SÉTÁK SOMLÓN ÉS KÖRNYÉKÉN

A kirándulók zöme a Budapest-Székesfehérvár-Veszprém-Celldömölk-Szombathely vonalon (20. sz. menetrendmező) vonattal érkezik és a legtöbben a somlóvásárhelyi vasúti állomáson szállnak le. Ezért itt helyezte el első jelzőtábláját a Megyei Idegenforgalmi Hivatal, és innen indul el az első jelzés a hegyre. A Somlón valamennyi jelzés sárga színű. A főútvonal átszeli az egész hegyet az állomástól a Sédfőig, illetve a somlószőlősi országút autóbusz-megállóhelyéig. A vasútvonallal párhuzamos 8. sz. főúton a vasútállomási autóbusz-megállóhelynek Budapesttel, Székesfehérvárral, Veszprémmel és Szombathellyel van közvetlen összeköttetése (1241. sz. menetrendmező).

A vasútállomás falán találjuk az első természetjáró irányító táblát. (A Somló hegy tájvédelmi körzetté nyilvánítása egyébként folyamatban van.)

1. ÚTVONAL

Somlóvásárhely vasútállomás - Taposó-kút - Szt. Margit-kápolna - Szent István-kilátótorony - Somló-vár - Kinizsi-szikla - Sédfő-somlószőlősi országút autóbusz-megállóhelye, sárga jelzés. Menetidő 2 óra 25 perc. Távolság: 7,6 km. Szintkülönbség 265 m.

A vasútállomásról kimegyünk a Tüskevár-Somlójenő felől Devecserre vezető kitűnő betonútra, és jobbra fordulva megyünk a műúton, amíg a vásárteret átszelő gyalogútig el nem érünk. Erre befordulva elmegyünk az igen jó vizű Gerő-kút mellett (itt kell megtölteni kulacsainkat, mert feljebb a hegyen nincs víz!), átszeljük a vásárteret, majd rálépve a Vásárhely felől jövő dűlőútra, ezen haladva elérjük a Somló déli lábánál a még síkon levő szőlőket (15 perc). Tovább is ezen az úton haladunk, amely egyre jobban mélyül. A Somlón az ilyen mélyutat "horhos"-nak hívja a nép. E "horhos" vízmosásoktól rongált, mindig kövesebbé váló szekérútján haladunk enyhén lefelé, majd 10 perc múlva a Mária-szoborhoz érünk. Innen a mind rosszabb és 8 m-re is bemélyedő, itt-ott kövezett fenekű mélyút szekérútján haladunk, elég meredeken felfelé és 5 percig derékszög alatt kanyarodva, kilépünk a horhosból, majd 5 perc alatt elérjük a volt Auguszt-Dervarics féle, félig lerombolt présházat. Ennek udvarán találjuk a Somló legmélyebb, mintegy 80 méter mélyre ásott kútját, az úgynevezett Taposó-kutat.

A múltban taposómalom mintájára, fából összeácsolt érdekes szerkezet révén a nagy kerékben taposó vagy tipró mozgással lehetett belőle vizet kapni. Innen kapta a nevét is. Nagy taposókereke ma is áll faházikójában, de a kút a II. világháború alatt elromlott, aknájába mindenféle tárgyat szórtak bele és így használhatatlanná vált.

1960 őszén rendbe hozták a Tipró-kutat. Faházikóban 3 m átmérőjű forgódobot helyeztek el. Ennek a forgódobnak a belsejében, a dob külső palástját alkotó, rövidebb deszkák sűrűn vannak egymás mellé szegezve, úgy, hogy ha valaki a forgódobba belelépett - taposó vagy tipró mozgással frissen lépegetve - (akárcsak a mókus is az ő jóval kisebb, de egy mókus befogadására alkalmas forgódobját), az egész dobot mindjobban gyorsuló forgásba lendítse és így a dob meghosszabbított tengelyvégére fűzött kötélre erősített vödröt, tartalmával együtt, a felszínre emelhesse. Mindezt a forgódob segítségével, a kezek-karok munkája, erőkifejtése helyett, s láberővel oldották meg.

