszak munkájáról (ea: Szabó Imre) Az 1996. augusztus 24-i ülésről készített jegyzőkönyv elfogadása (ea: Szabó Imre) Az Elnökség tagjai egyhangú igen szavazattal elfogadták a főtitkári tájékoztatót, és az 1996. augusztus 24-i ülésről készített jegyzőkönyvet

Egyebek:

Javaslat a szövetség központjának belső felújítására (ea: Szabó Imre),

Az Elnökség 2 tartózkodás mellett úgy döntött, hogy - mivel a központ felújítását anyagi okok miatt egy naptári éven belül nem tudjuk megoldani - az adott év költségvetési tervének tárgyalásakor határozza meg a konkrét összeget, amelyet a felújításra szán (az előző évi nettó pénzmaradványból).

Aranyjelvényes túravezetői cím odaítélése (ea: Pálmai Vencel)

Az Elnökség jóváhagyólag tudomásul vette

KARÁCSON SÁNDOR részére

(Bakony Természetbarát Egyesület) az aranyjelvényes túravezetői cím odaítélését

Tájékoztató a vízitúravezető-képzés új szabályzatának bevezetéséről (ea.: dr. Juhász Ágnes).

Az Elnökség egyhangú igen szavazattal elfogadta a vízitúra-vezető képzés új szabályzatának bevezetéséről szóló tájékoztatót.

A Természetbarát Híradó árának megállapítása 1997-re

Kiss Gyula felvetette a Természetbarát Híradó jövő évi árának meghatározását. Szabó Imre felhívta a figyelmet arra, hogy még nem tudjuk a jövő évi postai díjakat, ezért várhatóan csak novemberben kerülhet sor a Híradó árának meghatározására.

"Jobban élni a természettel"
NFI KONGRESSZUS SEVRIERBEN
1996. szeptember 20-22.

Magyarország az NFI harmadik legnagyobb létszámú tagszervezete, így hazánkat 9-en képviselhették. Thuróczy Lajos tb. elnök - aki résztvett az elnöki konferencián is és a közgyűlésen is - Baloghné Szentirmay Judit az NFI házbizottságának tagja /Budapest,/ Baranek Jenő elnökségi tag /Baranya megye/, Borsos Attila /Baranya megye/, Frank Mariann Természetjáró Fiatalok Szövetségének titkára /Budapest/, Kiss Gyula elnökségi tag /Szabolcs-Szatmár-Bereg megye/, Lehoczky Márta MTSZ Nemzetközi Túrabizottság tagja /Budapest/, Pálmai Vencel elnökségi tag /Budapest/, Vukov Péter SmTTSz elnöke /Somogy megye/.

Budapestről szeptember 19-én két személyautóval utazott küldöttségünk a Franciaországi Sevrier-be a Savoyai Alpok harmadik legnagyobb tavához. Útközben rövid megállóval rápillantottunk a Salzkammerguti Attersee-re és Mondsee-re, éjszakáztunk Innsbruckban, átkeltünk 42 km alagúton, többek között a 14 km-es Arlberg alagúton. Esőben vágtunk át Svájcon, de végülis napsütés fogadott a Genfi és Annecy tavak partjain.

Szeptember 20- n pénteken délután az Eurovillage családi üdülőtelepen szállásoltunk el, itt volt a nyitófogadás, francia kultúrműsor és a savoyai ízek kavalkádját felvonultató vacsora is.

A megnyitón Gerald Mader az NFI elnöke és Mme Michele Davieau a házigazda francia természetbarátok elnöke mondott rövid beszédet.

Szeptember 21-én, szombaton reggel még a kongresszus kezdete előtt felszerelték az előtérben a "Magyarország körül" című 120x120 cm-es, az "Országos Kék-kör" mentén bemutatott millecentenáriumi plakátunkat. Nagy sikere volt, miképp az új németnyelvű turistaház-katalógusunknak is.

Némi késéssel - a technika ördöge miatt - az elnöki megnyitókkal megkezdte munkáját a XVI. NFI. Kongresszus. Az elnökség és elnöklési rend, az ügyrend és a bizottságok megválasztása után a Kongresszus referátumát Wouter van Dieren, a római klub tagja kötetlen stílusban és szellemesen angolul terjesztette elő: "Jobban élni a természettel szociális, ökologikus és békés jövőért".

A vita során szélsőséges nézetek is felszínre kerültek, de az előterjesztett elnökségi anyagot fogadta el a Kongresszus. A beszámolók blokkját Manfred Pils főtitkári beszámolója nyitotta meg, és elemezte az NFI tevékenységét a Budapesti Kongresszustól (1993) máig (1996). Az NFI gazdálkodását - az írásbeli anyag szóbeli kiegészítésével - a kincstárnok terjesztette elő, majd az ellenőrző bizottság jelentése után a Kongresszus elfogadta a beszámolókat. A kongresszus némi vita és szavazási eljárás után elfogadta a "Természetbarátok Nyilatkozatát a szociális, ökologikus és békés jövőről", valamint az alapszabály módosítást.

