|
FÖLDRAJZA
A Bakony hegység nyugati lábánál, de már a Kisalföld síkságából emelkedik ki a Somló páratlan szépségű, 435 m-es haranghegye. A körülötte elterülő, hullámos térszínből mint hatalmas sziget nyúlik a magasba, és már messziről magára irányítja figyelmünket. Veszprém megyében, Devecsertől 6 km, a lábánál elterülő Somlóvásárhelytől 1 km távolságra fekszik. Körülötte ősi falvak: Doba, Oroszi, Borszörcsök, Somlóvásárhely, Somlójenő, Tüskevár (az egykori Nagyjenő), Iszkáz, Somlóvecse és Somlószőlős. E kis falvak történelme, jóléte is szorosan összefonódott a hegyen épült vár múltjával, lakóinak pedig ősi foglalkozása, kenyere a Somló hegyi szőlők művelése.
|
A Somló vára madártávlatból
Somló neve ősi magyar név. Abból az időből származik, amikor még somfa borította a hegy tetejét, lankáit. Ekkor még som (Cornus mas) és nem szőlő termett rajta. Az egész hegy somos volt, a rajta nőtt temérdek somfától. A sommal benőtt, sommal fedett, sommal ékes vagy somtól terhes hegy, ha a sommal borítottság már messziről látszik, feltűnik, az ilyen hegy - az Árpád-kori idők magyar nyelvén (közelebbről a dunántúli tájnyelven szólva) - "somlik". Mielőtt szőlővel betelepítették volna, az egész hegy "somlott".
Ebből a Somló szóból képezett melléknév, vagy mindaz, ami ehhez a Somlóhoz tartozik, ami oda való, az: somlai (nem somlói, még kevésbé somlyói). A Dunántúlon sok hegyet neveznek a tájnyelv azonos logikája alapján Somlónak (sohasem Somlyónak); Somos- vagy Somhegynek. Hazánk más részein viszont sok a Somlyó, hivatalosan is ilyen alakban, míg például Somlyóvásárhelyt a Helységnévtár is mindig ilyen - egyedül helyes - alakban írta.
Más felfogás szerint a megcsuszamló, suvadó oldalú helyet, vagy a zöld erdőövezetből kiemelkedő kopasz, sziklás hegytetőt is így jelölték.
De olyan felfogást is hangoztatnak, hogy a somlik szó a zöld héjából kifejlő (pl. dió, som stb.) gyümölcsöt is jeleni.
FÖLDTANI KIALAKULÁS
Évmilliókkal ezelőtt kezdődött a Somló születése, a földtörténeti múlt harmadkorának közepén. Hazánk területét ebben az időben még hatalmas vízfelület borította. Ez az egykori tenger elvesztette összefüggését az óceánnal, és 5-10 millió évvel ezelőtt - a pliocén korban folyamatosan beltengerré vált. Ez az óriási tó a Turáni-tó, a mai Magyarország területén elhelyezkedő öble pedig Pannóniai-tó néven ismert. Vize olyan mély volt, hogy csak a 300 m-nél magasabb hegyek csúcsai emelkedtek ki belőle.
A Pannóniai-tó vize eleinte sós volt. A környező szárazföldek folyóinak vize azonban lassan-lassan édesvizűvé változtatta. A nagy tó állatvilága igen gazdag volt. Benne élt a kecskekörömkagyló (tudományos nevén Congeria ungula-caprae) valamint egy hozzá hasonló, de jóval kisebb kagylófaj: a vándorkagyló (Dreissena). Általában azt tartják, hogy a legszebb kecskekörmök a Tihanyi-félszigeten találhatók. A Somló keleti lábánál, Ferencmajor közelében, az úgynevezett Födigödörben, egy kis szerencsével teljesen épen megmaradt kagylóhéjakat is találhattunk. Hazánkban a legépebb és legszebb "balatoni kecskekörmöket" (Congeria kagylót) itt és Sopron vidékén találhatjuk és nem a Tihanyi-félsziget kecskekörmeiről híres pannóniai üledékeiben.
A pliocén korban a Pannóniai-tóba ömlő folyók nemcsak édesvizet, hanem nagy mennyiségű törmeléket, agyagos iszapot, homokot, kavicsot, a szelek pedig finom homokot, port hordtak a vizébe. Lassan feltöltődve, a korábban nyílt vizű terület elpocsolyásodott, majd a teljes feltöltődés után szárazfölddé alakult át.
A tó kiszáradását követően - a harmadkor végén -, a föld mélyében levő bazalttömegek egyes helyeken a felszínre buggyantak.
Ez a hatalmas "bazaltvulkánosság" hozta létre a Balaton vidékén a gyönyörű Tapolcai-medence (Badacsony Szent György-hegy Csobánc, Gulács, Tóti, Haláp) hegyeit. Kissé távolabb, a Balaton-felvidék északnyugati ellaposodásán, a Kisalföldön, további szebbnél szebb bazalthegyeket találunk. Mindezek természetesen a Balaton-felvidék bazaltterületéhez tartoznak, mint ennek a nagy, vulkáni kitöréses területnek messzire elszakadt előőrsei.