Hajdanában ilyen elmés vízfelvonó szerkezetet használtak hegyi várainkban talán mindenfelé, de azok pusztulása után, hazánk egész területén csak ez az egy kút maradt meg napjainkig, és így ez a somlai Taposó (Tipró)-kút az utolsó ebben a nemben. Nemcsak nagy lendítőkerekét faragták tisztán keményfából, de még ennek a keréknek az összes fogait is, akárcsak a bakonyi Bánd község épen megmaradt metsző- vagy fűrészmalmának nagy kerekét, vagy a már mindenféle elpusztult, de azért még sokat emlegetett taposómalmok fogaskerekét is. (Ennek molnárai voltak a taposómolnárok, németül: Stegmüller.) Tehát ez, vagy az ehhez hasonló érdekes mechanizmus, hajdanában általános volt a mély várkutaknál a fűrész- és taposómalmokban egyaránt, de ma már csak ez a páratlan somlai Taposó (Tipró)-kút tartja fenn ezek évszázados emlékét. Az ajkai természetjárók és a Veszprém Megyei Idegenforgalmi Hivatal érdeme, hogy 1960-ban - az igen élénk somlai idegenforgalom számára - ezt az egyedülálló érdekességet rendbe hozták.

A Taposó-kúttól keleti irányban, a bazaltkőterasz gyalogútján megyünk fel a szőlők között egy rossz szekérútra, majd egy nagy kőkeresztnél balra fordulva a nagy hársfa felé haladunk (6 perc). Innen már teljesen szabad kilátásunk nyílik délre, a Somló alattunk elterülő, szőlőkkel beültetett és a Bakonynak a szemhatáron feltünedező magaslataira. Az út innen a legrosszabb talán az egész hegyen. Kimosott kövek között lépkedünk, majd az út végén jobbra fordulunk egy nyugat-keleti irányú szekérútra.

Ezen érünk fel (12 perc) a Szent Margit-kápolnához (295 m). Előtte hatalmas hársfa emelkedik, korát kétszáz évre becsülik. Tábla hirdeti, hogy az öreg fa ma már védett, rongálását törvény tiltja. A Szent Margit-kápolna a hegyen található négy kápolna között a legnagyobb. Mátyás király idejében épült, valószínű a vásárhelyi apácák voltak építtetői. A Margit-kápolnát ezelőtt különösen a gyermekáldásért könyörgő asszonyok látogatták.

Utunk ezután balra, északra kanyarodik a szőlők között, a bazaltsziklafalak alá felvezető meredek szekérúton. Lábunk alatt gördül a teméntelen sok, seréthez hasonló kis bazaltszem. Ha felállunk az út szegélyére, egyes pontokon a szép tájban gyönyörködhetünk. Innen jól látjuk az ajkai erőmű hatalmas füstfelhőjét, felette a Kab-hegyet, tőle balra pedig a Bakony magasba törő hegyeit, valamint a hegy lábánál kitáruló Kisalföldet.

A meredek út (10 perc) az erdős sziklafalak közé vezet. Újabb 5 perc alatt felérünk az utolsó meredek kapaszkodón a bazaltsziklafalak vállai fölé emelkedő lapos fennsíkra, ahol már szemünkbe tűnik a kilátótorony épülete. A földbe vert és jelzéssel ellátott karók nyomán új úton érünk a csúcsot alkotó harmadik kiömlés aljába és kiépített lépcsőkön kapaszkodunk fel az egyre meredekebbé váló, erdős-bokros csúcsra (10 perc), illetőleg az azt koronázó pompás kilátótoronyhoz (435 m). Ezt a tornyot Veszprém megye közönsége építtette 1938-ban, 10 000 pengő költséggel, vörös bazaltkőből (tervezte Medgyaszay István műépítész) és hazánk egyik legszebb ilyen építménye. Minthogy a torony a szigetszerűen emelkedő haranghegy csúcsán teljesen szabadon áll - mint az ország egyik legszebb kilátópontjáról - tiszta, szép időben különösen május, június hónapban és eső után, tökéletes körképet élvezhetünk.

