A Biatorbágyi Természetbarát és Kerékpáros Egyesület (BiKE) és a velké kapusany-i Turistický klub 96 (TC-96) közösen 2 hetes szlovákiai túrát szervezett. Augusztus 5-én reggel indultunk Budapestről ködös, párás időben az M3-as autópályán Miskolc, majd Tornyosnémeti felé. A határátlépés után kora délután értünk Kosicé-re (Kassára), amely közel háromszázezer lakosával Szlovákia második legnagyobb városa. Miután elfoglaltuk a szálláshelyet, megtekintettük a belvárost, a kassai dómot, azaz a Szt. Erzsébet gótikus katedrálist, a Szt. Mihály kápolnát, az Orbán-tornyot és még sok-sok más műemlék kápráztatta el a szemünket. Másnap kanyargós erdei úton, amit ráadásul átépítés miatt még le is szűkítettek, indultunk tovább Margecany (Margitfalva) irányába. A falu mellett 12 km hosszú szakaszon a Hernád folyó vízét felduzzasztották, így az erdős hegyektől körülvett mesterséges tó kellemes üdülőhelyet kínál. Tovább haladva utunkon elérkeztünk Spissky hrad, azaz Szepes várának romjához, amely nemcsak Szlovákia, de Közép-Európa legnagyobb terjedelmű várromja is. A várban összesen 135 helyiség, sok száz főnyi katonaság, sőt még egy temető is volt. A vár átvészelte a történelem viharait, míg végül a pálinkafőzésnek esett áldozatul... Ugyanis e tevékenységet folytatták a falai között, mikor 1780-ban a hatalmas erősség kigyulladt és leégett. Innen utunkat Levoca (Lőcse) irányában folytattuk, de mielőtt elértük volna a várost áthaladtunk Spissky Hrhov (Szepesgörgő) községen, ahonnan a Görgeyek a nevüket kapták. Mikszáth "A fekete város" c. regényében Görgey alispánja lakott e településen, és az az erdő is megvan még Görgő ill. Lőcse között, amelyben az állítólagos halálos végű lövés eldördült. Miután megtekintettük Lőcsét, elindultunk a Szlovák Paradicsom területén lévő Cingov (Csingó) felé, ahol 5 éjszakát töltöttünk el. A Szlovák Paradicsom (Slovenskýraj) neve nem túloz: valóban paradicsom, a földtörténet szeszélyének köszönhető csodavilág. Szinte hihetetlen, hogy ilyen kis helyen ennyi különleges természeti képződmény "zsúfolódjék" össze. Ezer méter feletti csúcsokból 21 található, közöttük számtalan völgy és kanyon szeli át a terepet, megannyi gyönyörű sziklafallal. E varázslatos világban a szakadékok, szurdokok sorozatán leküzdhető szintkülönbség az 1000 m-t is elérheti! Gyalogtúráink során bejártuk a Hernád legvadabb szakaszát, a Hernád-áttörést (Prielom Hornádu), a Szokol-szurdokot (Sokolia-dolina), a Kolostor-szakadékot (Klastorská-roklina), a Tamásfalvi-kilátót (Tomásovsky vyhlad) és érintettük a Kysel-szurdokot is, ami 1976-ban egy feltehetőleg otthagyott tábortűztől kigyulladt. Hetekig lángolt a megfékezhetetlen erdőtűz, s nem csupán a vaslétrákat, hidakat, láncokat pusztította el, hanem 400 fok fölé hevítette a sziklafalakat, s amikor eső érkezett, a völgyben lévő 100-200 méteres sziklafalak "oltott mésszé" alakultak át, majd kihűlvén darabokra hullottak. Egy kisebb kitérőt is tettünk a Dobsinska Ladová Jaskyna (Dobsinai Jégbarlang), valamint Dedinky (Imrik-falva) felé, ahonnan a Geravy-fennsíkra is feljutottunk.

Csingót elhagyva, a Magas Tátra felé vettük utunkat, ahol kellemes séta keretében a Popradské plesoig (Poprádi-tó) jutottunk. Liptovský Mikulás (Liptószentmiklós) "gyors" érintésével ismét egy kanyargós hegyi úton mentünk Habovka felé, ahol 7 éjszakát töltöttünk el egy magánszálláson. Habovka a Studená-patak völgyében fekvő kis község, melyet a XVI. században alapítottak a korábbi pásztortelepülés helyén. 1683-ban a lengyel-litván hadsereg porig égette, 1813-ban pedig árvíz pusztította el. E sokat átélt község klasszicista stílusú temploma 1817-20-ban épült, kápolnája 1812-ből való. Érdekes kirándulásokat tettünk a környéken, eljutottunk Árva várához is (Hrad Orava), ami Szlovákia talán legszebb fekvésű, legmerészebben épült vára. Láttuk az Árvai-tavat (Oravská Priehrada), Közép-Európa egyik legnagyobb mesterséges tava, átnyúlik Lengyelországba is; hossza 13 km, szélessége 3-6 km, átlagos mélysége 15 m. Építésekor 6 falut romboltak le, amelyekből csak a tó nyugati oldalán lévő, volt Slanica falu Kálvária-dombja áll ki szigetként... Meglátogattuk a Demänovská-dolina (Demény-falvi-völgy) barlangjait is, a Demänovská Ladová Jaskyna-t (jégbarlang), ill. a Demänovská Jaskyna Slobody-t (Szabadság-barlang). Ezeket a barlangokat nagy méretű térségek, mesés alakzatok és tükrös vizű tavacskák jellemzik, amik mély benyomást tesznek a látogatókban. Egy kellemes kirándulást tettünk lengyel honba, a sok-sok magyar vonatkozású történelmi szállal átszőtt Krakkó városába, ami egykor a lengyel királyok fővárosa volt. De a Liptói Havasokban a gyalogtúrákat sem hanyagoltuk el, jártunk a Rohácska-dolina (Rohács-völgy) festői szépségű tájain, ahol a jégkorszak idején 9 km hosszú és 200 m szélességű, egyedülállóan szabályos formájú gleccser volt. Jelenleg a 6 kis tengerszem, a fenyvesek-törpefenyvesek jellegzetesen magashegyi növénytársulásai, a sziklák, a szakadékok 452 hektáron védett területet alkotnak. Felkerestük még a Juranová dolinát, ami a hegység legszebb völgyei közé tartozik, és megtalálható benne még fennmaradt őserdei növényfajták, sőt itt találkoztunk a legalacsonyabb törpefenyőkkel is. Utolsó napon nem a legrövidebb úton tértünk haza, hanem a Vág folyó völgyét követtük Ziliná-ig (Zsolnáig), majd Bojnice (Bajmóc) felé vettük utunkat. Bajmóc várának mai formája 1888 és 1910 között alakult ki, amikor is gróf Pálffy János, Huber József építész tervei szerint neoromán és neogótikus stílusban átépítette. A vár nagy értékű műkincseinek zöme sajnos a II. világháború idején elkallódott. Még egy kis kitérőt tettünk Banská Stiavnica (Selmecbánya) felé. A híres bányaváros 900-1000 méteres hegyek közötti katlanban fekszik, teraszosan épült utcái, terei, más-más szinten vannak. Az idő már elég későre járt, így több kitérőt nem tettünk, és utunkat egyenesen Sahy (Ipolyság) felé vettük. A határállomáson szinte "átsuhantunk" és Budapestig meg sem álltunk. Hazatérve a körutazásunkról, elmondhatjuk, hogy ismét gazdagabbak lettünk egy kellemes úttal és sok-sok gyönyörű látnivalóval.