Felvette teljes jogú tagként Csehországot és társult tagként Szlovákiát. Hosszas szavazási eljárással kerültek megválasztásra a tisztségviselők: Herbert Bruckner új elnök (Németország), Manfred Pils főtitkár (Ausztria), Leopold Gruber kincstárnok (Ausztria), valamint 5 alelnök és 15 tisztségviselő.

Folytatódik az "Év vidéke" program: 1997/1999-es "Az Alpok"; 1997/1998 "Maas". 1999/2000 rendezvénye kidolgozás alatt van.

A XVI. Kongresszus a kora esti órákban befejezte munkáját, miután irányt mutatott az NFI tagszervezeteinek a jövendő 3 évre. (A Nyilatkozatot és a Munkaprogramot fordítás után a Híradóban közétesszük - Szerkesztőség).

A kongresszus alatt a küldöttek élvezhették a francia konyha ízeit, a híres szavojai sajtok zamatát és a könnyű borokat. A záróesten sok címcsere, jelvénycsere mellett vidám táncra is jutott idő.

22-én vasárnap szomorkásan fogadta Annecy-Szalézi Szent Ferenc és Rousseau városa a nemzetközi csapatot, noha bájos kis idegenvezetőnk mindent megtett a csöpögő eső feledtetésére.

Az óváros girbe-gurba utcáin, sok csatornája teszi a várost az "Alpok Velencéjévé".

A tó vize a hajózás és fürdőzés ellenére ivóvíz minőségű, ami a teljes körű csatornázottság és környezetbarát gazdálkodás következménye. A környék tele van természeti szépségekkel, szakadékokkal, barlangokkal és a hozzájuk vezető jelzett vándorutakkal. Csak két dolog hibázik: egyik, hogy igen messze van (1.400 km), másik, nem a magyar jövedelmekhez illenek az árak.

Hazaútban Európa teteje, a Mont Blanc felhőbe burkolódzott, Chamonix esővel fogadott, csak a "Les Bossons" gleccser alsó vége villant elő a felhők alól. Felhőben volt a Forclaz hágó (1.527 m), ahonnan folyamatos esőben ereszkedtünk alá Martigny-ba. Chalet St. Denis-ben sem változott a helyzet, esett a "Moleson" turistaháznál is (1147 m), ahol a megbeszélés szerint éjszakázni kellett volna, de sehol senki. Végül 25 SFR-ért kaptunk szállást reggelivel, a Hotel Corbetta-ban, ami Le Paccots-ban olcsó helynek számít (kb. 3.200,- Ft).

Az eső Innsbruckig kitartott, ahol ismét éjszakáztunk, majd másnap 24-én változó esőzónákon átvágva, egy tüzetes határellenőrzésen Salzburgnál átesve, közel 1000 km-es autóút után, Budapest érintésével borongós, de száraz időben értem haza a pécsi barátaim jóvoltából.

Itt is szeretnék köszönetet mondani francia házigazdáinknak Mme Davieau-nak és csapatának a magyar küldöttség nevében is.

Vukov Péter

BARLANGÁSZ KATASZTRÓFA FRANCIAORSZÁGBAN

Délkelet-Franciaország hegyei között, a Grenoble-tól nyugatra emelkedő Vercors-hegységben, Autrans község határában nyílik Európa egyik ezer méternél jóval mélyebbre nyúló barlangja, a Gouffre Berger (olvasd: Gufr Berzsé), a barlangászok egyik népszerű túra-célpontja, amelyet már számos magyar barlangász is bejárt. Éppen népszerűsége és tömeges látogatottsága miatt az oda túrát szervezőknek már két évvel előbb jelentkezniük kell, hogy meghatározott időpontra leszállási engedélyt kapjanak. Így az Oxford University Cave Club, az oxfordi egyetem barlangász klubja is már két évvel ezelőtt megkérte az engedélyt 2-5 fős csoport számára 1996. július 1-10 közötti időre. Meg is kapták az előzetes engedélyt, a véglegest pedig akkor, amikor egy hónappal a túra előtt leadták a leszállók pontos névsorát és valamennyiük biztosítási kötvényének számát is. A túrát szervező oxfordi barlangász csoport az elmúlt években több közös túrát bonyolított le magyar barlangkutatókkal Spanyolországban, Walesben és Magyarországon, így a régi kapcsolatra tekintettel erre a túrára is meghívták néhány magyar barlangász barátjukat. Két részlegben utazott a helyszínre négy magyar résztvevő. Elsőként Tompa Károly érkezett, és résztvett a barlang beszerelésében is. A három másik magyar barlangász, Németh Zsolt, Nyerges Miklós és Torda István július 5-én, pénteken délután érkezett a helyszínre. Addigra a túra angol résztvevőinek többsége 2-3 fős csoportokban már bejárta a barlangot. A barlang bejárását azért kis csoportokra osztva szervezték meg, hogy a nehezebb szakaszokon torlódás ne keletkezzék, egymást ne akadályozzák, ezért a kis csapatok több órás időközönként szálltak le a barlangba.