A kitörések alkalmával, a kráternyílás kialakulásakor a mélyből először lávadarabkák és finom vulkáni hamu szóródott ki a levegőbe. Ez az úgynevezett vulkáni törmelék azután a kráter környékére visszahullott, s rétegeződve kőzetté alakult, amelyet a tudomány vulkáni tufának, jelen esetben, minthogy főanyaga bazalt, "bazalttufának" nevez. A vulkáni működés következő szakasza már a lávafolyás volt. A kráteren keresztül kiömlött, majd megmerevedett lávatömegekből épültek fel a Dunántúl bájos bazalthegyei.
A Somló önállóan felépült bazalthegy. A Kisalföld délkeleti csücskén, a kissé távolabbi Bakonytól pedig nyugatra, magányos hegyszigetként emelkedik ki a környező síkságból. Alak, nagyság, felépítés tekintetében joggal mondhatjuk Somló ikertestvéreinek a Szent György-hegyet és a Badacsonyt, mert - e két hegyhez hasonlóan - a Somló is három kúpszeletből épült fel:
a) az alsó, enyhén lejtő hegypalást, meneteles csonka kúp, 180-300 m-nyi tengerszint fölötti magasságban emelkedik és a Pannóniai-tó üledékét alkotó homokos agyagból és kavicsos homokból áll;
b) a középső, meredek csonka kúp körülbelül 300-400 m tengerszint feletti magasságban pados elválású bazaltból (szürkés-feketés nefelinbazanitból) épült fel. Kifelé, a kopasz oldalakon kőzsákszerű kialakulást mutat és emlékeztet a Szent György-hegy vagy a Badacsony sziklabordás oldalaira;
c) legfelül a tetőn még egy sapkaszerű kiemelkedést, egy körülbelül 35 m vastag harmadik kúpszeletet találunk. Anyaga hólyagos-lávás bazalt. Ezt a hólyagos - likacsos -, salakos bazaltot a nép "hopokának" nevezi. Ez a hopokából álló kőzetsapka tetőzik 435 m tengerszint feletti magasságban.
A Somló felső, lapos csúcsán, a salakos bazaltban, megtaláljuk a különféle lávamegmerevedési formákat: így a kötéllávát és a fonatosláva darabokat, továbbá a körte alakú, vagyis egyik oldalukon a visszahullásnál részben ellapult, vulkáni bombákat is. Ezek szépségükkel és szabályos formájukkal versenyeznek a Szicília szigetén ma is működő Etna vulkán világhírű bombáival. De találhatunk itt ún. megkövesedett "könnycseppeket" is.
A Somló típusos bazaltvulkán, alakja az idők folyamán a pusztulás nyomán változott. A pusztulást elősegítette a szél, amely a Pannóniai-tó megszáradt üledékét felkapva, hatalmas felhőkben szállította dél felé, egyre jobban letarolva az eredeti felszínt. A területen keresztülrohanó Ős-Duna, a csapadékvíz, a patakok, folyók vize is egyre jobban mélyedő medrével rombolta a talajt. Ennek felszíne lassan süllyedt, s így a Somló bazaltkúpja egyre jobban kiemelkedett. Végül is kialakult a táj mai képe.
Somló védelmezője a pannóniai üledékekre rátelepedett bazalt. Ha a Somló meredek, bazaltból álló kúpszeletének az alján végigmegyünk, vagy pedig a várrom alatti részét vizsgáljuk - barnás, vagy helyenként vörösbarna színű, réteges-pados, úgynevezett bazalttufát találunk. A vulkáni kitörés alkalmával, a kráternyílás kialakulásakor ez a bazalttufa került először felszínre és itt a Somlón, közvetlenül a pannóniai-pontusi korú homok- és agyagrétegekre települt. A következő szakaszban, a lávafolyáskor, a kráteren keresztül kiömlött, hatalmas lávatömegekből merevedett meg a meredek falú bazaltkúp. A lávafolyás azután még egyszer megismétlődött és ebből az utolsó lávakitörés anyagából merevedett meg a legfelső hólyagos bazaltból ("hopokából") álló sapkaszerű tömeg, a Somló kissé lapos csúcsrésze. A Somló kitűnő borát termő szőlőskertek természetesen nem a bazalton települtek, hanem a pannóniai-pontusi lankás hegyoldalakon. Itt a talaj szétmálló bazaltanyag. A bazaltkúp ugyanis a hő, a csapadék és a szél hatására kisebb-nagyobb darabokra aprózódik, végül is dió-mogyoró-sörét nagyságú (innét a népies "srét" elnevezés) lesz, és ebből képződik a híres somlai bor kitűnő termőtalaja.
A szépírók közül Mikszáth Kálmán képzeletét is megragadta a Somló földtani fölépítése.
"Tűzhányó volt valamikor, a legfelső kúp tetején, tisztán kivehető a kráter üst alakú öble. " Ő kivehetőnek látta a kráter üst alakú öblét a Somló legfelső kapujának tetején. Ez azonban nem felel meg a pontosabb geológiai megfigyeléseknek, mint ahogyan a Badacsony tetején is régóta látni véli sok laikus az ottani "krátert".