Az építmény a II. világháborúban komoly károkat szenvedett. A Veszprém Megyei Idegenforgalmi Hivatal 1954 tavaszán helyreállíttatta, berendezési tárgyakkal látta el és állandó őrt helyezett oda, aki felügyel a toronyra, a várromra, és karbantartja Somló turistajelzéseit .1988-ban a BALATONTOURIST és a Somló Baráti Kör is javíttatta. Mai neve ismét: Szent István-kilátótorony.

A nagyteremben helyezték el a Somló-vár kitisztítása alkalmával előkerült faragott köveket is. A nagyterem megtekintése után menjünk fel a torony felső erkélyére.

Hatalmas területet ölelhet át tekintetünk. Északra a hullámos felületű Kisalföld, halomvidék, keletre a Bakony hegyei, a bal oldali Durrogós-tetőn, az uralkodó Kőris-hegyen (709 m), Feketehajagon stb. át Kab-hegyig. Délkelet és dél felé: a legérdekesebb a kilátás a Balatonnak Szigliget és Balatonederics között keskeny csíkban itt-ott felcsillanó vizére és a Balaton-felvidék bazaltkúpjaira: Agár-tetőre, Csobáncra, Gulácsra, a csúfosan megcsonkított Halápra, a Badacsonyra, Szent György-hegyre, valamint Szigliget Vár-hegyére. A Balatontól és az edericsi Bóhás-hegytől jobbra a Keszthelyi-hegység nagyobb tömege terül el a csabrendeki Csúcsos-hegyig. Utóbbi takarja el a sümegi Vár-hegyet, Tátikát, Rezit. (Tátikáról látható a magános Somló, de innét a Somlóról a Tátika nehezen, minthogy a mögötte levő Kovácsi-hegy és Zalai-dombok eltakarják.) Nyugaton az egyenlőtlen felszínű Kisalföld, a magános Sággal, mögötte a Kőszeg-Borostyánkői-hegység, jobbra a Sopron-Lajta-hegység és ritkán- szép és megfelelő időben - a Schneeberg (2075 m) és a Raxalpe (2009 m) is látszanak.

Igen jól láthatók a toronyból közvetlenül előttünk az északi oldal kiálló szikláira épített vár romjai. A magasan kiemelkedő, különös, sokszögletű torony elsőnek kelti fel a figyelmünket.

A kilátó előtti területen a Bakonyi Tárgyalkotó és Faszobrász Tábor alkotásai láthatók. Az emlékoszlopot - Lendvay István művét - a kilátó 50 éves jubileuma alkalmából állította a BALATONTOURIST és a Somló Baráti Kör.

A torony alól jobbra kanyarodunk az erdős-bokros-füves domboldalon gyalogúton, és 8 perc múlva mindig a sárga jelzés nyomán haladunk tovább. A sárga kereszt elágazás után kanyarodik ki utunkból a sárga romjelzés (1 perc). Ezt a jelzést követve a fiatal erdőn északi irányból 5 perc alatt érkezünk meg Somló-vár romjaihoz.

A várromtól visszasétálva a sárga jelzésig (5 perc) jelzett utunkon éles kanyarral balra fordulva, a délkeleti irányba kiinduló meredek szekérúton ereszkedünk lefelé. A felhagyott kőbányáknál (8 perc) szép sziklaalakulatok. Jobbra elkerüljük a Kinizsi-sziklát (3 perc).