Július 6-án, reggel egy 3 fős csoport indult útnak, egy angol fiú, egy angol leány és Tompa Károly magyar barlangász. Ők úgy tervezték, hogy a barlang bejárását kétszeri bivakolással oldják meg. A másik három magyar fiú szombat délelőtt még információt kért a túra angol vezetőitől az időjárás-jelentésről, és miután megnyugtató választ kaptak, kora délután elindultak a barlanghoz. Este 7 órakor szálltak le, a bejáratnál találkoztak két, a túrát éppen befejező angol barlangásszal, akik örömmel számoltak be sikeres útjukról, amelynek során -1075 m mélységig jutottak el. A három magyar fiú alig több mint 3 órás túrával érte el a -500 m-en lévő bivakot, ahol már elhelyezkedett az előttük leszállt 3 fős csoport, valamint egy a végpontról visszatérőben lévő 2 fős csapat. A bivakon együtt töltötték az éjszakát.

Július 7-én, reggel 8 óra tájt a barlangot már bejárt 2 fős csapat kifelé indult, Tompa Károly és két angol társa pedig lefelé. A felszínről utolsónak leszállt három magyar fiú csak délután indult tovább, hogy ne keletkezzék torlódás, ne akadályozzák az előttük haladók mászását. -900 m-en találkoztak Tompa Károllyal és két angol társával, akik akkor már visszatérőben voltak a barlang mélyéről. A három magyar fiú vasárnap este 7 óra körül érte el -1075 m-en túrájuk előre kijelölt végpontját, ahonnan nyomban meg is indultak felfelé, de minthogy az utolsó leszálló csoport voltak, nekik kellett a beépített felszerelést kiszerelniük és magukkal hozniuk, ami lassította és nehezítette haladásukat. Este fél 9 tájt értek a Grand Cascade (Nagy-vízesés) aljába, ami 5-6 egymásba kapcsolódó aknából áll, elég tágasak ahhoz, hogy az előzetesen beszerelt kötelek segítségével a barlangászok el tudják kerülni a bennük lezuhogó vizet. Amikor a három magyar barlangász az aknák aljához ért, észlelték, hogy a lezúduló víz mennyisége nagyobb, mint amikor lefelé jöttek, ezért úgy döntöttek, hogy a kötelek kiszerelését mellőzve igyekeznek az aknákon gyorsan feljutni a fölöttük húzódó tágas Grand Canyonba, ahol még a legnagyobb árvíz esetén is biztonságban várhatják ki a víz levonulását. Az addig a kiszerelést végző Németh Zsolt indult először felfelé, és a kötelek segítségével mindhárman szárazon érték el a 27 m-es akna tetejét. A következő, 5 m-es akna vízesésén Németh Zsolt még nagy nehezen felküzdötte magát, de a szemmel láthatóan rohamosan növekvő víztömeg a továbbjutást már lehetetlenné tette, így a visszafordulás mellett döntöttek, hogy a Grand Cascade aljában várják ki a víz levonulását. Ekkor következett be a tragédia. A bezúduló víztömeg hirtelen olyan mértékben növekedett, hogy a 27 m-es aknában, ahol röviddel előbb még szárazon fel tudtak kapaszkodni a kötelek segítségével, most már átcsapott rajtuk a vízesés, és megakadályozta továbbjutásukat, még a legalul mászó Torda Istvánnak sem sikerült épségben elérnie az akna alját. A fölötte lévő Nyerges Miklós és Németh Zsolt az akna közepe táján lévő nitthez erősített kötélszakaszon akadt el a rájuk zúduló hideg zuhatagban. A kihűléses halált csak azért sikerült elkerülniük, mert overalljuk alatt hőszigetelő neoprén ruhát viseltek, és a fejükre izolációs fóliát borítottak. A lezúduló, dübörgő víztömegben a két nittel alattuk lévő Torda Istvánnal minden kapcsolatuk megszakadt. Kb. 30 órát töltöttek ők ketten, nitthez erősített