ÉGHAJLAT, NÖVÉNY ÉS ÁLLATVILÁG
A Somló hegyi levegője igen egészséges. Ezt hosszabb-rövidebb ott tartózkodás után már sokan tapasztalták. A Somló vidéki falvakban sokkal több öreg ember él, mint más vidékeken, amit a helybéliek a jó levegőnek tulajdonítanak. A szőlővidék lakosai mindenkor élénk érdeklődéssel kísérik az időjárás alakulását, Somló sem kivétel.
A néphit szerint, ha az ormot borító köd Zalának megy ("pipál" a Somló), akkor eső várható, ha pedig a köd a Bakonynak fordul, akkor kétséges az eső.
Ősi tapasztalat szerint jégeső is ritkábban éri a Somlót, mint a Balaton vidéki hegyeket. Számtalanszor előfordult már az is, hogy a jégeső a hegy aljáig vonult, majd a felhő kétfelé vált, és a Somló aránylag csekély kárral menekült meg a jégtől. Ilyen esetet különben a szintén magánosan álló Szent György-hegyen is többször tapasztaltak az odavalósiak.
Amint azt délies növény- és állatvilága is bizonyítja, a hegy éghajlata meleg, üdülésre is igen alkalmas.
Szőlője érlelésének az aránylag meleg éghajlaton kívül a fekete bazalt hőelnyelő tulajdonsága is kedvez. A bazalt a nappal elnyelt hősugarakat, napsütés után és főleg éjjel, nagyjában egyenletesen kisugározza. A szőlőket így jóformán állandóan meleg veszi körül. Ez a fürtök fejlődését, majd a szemek (bogyók) érlelését a legkedvezőbben befolyásolja. A dús (legkevesebb négyféle: földpát, olivin, augit, magnetit stb.) ásványi összetételű bazalt mállásából származó, kitűnő termőtalaj és a többé-kevésbé egyenletesnek és állandónak mondható meleg nagyban hozzájárul a szőlők nagyszerű fejlődéséhez, illetve borai kitűnő minőségéhez.
Somló állat- és növényvilága is érdekes. Állatai között megtaláljuk a bronzszínű, karcsú testű, igen szép pannóniai, vagy másként magyar gyíkot (Ablepharus pannonicus). Nem lehetetlen, hogy ide is a török időkben hurcolták be, akárcsak a Badacsony, Szent György-hegy, Eger stb. vidékére is. A bazalthő-kisugárzás ezeknek a melegkedvelő állatkáknak is kedvez. Meredek falú bazaltsziklái között, főleg 1848 előtt még sok a sólyom és holló, s nem volt ritkaság a szirti sas sem.
A Somló bokrai között sok a fülemüle és a feketerigó. Rókák is szívesen tanyázhattak itt, ezt a Róka-hegy (Somló-vár romjaitól nyugatra emelkedő kis csúcs) régi elnevezése is igazolja.
A Somlónak - akárcsak az egész Balaton-vidéknek - érdekes a növényzete. A szőlő fölött hirtelen fölmerülő bazaltsziklák április második felében messzire sárgállanak a szirti ternye (Alyssum saxatile) aranyló virágaitól, amelyek a legmeredekebb sziklák elérhetetlen repedéseiben is megtelepszenek és festői képet nyújtanak. A sziklák közt még néhány apróbb páfrányt találunk, így a délies pikkelypáfrányt (Ceterach officinarum) és a mészkerülő északi fodorkát (Asplenium septentrionale). Ez utóbbit a Bakony vidékén csak a bazalton találjuk.
A sziklák közötti humuszon a délies elterjedésű, borókafa-illatú Grimaldia fragrans nevű májmoha rejtőzik. Mindezeket Balaton vidéki bazalthegyeinken is láthatjuk, de egyedülálló, hogy a hegytető északi felét bükkerdő fedi (különösen hatalmas bükkök nőttek itt 1848 előtt), amelyben jellegzetes bükkerdei növények élnek. Somló bükkösét nyilván a Dunántúl párásabb, esősebb éghajlatának köszönheti. Itt is virít a hóvirág (Galanthus nivalis), a turbánliliom (Lilium martagon), az erős szagú medvehagyma (Allium ursinum), sőt állítólag, bár nagyon ritkán, a szép kakasmandikó (Erythronium dens-canis) is.
A sziklákra kúszó borostyán (Hedera helix) jellegzetes, fa alakú, érdekes példányát láthatjuk a Taposó-kút fölött, kissé ÉNy-ra. Délvidéki hangulatot kelt az őshonos édesgesztenye (Castanea vesca) és a házi berkenye (Sorbus domestica) is. A hegy nevét adó somfa (Cornus mas) is hajdan - a szőlő elterjedése előtt - a mainál jóval nagyobb területen virított.
A Somló hegy régi növényvilágát szemlélteti Cseresznyés Sándor főorvos 1848-ból származó leírása: "Kopasz tetejét szőlőt, árpát, zabot, parázs nagy krumplit, kasuflót, vad virágokat, cserjét berket, csalitot, szagos meggyfát, igen illatos csattogó epret, szamócát termőfekete homok fedi."