Útkiágazásnál (3 perc) indul ki a mi eredeti utunkon a Szt. Márton-forráshoz vezető sárga kör jelzés. Mi az útkiágazásnál a sárga jelzésen balra, hegyesszögben kiinduló úton, délnyugati irányba folytatjuk túránkat. A szőlő- és az erdőhátakon húzódó szekérútról a balra emelkedő pados elválású szép bazaltbörcökben gyönyörködhetünk. Ott, ahol utunkból jobbra út ágazik ki (5 perc), mi továbbra is eddigi irányunk megtartásával a hullámzó terepen haladó szekérúton gyalogolunk. Felettünk balra a vár hatalmas tömege emelkedik. Utunk jobb oldalán elmarad a szőlő és befordulva az erdőbe (2 perc) délnyugati irányba megyünk, de már pár lépés után egy útelágazásnál lekanyarodunk jobbra, nyugati irányba és beérkezünk a szőlők közötti szekérútba (2 perc). Ezen balra, hullámzó terepen folytatjuk utunkat. Mellőzve egy jobb oldali útkiágazást (2 perc), eddigi irányunk megtartásával gyalogolunk tovább, míg a derékszögben jobbra lefelé induló bazaltlépcsőknél (4 perc) vezet le jelzésünk.

A lépcsők aljában az útvillánál az alsó úton délnyugati irányban folytatjuk utunkat. Ugyanitt indul ki déli irányba és az útvilla felső ágán vezet a Róka-hegy felé a sárga + jelzésű út. Mi balról mellőzve a Czuppon-házat, a szőlők között kanyargó szekérúton lefelé, majd szintben gyalogolunk tovább. Utunkról jobbra (8 perc) a nyugati irányba kiinduló lépcsőkön ereszkedünk le a kitűnő vizű, de sajnos ma már kevés vizet adó Sédfő nevű forráshoz (1 perc). A forrást a BALATONTOURIST rendbe hozatta.

Innen a Sédfő vizét is levezető és ezért eléggé sáros úton délnyugati irányba haladva érünk ki a somlószőlős-somlóvásárhelyi országútra, amelyen balra fordulva pár lépés után érkezünk meg az autóbusz-megállóhelyhez (10 perc).

2. ÚTVONAL

Czuppon-ház, sárga jelzésű út, Róka-hegy alja sárga jelzésig: sárga + jelzés. Menetidő: 18 perc. Távolság: 0,7 km. Szintkülönbség: 70 m.

Ott, ahol a sárga jelzés az útvilla alsó ágán a Czuppon-ház felé vezet, az útvilla felső ágán, a meredek, köves úton déli irányba indulunk felfelé. Az első háznál utunk balra (2 perc) fordul és egyre meredekebben vezet felfelé. Jobbra szép rálátásunk van a felettünk magasodó sziklákra.

A bazaltbörcök között egyre meredekebben visz fel utunk, és éri el a sárga jelzésű utat (16 perc).

Itt a jelzett fákon levő felírások tájékoztatnak arról, hogy milyen irányban jutunk el a várba (6 perc), illetőleg a Szent István-kilátóhoz (15 perc).

3. ÚTVONAL

A sárga jelzésű úttól a Szt. Márton forrásig sárga kör jelzés. Menetidő: 13 perc. Távolság: 0,85 km. Lejtős út.

Ott, ahol a sárga jelzésű út a Kinizsi-szikla közelében hegyesszögben balra kiágazik, indul ki a Szt. Márton-forráshoz vezető sárga kör jelzés. Északkeleti irányba lefelé kanyarodó utunk bal oldalán találjuk a régi Frank Ignác-féle, 1855-ben állított, 1988-ban helyreállított szentképet. A szőlők között lefelé keleti irányba haladó utunkon jobbról mellőzünk egy útbetorkollást (4 perc). Egy újabb útkiágazásnál (2 perc) balra kanyarodva északnyugati, majd északi irányt vesz utunk. Egy bal oldali útkiágazást elhagyva (1 perc) pár lépés után eddigi szekérutunk is balra elkanyarodik, jelzett utunk pedig az itt jobbra kiinduló, szintben haladó szekérúton vezet tovább.

Rövid lejtéssel érjük el a Szt. Márton nevű bő és igen jó vizű forrást (6 perc).