kötélen lógva, a jeges zuhatagban, mire annyira csökkent a víz mennyisége, hogy kedden hajnaltájt leereszkedhettek az akna aljára, ahol Torda Istvánt már holtan találták. Az előttük haladó csoport, Tompa Károly és két angol társa a szörnyű vízbetörés időpontjáig már elérték a Grand Canyon tetejét (kb. -700 m), ahol megkezdték a következő vizes szakaszon való átkelést. Őket ott érte az árhullám. Az első 6-7 m magas vizes aknán az angol fiú még feljutott, mögötte haladt - a két fiú által közrefogva - a csapat leggyengébb tagja, az angol leány, őt a rohamosan növekvő erejű zuhatag elsodorta. Nem tudott segíteni rajta két társa sem, a vízesés őket is elválasztotta egymástól. A szerdai nap folyamán találtak rájuk a francia barlangi mentők, s azt követően mindketten saját erejükből hagyták el a barlangot. A barlang mélyebb szakaszán rekedt Németh Zsoltnak és Nyerges Miklósnak, a Grand Cascadeból történt leereszkedésük után, a vízesés aknája alatt lévő teremben még további 40 órát kellett várniuk, míg utóbb a francia barlangi mentőcsapat első emberei rájuk találtak. Szerencsére felszerelésükben bőven volt karbid, a főzőjükben gáz és zsákjukban élelmiszer, így ott már tudtak a karbidlámpa fényénél maguknak forró teát főzni és enni is. De a jéghideg vízesésben, kötélen lógva eltöltött 30 óra után nem lett volna erejük a barlangból való kimászásra. Ezért, miután szerda este a francia barlangi mentők rájuk találtak, még további 3 napot ott kellett tölteniük, de most már száraz hálózsákban, miközben étellel, itallal a francia barlangi mentők feltáplálták, az orvosok pedig infúzióval erősítették őket. Ezt követően Németh Zsolt már a saját lábán 6-7 óra alatt a felszínre ért, Nyerges Miklós pedig csak segítséggel, mert a hideg vízesés alatt, a lépőszárban 30 órán át a való állás miatt, lábai úgy megdagadtak, hogy csizmáját végig fel kellett hasítani. A -500 m-es bivaktól őt július 14-én, vasárnap délután hordágyban hozták ki a felszínre. A barlangból kiérve tudták meg, hogy a szörnyű vízbetörés és árvíz a barlangba történt leereszkedésük után a térségben rövid idő alatt lehullott nagy mennyiségű hó és eső eredménye volt. Ez az előre nem látható és elháríthatatlan időjárási esemény idézte elő a katasztrófát. A barlangban tartózkodó mindkét 3 fős csoportnak egy-egy tagja, az angol Nicole Dollimore és a magyar Torda István esett a vízbetörés áldozatául. A szerencsétlenség bekövetkezéséhez hozzájárult, hogy a vízbetörés idején mindkét csoport a különben tágas barlangnak egy-egy olyan kritikus pontján volt, ahol a lezúduló áradat elől kitérni nem lehetett. A francia barlangi mentők csak az árvíz levonulása után tudtak a barlangban rekedt barlangászok segítségére sietni, és mindent megtettek kimentésük érdekében. Amint a szerencsétlenség híre Magyarországra eljutott, az egész ország aggódva kísérte figyelemmel a Franciaországból érkező híreket. A Magyar Barlangi Mentőszolgálat napokon át éjjel-nappali kapcsolatot tartott a francia barlangi mentőkkel, a francia hatóságokkal, a franciaországi magyar nagykövetséggel, és mindent megtettek társaik mielőbbi hazajutása érdekében. Köszönet mindazoknak, akik ebben az áldozatos munkában résztvettek, vagy azt bármi módon is segítették.

Az események fenti leírását Nyerges Miklós és társainak beszámolója alapján állítottam össze.

Dr. Dénes György a Magyar Barlangi Mentőszolgálat elnöke

Fájdalmas veszteség érte a Miskolci Helyipari Természetbarát Egyesület. Rövid betegség után elhunyt Ferenczi Lajos sporttársunk, a háború utáni évtizedek hazai túristamozgalmának kiemelkedő egyénisége. Ő hívta életre a Miskolci HVDSZ Természetjáró Szakosztályát, - a későbbi Természetbarát Egyesületünket - amelynek mint titkára, harminc éven át fáradhatatlan, lelkes szervezője volt. Élete során, mint turista a fél világot bejárta, Afrikától az északi sarkkörig, Angliától a Kaukázus csúcsig. Vezetett túrákat az egykori Jugoszláviában, Csehszlovákiában, Lengyelországban, Erdély és Kárpátalja hegységeiben. A Triglavra például négy ízben vezette fel Egyesületünk tagjait. Tagja volt az Aranyjelvényes Túravezetők Klubjának. Fáradhatatlan kitartó munkájáért, önzetlen egyéniségét áldozatos tisztelet és szeretet övezte. Az Egyesületünk volt a családja, amelynek minden egyes tagját atyai szeretettel gyűjtötte maga köré, gondoskodását jólesően éreztük mindennapi életünkben. Egész életét a természet és az emberi kultúra alkotásai iránti csodálat töltötte ki. Aktív kezdeményezője és szervezője volt hazánk egyetlen Turista Emlékparkja létrehozásának, amely a Bükk-hegység Középgaradna Helyiipari forrása mellett hirdeti a magyar túristamozgalom kiemelkedő alakjainak méltó emlékét. Élete utolsó évében is, bár testi erejében kissé megfogyatkozott, aktívan résztvett Egyesületünk tevékenységében, egy külföldi túra szervezését tervezte, amelyet a könyörtelen halál már nem engedett megvalósítani. Önzetlen, nemes szíve 1996. szeptember 26-án nyolcvankét éves korában megszűnt dobogni.

Emlékét szívünkben őrizzük!

Torda István barlangkutató, barlangi mentőszolgálatos 1996. július 7-én a franciaországi Gouffre Berger-barlangban tragikus körülmények között életét vesztette. Az elhunytat a Magyar Barlangi Mentőszolgálat saját halottjának tekintette. Temetésére a kispesti temetőben 1996. július 31-én került sor. Mindössze 23 évet élt, de ezekbe az évekbe egy teljes élet belefért.

15 évesen a Solymári-ördöglyukban kezdett barlangászni, egy barátjával járt oda hétvégeken. Aztán egy csepeli iskola diákjaihoz csatlakozva járta a barlangokat, az ő tanáruk ösztönzésére végezte el 16-17 évesen az alapfokú barlangász tanfolyamot. Egy évig a Pannónia barlangász csoportnak volt a tagja, velük járt be egy sor görögországi barlangot is. Majd a Rózsadombi Kinizsi barlangkutató csoport tagja lett, ahol már a barlangtérképezés és a új feltárások örömét is megízlelte. Egy ideig a Honvéd Auróra barlangász csoportjának tagjaként járt be nagy külföldi barlangrendszereket, majd a MAFC barlangkutató csoportjával vett részt hazai és határon-túli föltáró- és térképezési munkákban. Közben szorgalmasan tanult és dolgozott. Szakmát szerzett és utána lelkiismeretesen végezte gimnáziumi tanulmányait is. Midőn édesapja súlyos beteg lett, átvette családi kis vállalkozásuk vezetését, és nagy felelősségtudattal gondoskodott beteg szüleiről.

Még 17 éves sem volt, amikor megismertem. Mintha ma is látnám. Barlangi baleset történt valahol, a Barlangi Mentőszolgálat helikoptert kért a mentéshez, és rádión adtuk ki, hogy aki tud azonnal jelentkezzék a gyülekezési ponton. Torda Pisti akkor még nem volt barlangi mentőszolgálatos, de az elsők között érkezett a gyülekezési helyre, kifogástalan felszereléssel, teli lelkesedéssel és segíteniakarással. Akkor ugyan nem fért fel már a helikopterre, de ez időtől kezdve mindig számíthattunk rá, lelkesedésére és segítőkészségére. Tudatosan igyekezett felkészülni a legnehezebb feladatokra is. 1992 tavaszán eredményesen elvégezte a barlangász technikai tanfolyamot, és azután rendszeresen segített az alapfokú tanfolyamokon a technikai oktatásban, utóbb a vizsgáztatásban is. Bejárt jóformán minden valamirevaló hazai barlangot, meg a szlovákiai és erdélyi karsztvidékek jelentősebb barlangjait. Két ízben is járt Angliában, egyik alkalommal a yorkshirei, másik alkalommal a walesi barlangokkal ismerkedett. Bejárt több nagy ausztriai barlangot, köztük a Taubenlochot, Lengyelországban a Snieznát és több ízben is volt Olaszország barlangjaiban, különösen a Canin-platón, amelynek nagy teljesítményt igénylő Michel Gortani barlangjában egészen annak ismert végpontjáig, -920 m mélységig lejutott. Ezer méternél nagyobb mélységbe, -1075 m-re, élete utolsó túráján, a franciaországi Gouffre Bergerben ereszkedett le. Fizikai adottságai és technikai fölkészültsége eddigi eredményeinél is jóval nagyobb teljesítményekre predesztinálták. Tervei között szerepelt a földkerekség egyik legnagyobb barlangrendszerének, a svájci Höllochnak a bejárása, amire nagyon készült, de erre már nem kerül sor. Szívesen vett részt barlangász versenyeken, ahol csapatával mindig dobogóra került, ez évben a Hágó Kupán II. helyezett volt. Három országos barlangnap és számos verseny rendezésében vett részt. De nemcsak járta a barlangokat, hanem a nála megszokott lelkesedéssel kutatta is azokat. Részt vett a József-hegyi-barlang térképezésében és annak során részese lett jelentős új barlangszakaszok feltárásának, így megismerte a felfedezés élményét is. Az utóbbi években csoportjával az Aggteleki-karsztvidéken, az Alsó-hegy barlangjaiban és zsombolyaiban kutatott, egyik leglelkesebb résztvevője volt a Bába-völgyi 3. sz. víznyelőbarlang feltárásának és térképezésének. Az MKBT Műsorfüzetében térképes túraleírásokat publikált. A Barlangi Mentőszolgálatnak 1992 őszén lett próbaidős, majd egy év múltával rendes tagja. A mentőszolgálat számos akciójában vett részt, mindig lelkesen és önfeláldozóan. Az utóbbi évek három nagyobb szabású életmentő akciójának, a Legény-barlanginak, a Mátyás-hegyinek és a solymárinak is részese volt és jogos várományosa az Életmentő Érdemérem kormánykitüntetésnek. De komoly teljesítményei mellett, férfivé serdülve is, mindvégig megmaradt annak a csillogó szemű, mosolygós, lelkes és tettrekész, meg segíteni kész fiatal fiúnak, akinek megismertem több mint hat évvel ezelőtt. Nehéz elképzelni, hogy testi valóságában ezután már nem lesz köztünk, de a lelkünkben ezután is ott lesz velünk - kisfiús mosolyával - a nagy barlangbejárásokon, a barlangnapokon és versenyeken, a kutatómunkákban és térképezéseken, meg a mentőszolgálat akcióiban, és erőt ad nekünk, hogy tudjunk segíteni helyette is a bajbajutottakon.

Most búcsúznunk kell Torda Pistitől. Búcsúznak a magyar és a határainkon túli barlangkutatók és a barlangi mentőszolgálatosok, meg a barlangokat járó természetbarátok is, búcsúzik a Természetbarát Szövetség, a Barlangi Mentőszolgálat, a Barlangkutató Társulat, a sok barlangász csoport és társai, a MAFC-osok. De csak a testétől búcsúzunk. Emlékét szívünkben őrizzük, amíg csak élünk.

Dr. Dénes György

TERMÉSZETJÁRÓ MAGAZIN MŰSOR 
A CIVIL RÁDIÓBAN

Október hónaptól "HÁTIZSÁK" címmel félórás természetjáró műsor jelentkezik a CIVIL Rádióban. A CIVIL Rádió adása szerdától szombatig 10-től este 10-ig fogható Budapest körzetében a 98 MHz ultrarövidhullámon. A természetjáró magazin műsor minden csütörtökön 10.15 és 10.45 között hallható.

A rádió adásidőben hívható az (1) 201-1417 telefonszámon.

TERMÉSZETJÁRÓK NAPJA '96

Közel ezer Természetbarát látogatott el Ópusztaszerre, a Történelmi Nemzeti Emlékhelyre a Természetjárók Napján. Az Árpád szobor lábainál tartott központi ünnepség színvonalas és jól pergő volt. Pedig nem voltak könnyű helyzetben a rendezők.

Nemcsak az időjárás nem volt a legmegfelelőbb, hiszen egész nap lógott az eső lába, de a két meghívott előadóművész is az utolsó hetekben mondta le szereplését.

Ez nem látszott a remek ritmusú, jól összeválogatott és színvonalasan előadott műsoron. Pontosan déli 12-kor kezdte el játszani a Himnuszt a Kiskundorozsmai Tűzoltózenekar, majd a rendezők nevében Bacsa Erika köszöntötte a megjelenteket. A Csongrád Megyei Közgyűlés elnöke, Lechmann István beszéde után a Szegedi Radnóti Gimnázium tanulói verssel, énekkel, tánccal járultak hozzá az ünnepség sikeréhez. Az Árpád emlék megkoszorúzása után Olasz Ágnes, a Hódmezővásárhelyi Zeneiskola tanára tiszamenti népdalokat énekelt. A szövetség kitüntetéseit Georgiades Gábor alelnök adta át.

AZ IFOR KATONÁK IS TÚRÁZNAK

A Kaposváron állomásozó amerikai katonák Somogy megye rendezvényein, valamint az IVV túrákon folyamatosan részt vesznek. Az IVV túrákat Németországban ismerték és kedvelték meg. Megkeresték a Somogy megyei, majd a Komárom-Esztergom megyei Szövetségeinket és bekapcsolódtak a túráinkba.

Horváth Zoltán

KELET-MAGYAR VEZETŐK TALÁLKOZÓJA A VIDRATANYÁN

Szeptember 27-29. között a Békés megyei Fokközben lévő "Vidratanyán" tartották meg a Kelet-magyar megyék természetbarát vezetőinek találkozóját. Jelen volt valamennyi illetékes megye képviselője. Péntek délután dr. Petróczy Gábor a megye sportigazgatója tájékoztatta a hallgatóságot a megye sportjának helyzetéről, majd dr. Tóth Albert főiskolai docens az Alföld turisztikai lehetőségeit, kincseit ecsetelte meleg szavakkal, végül Tirják László a Körös-Maros Vidéki Természetvédelmi Igazgatóság vezetője, diavetítés keretében mutatta be a terület természeti értékeit.

Másnap a korábban felázott, sáros talaj miatt csak autóbusszal lehetett az Alföldi Kéktúra egy-egy észak-békési pontját felkeresni. Meglátogatták a Vésztő-Mágor hat ezer év kulturáját bemutató kiállítását. Vasárnap délelőtt Szabó Imre főtitkár adott rövid tájékoztatást a Szövetség helyzetéről, időszerű mozgalompolitikai kérdésekről, majd a megyék mondták el gondolataikat, gondjaikat, eredményeiket.

BUDAPESTI TERMÉSZETBARÁT NAPOK

A hagyományoknak megfelelően idén is szeptember 20-22 között , a BTSSz Gyalogtúra és Rendezvény Bizottsága meghirdette a Budapesti Természetbarát Napok eseménysorozatát. A helyszín ezúttal a Dömös, Szőke-forrás völgyében az egykori ifjúsági tábor területén volt. A táborhely ideális lehetőséget nyújt arra, hogy könnyen megközelíthetők legyenek a Visegrádi-hegység kiemelkedő szépségű túraútvonalai. Pl. a Rám-szakadék, Lukács-árok, Dobogókő, Vadállókövek, Prédikálószék. A találkozó programját bizottságunk a fentiek figyelembevételével állította össze. Péntek délutánra a hűvös esős időjárás ellenére kb. 100 fő gyűlt össze, és verte fel a sátrait. A táborozók zöme az általános és középiskolás korosztályból került ki, de voltak vendégeink pl Székesfehérvárról is. Este egy kellemes hangulatú tábortűz jelentette a találkozó megnyitását. Szombaton volt a Millecentenáriumi teljesítménytúra: Vadállókövek - Prédikálószék - Király kút - Szent kút - Pilisszentkereszt - Dobogókő - Szakó-nyereg - Dömös útvonalon. Sajnos a sok párhuzamos rendezvény miatt a vártnál kevesebben teljesítették a túrát.

A gyermekeknek a "Rámtól a Romig" túra bejárása jelentette egy élményekben gazdag napot. Ez a túra a Rám-szakadék természeti szépségeinek megismerése mellett, a dobogókői turista múzeum és a dömösi Prépostsági múzeum megtekintését is lehetővé tette. Ezáltal a fiatalok megismerkedhettek a turista múltunk és ezer éves történelmünk egy-egy kiemelkedő gyöngyszemével is. A délután befejezéseként ügyességi akadályversenyek /kúszófolyosó, mocsárjárás, célbadobás, lengőhíd, lajhármászás/ bizonyíthatták ügységüket az 5 fős csapatok. Este ismét hangulatos tábortűz zárta be az élményekben gazdag a napot. Vasárnap a programok a folyamatosan zuhogó eső miatt sajnos elmaradtak, így a tervezettnél hamarabb kellett tábortbontani.

Reméljük, hogy így is sikerült maradandó élményt nyújtani, és jövőre még több természetjáróval és táborozóval találkozhatunk a Természetbarát napok eseményein.

Lengyel József Budapest

BRAVÓ MÁLYVÁD!

1996. augusztus 31-én kora reggel egykedvűen konstatáltam, hogy a napok óta ránk zúduló áldás folytatódik. Rövid számvetés után úgy döntöttem: irány a MÁLYVÁD 55 teljesitménytúra! Mit lehet ilyen esős időben csinálni ? Napozni nem, focizni nem, kerti munka szintén nem, maradt a turisztika, hisz erre soha sincsen rossz idő.

Gyuláról indultam, tehát a kezdeteket pocsolyamentesen éltem át, tetszett a város felújított parkja, megcsodáltam új szoborparkját, s a vár régen látott hatalmas - környéket uraló - tömegét. A szomszédos Gyulaváriba érve egy emléktáblára lettem figyelmes. Itt bujdosott a 48-as szabadságharcot követően Táncsics Mihály. Megint gyarapodtak ismereteim, tehát már érdemes volt elindulni.

Ekkor még nem tudtam, hogy élményeim tovább fognak gyarapodni. A Mályvádi Őstölgyes a dámvadak paradicsoma. Csendes szemlélődőként megannyi csapat mozgását figyelhettem meg, gyönyörködtem kecses járásukban, játékos ugrándozásiakban. Felfigyeltem néhány vaddisznóra is, és keresztezte utamat néhány sárgapettyes szalamandra. Élményeimet nem tudta elrontani a néha kegyetlennek tűnő sárdagasztás sem. Doboz községben kicsit megpihenve azon morfondíroztam, mi hiányzik ebből a túrából ? Valamit nagyon hiányoltam, de sokáig nem tudtam rájönni. Egyszer csak beütött: Hiányoltam az útkeresést, a térkép és a tájoló használatát. Olyan remekül voltak felfestve a turistajelzések, hogy akár egy 7 éves gyerek is végig mehet rajta eltévedés veszélye nélkül. A jelzések egyértelműek és erősek voltak, sűrűn követték egymást. Figyelmességüket ezúton is köszönjük !

Habár a póstelki erdőben már nem esett, a sár annál inkább lassított. Éppen ezért a turistaházba betérve nagyon jól esett az egyszerüen elkészített, de annál nagyobb szívvel felszolgált melegétel.

Az utolsó 7,5 km-re már különös élménnyel nem szolgálhatok, mindettől függetlenül elégedetten tértem utam végcéljára, a Gyulai vasútállomáshoz. Ismét volt egy gyönyörű napom. Ezt sokan - kik otthon maradtak - nem mondhaták eI. Hogyan is búcsúztam ?
Bravó MÁLYVÁD ! Jövőre, veletek, ugyanitt !

Herczegfalvi Zoltán Debrecen

A BXTSE TAPASZTALATAIBÓL

A legutóbbi -negyedik- aggteleki teljesítménytúrán közel százan vállalkoztak a 25, illetve 50 km-es gyalogtúrára. Az 50 km-es távon váIaszthattak az induIók, mindjárt az esőben kezdik a felszínen, vagy az első 7 km-t a felszín alatt, a Baradla-barlang hosszútúrájának végigjárásával. Ígyis-úgyis hideg, nyirkos, kellemetlen időben, sárral nehezített igazi, "férfias" bakancsos túrát teljesítettek a vállalkozó kedvűek.

Barlangban, zseblámpafénnyel indult: 27 beérkezett: 25

Felszínen 50 km-es távon indult: 20 beérkezett: 19.

25 km-es távon indult: 51 beérkezett: 43.

A be- ill. megérkezettek szintidőn belül teljesítettek. Sajnálatos bokarándulás keserítette meg két túrázó napját, ámbár remélhetőleg a kedvüket nem vette el a további indulásoktól.

Érdekessége volt a túrának az egyik résztvevő szociológiai - szabadidősport kutatómunkához készített kikérdezése a teljesítménytúrázók körében.

Gyors áttekintéssel kiderült, hogy a legtöbb aggteleki teljesítménytúrázó férfi, 20 éven felüli, önálló, 25 km-es távra nevezett, táplálék-kiegészítő, vagy erősítő készítményeket fogyaszt, ebben a sportban elsősorban próbára tette magát..., sok újrakezdéssel, kampányszerűen mozog, valamint vidéki városokból érkeztek legtöbben. Hozzá kell tenni, hogy mint minden felméréssel készüllő értékelésben, itt is jelentősége volt annak, hogy ki vállalkozott a szíves válaszadásra.

A teljesítménytúrázók számának csökkenő alakulása is elgondolkodtató, mert több mint 10 éves rendezői tapasztalataink arra intenek, nem lehet mindent a mostoha időjárásra fogni. Valószínűbb a romló gazdasági helyzet hatása: ez mind a megfelelő felszerelés, mind az útiköltség, mind pedig a rendezési költségek drágulásában megmutatkozik. Ugyanakkor egyre több helyen és szinte minden hétvégén rendeznek teljesítménytúrát, s még a sportág legelszántabb hívei is csak egy részükön képesek elindulni, tehát valószínűleg egyre jobban megoszlanak az egyes rendezvények között.

A Bauxitkutató TSE rendezvényein kezdettől fogva magas a résztvevők száma, a Bakony 50 év elején még az idei térdigérő hóban is háromszáz hótaposó gyalogost vonzott.

Egy kis statisztika: