SOMLÓ VÁRA

Az első vár keletkezésének ideje ismeretlen. 1092-ből, Szent László idejéből "castrum Somlyó" néven való említése hamis oklevélen alapul, amely 1389-1390-ben készült és 1399-ben írták át. (Ugyanis maga a "Somlyó" névalak is hibás!) Valószínű tehát, hogy Szent László idejében vár még aligha lehetett itt. Feltehetőleg a tatárjárás, tehát 1241-1242 után épült mint királyi vár. Királyi vár 1370-ben és 1380-ban is, amikor Ákos bán a várnagya, aki a mai Szent Márton-kút melletti Szentmártont - a vásárhelyi apácakolostor védelme címén - Somló várához csatolta, 1386-1389-ben ismét visszakerült a királyné birtokába Zámbó Mihálytól, akinél zálogban volt .1389-1390-ben Zsigmond király a kedvelt, és a vele mindvégig kitartó Garaiaknak: Miklós nádornak és testvérének, Jánosnak és maradékainak adja .1464-ben Mátyás király a birtokot Kanizsay László kir. lovászmesternek adja. 1464-ben és 1478-ban a vár Veszprém megyei tartozékai: Berzseny, Doba és Torna. Mátyás királyhalála (1490) után Szapolyai István nádoré. A Szapolyaiak 1495-ben Bakócz Tamás egri püspöknek és testvéreinek adják el 12 ezer aranyforintért, amit II. Ulászló 1502-ben hagy jóvá.

Somló vára Bakócz Tamás alatt éli fénykorát. Ő építtette át szép várrá, aminőnek romjai alapján el tudjuk képzelni. Ekkor készülhettek a vár faragott ajtó-, ablakkeretei, a szép boltíves és tornyos kápolna.

Bakócz Tamás az ország egyik leggazdagabb főpapja volt, aki nagy vagyont harácsolt össze rokonsága számára. 1498-ban két nagy, több kis ágyú, két seregbontó védte a várat. Bakócz Tamás 1501-ben, majd 1517-ben végrendeletileg unokaöccsének - az erdődi Bakócz név helyett monyorókereki Erdődy nevet felvett -, Péternek hagyta Somló várát és uradalmát, az egyházi vagyonból származott nagybirtok típusos példáját. 1548-ig az Erdődyek birtokolják, amikor is Erdődy Péter - Vörösvár kiváltása miatt - Somló várát és tartozékait a devecseri Csóron Andrásnak elzálogosítja. A mohácsi vész (1526) idején messze vidéken csak Somló vára volt a magyarság egyetlen erőssége, mert Csóron András devecseri várkastélya csak 1530 után épült fel. A hírhedt devecseri Csóronok - védelem címén - agyonzaklatták a szegény jobbágyokat és a vásárhelyi apácákat, zsarnokságuk ellen pedig hiába emelték fel szavukat a Habsburg királyok .1543-ban Somló vára alatt nagy csata volt a magyarok és a törökök között, melyben mintegy 3000 törököt felkoncoltak.

Fiú örökös híján 1597-ben Csóron János leányai osztoznak a vagyonon, és e vár, Anna kezével Liszthy Istvánnak jutott. 1597-ben a kincstár a Csóron leányok birtoklása ellen pert indít, ami 1626-ban még tart. A zavaros tulajdonjogi viszonyok miatt romló vár állapota folytán az 1597. évi országgyűlés aggódik Somló várának a töröktől való megvédése tekintetében. Végre az 1638. évi országgyűlés elrendeli, hogy Somló várát, tartozékaival együtt erősítsék meg.

Liszthy Istvánné Csóron Anna halála után fia, Ferenc, ennek halála után özvegye, rátóti Gyulaffy Zsuzsanna, majd fia, Liszthy László, a költő uralta. Somló történetében ő volt a legérdekesebb szereplők egyike. 1653-ban jelent meg a mohácsi csatáról szóló kétkötetes verses krónikája, amellyel beírta nevét az irodalomtörténetbe. Állítólag rablólovag volt; gyilkosság, gyújtogatás, hamis pénz verése, rablás stb. miatt a bécsi törvényszék halálra ítélte és lefejeztette. Somlót Nádasdy Kristófné, Csóron Margit örökösei nyerték el. A sok tulajdonos kezén szomorú helyzetbe jutott a vár, amely 1707-ben utoljára szerepel mint vár, amikor a hős Vak Bottyán kuruc tábornok az öreg fészket még utoljára rendbe hozatja és hadianyaggal látja el. Rákóczi szabadságharca után a vár stratégiai jellege végleg megszűnik.

Ezután Sümeg erősségének fennhatósága alá került, őrséget nem kapott, csupán 1-2 pattantyúst küldtek Sümegről, hogy időnként rendbe hozzák az ágyúkat. Ebből az időből származó leltárjegyzék szerint: "Somlyó várában vagyon pattantyús 1, álgyu két fontos 1, por egy hordóval, circiter két mázsára való, a ahhoz kivántató mind álgyu, mind ólom glóbus."

1721-től Somló vára tovább omladozik. Amíg a háborús idők tartottak, korábbi tulajdonosai, az Erdődyek feléje sem néztek. Amikor a hosszú, és a magyarságra nézve annyira végzetes béke beköszöntött, egyszeribe megmozdultak Somló-vár birtokáért. Előkerítették Bakócz Tamás ajándékozó-levelét, iktató- és zálogosleveleket és pert indítottak a sok részre szakadt Csóron-Liszthy-örökség birtokosai ellen.

1735-ben az Erdődyek a várat a hozzá tartozó birtokokkal (Ság, Bánd, Szergény, Dobi, Csúr, Jánosháza) együtt hatvanhétezer forintért megvették.

Erdődy Kajetán gróf építtette fel a vár alatt Doba községben (1820) a pompás és szintén Somló-várnak nevezett emeletes kastélyát. Ehhez valószínűleg sok faragott követ hordtak el a vár anyagából, ami csak siettette annak végromlását. Utána Ferenc, Sándor, Péter grófoké volt, akikről 1945-ben, felszabadulásunk után, az államra szállott a vár tulajdonjoga. Az újabb "Somlóvár" ma szocioterápiás intézet.

A várrom területét 1954 nyarán a Veszprém Megyei Idegenforgalmi Hivatal kitisztíttatta, a falakat rongáló növényzetet, fákat kivágatta, az Országos Műemléki Felügyelőség pedig 1962 nyarán megerősítette a veszélyes, bármikor ledőlhető falrészeket.

A munka során kiderült, hogy a vár alaprajza nagyban különbözik az eddig ismert rajzoktól. Valamennyi eddigi felvétel - pl. a Könyöki József féle is - hemzseg a hibáktól. Alapos mérnöki felmérésre van szükség, amely végérvényesen tisztázza minden helyiség, fal fekvését, helyzetét és rendeltetését. Addig inkább feltevésekre, a korábbi leírásokra, valamint saját helyszíni felvételeinkre vagyunk utalva.

A Somló hegy északi, Dobára tekintő, meredek bazaltpereme fölött egy elkülönült kis bazaltkúpon, sűrű erdővel körülvéve merednek ég felé a vár romjai. A vár nem foglalt el nagy területet. A magas és meredek sziklák jó védelmet nyújtottak három oldalról, a könnyebben megközelíthető déli oldalon pedig elég mély száraz árok és lőrésekkel ellátott magas fal védelmezte.

A vár előtt a körülbelül 8 méter széles száraz árok állít meg bennünket amely keletnek szinte függőleges falban végződik, nyugaton beleolvad a meredeken elmélyedő hegyoldalba. Az északi kiugrást, amelyen a vár áll, elég jól elzárta. Híd vezetett rajta keresztül. Ezt az árok közepén gerendák tartották. Itt a híd megszakadt. Tovább már csak a kapu leeresztett felvonóhídján át lehetett a várba bejutni.

A kapubejárat (1) még ma is elég ép állapotban van, jól láthatók az egy darab kőből faragott sarokkövek amelyeknek vájatában, az ún. perselyben helyezkedett el a felvonóhíd alsó gerendájának vasas, hengeres végződése. A kapunyílás fölött látható a felvonóhíd csigájának nyílása, jobbra a falban lőrés, amelyen át a kapu melletti toronyból (2) lőni lehetett a kapu ellen támadókat. A kapu alatt belépve, a vár háromnegyed részét körülfogó, fallal övezett sikátorba (3) jutunk. Ennek belső oldalán emelkedik a várépület 6 méternyi magasan.

A sikátorban mintegy 25 métert előrehaladva, jobbra, majd ismét jobbra kanyarodunk és az (8) ajtónyíláson át az előudvarba jutunk. Az (10) ajtó közelében magános és a főépület vastag faltömbjével össze nem függő (13) torony emelkedik. Őrtoronynak gondolták a korábbi kutatók, alaposabb vizsgálat után azonban valószínű, hogy inkább lépcsőfeljárat lehetett. A vele szemben fekvő, magasan az udvar szintje fölött látható, és a belső udvarba vezető átjáró lépcsője lehetett ebben a toronyban. Az (10) ajtónál ui. még jól látszik az a két faragott sarokkő, amelyekben a belső udvar felvonóhídjának alsó gerendája forgott. Amikor a felvonóhidat leeresztették, az a (13) lépcsős torony kiugró részére feküdt rá, s így lehetett átjárni a toronyból a belső udvarba. Az előudvart délről a laktanyák magas fala szegélyezi. A kétemeletes - és földszinti helyiségeiben még ma is dongaboltozatos (4, 5, 6, 7) laktanyarész - az őrség elhelyezésére szolgált. A délre néző falban jó állapotban levő lőrések láthatók. Az előudvar keleti részét szegélyező várfalban is lőrések vannak. Az egész udvart ma is vastagon fedi a törmelék, így csak annak elhordása és az eredeti udvarszint megállapítása után lehet majd végleges képet kapni az előudvar méreteiről és részleteinek rendeltetéséről.

Ha a (10) kapun át fellépünk a főépület vastag faltömbjére, a bejárat mellett szépen falazott, kagyló alakú őrállást találunk. Az itt tartózkodó őr engedte le a belső udvar felvonóhídját. Ilyen őrállást, úgynevezett "górét", más várban is láthatunk. Például Sümeg várfalán is áll egy kőből szépen faragott góré. Somló várának falán egykorú feljegyzések szerint "boronafából rótt góré" is állott.

A (10) kapu melletti őrállás azonban kitűnik igen szépen falazott kagyló alakú tetejével. E kapu folytatásaképpen keskeny, hosszú sikátor (12) húzódott, amelyből a délre nyíló (11) kapun át a (14) belső udvarba juthatunk. A kapuval szemközt a belső udvar déli sarkában elég ép vízfogót, ciszternát találunk (15), amelyet azonban a látogatók kővel dobáltak tele. A ciszterna két részből állott. Keleti részébe vezetett bele az a szépen faragott kőből készült cső, amelyen keresztül a tetőkről lefolyó esővíz a ciszternába ömlött. A bevezetőcső most is jól kivehető.

A ciszterna másik részében állítólag forrás fakadt, amely a környékbeliek tudomása szerint még a század elején is használható állapotban volt. Ferenczy Pál 84 éves főmérnök is jól ismerte ezt a forrást. Azóta azonban a beledobált kövek a forrást elfojtották.

A ciszternanyílás mellett, a főépület több méter vastag faltömbjében nyílás vezet befelé (16), amelynek rendeltetése ismeretlen.

A ciszternával szemben ajtónyílás vezet abba a helyiségbe (17), amely fölött Somló-vár jellegzetes tornya emelkedik. Az első helyiséget jó állapotban levő boltív választja el a következő nagyobb teremtől. Ez a helyiség a fölötte emelkedő, hatszögletű, gúla alakú toronnyal, a vár legtöbbet vitatott része. Az összes régi leírások egyértelműen (vagy egymás nyomán) következetesen a vár konyhájaként említik - még Varjú Elemér is - a torony pedig szerintük a konyha kéménye. Többen ugyanis azt állítják, hogy több ausztriai, német- és franciaországi vár hasonló építményei mind konyha céljait szolgálták volna. Ennek a konyha- vagy kéményjellegnek azonban ellentmond az a tény, hogy mind a helyiség, mind a torony belső részének fala sima, fehér vakolattal van fedve, ami még most is ép, azon koromnak vagy füstnek nyoma egyáltalán nem látszik. De a helyiségben sincs tűzhely nyoma, ellenben a boltív, valamint az első helyiségben levő, a falban látható, kézmosás céljaira használható kis medence - lavábó - vízelvezető nyílással - inkább azt valószínűsíti, hogy a vár kápolnája lehetett itt.

Az udvar felé néző, valamint a szemben levő falon látható, szépen faragott gótikus ablakkeretek is arra engednek következtetni, hogy valamely parádés helyiség szerepét tölthette be. Minthogy a vár gótikus jellegét a Bakócz Tamás-féle átépítés adta meg, talán közel jár a valósághoz az a feltevés, hogy ezt a helyiséget egykor Bakócz Tamás rendezte be házi kápolnának.

A torony még külön is méltó figyelmünkre. Nemcsak szokatlan, sokszögletű alakja, hanem főképp anyaga miatt. A vár minden épülete bazaltból készült, a torony azonban mésztufából, vagyis meleg vizes feltörés nyomán kicsapódott mész és kovasavból álló kőzetből. Mésztufát, nagyobb mennyiségben, az ide légvonalban kb. 20 km távolságban levő, farkasgyepűi csurgókútnál találunk, ahol azt ma is bányásszák. Lehet, hogy még Bakócz Tamás hordatta ide, Somló várába a Csurgó-kúttól.

Sokkal könnyebb kőzet, mint a vastartalmú, tehát súlyos bazalt. Azonkívül a mésztufa könnyen faragható, kitűnő építőkő. Róma is évezredeken át mésztufából építkezett. Az olaszok ezt a Tivoliból származó építőkövet ma is travertinónak nevezik. A geológusok a tömör, édesvizű mészkövet is így hívják. Mindkét kőzet tehát egyező édesvízi származású, de különböző szerkezetű vagy szövetű. Egyébként a (24) helyiség boltívébe is sok mésztufa van befalazva. Tetején a nyílást ugyancsak faragott és ki-kiugró permi vörös homokkövekből álló szegély fogja körül, erre lehetett ráépítve az azóta már ledőlt csúcs.

A toronyban belül lehetett a vár harangja, de ennek nincsenek maradványai, hacsak az alján nagy mennyiségben heverő törmelékből nem kerülnek majd elő ilyenek.

A ciszternák közelében a várépület falából négyszögletes kisebb torony (19) ugrik elő. Északi és déli falcsonkjából is egy-egy kisebb ablak faragott és szépen formált bélletének fele-fele áll ki. Ezeket sajnos a közeli leomlás veszélye fenyegeti. A belső udvar keleti végét csúcsíves boltozatú, nyílt csarnok (20, 21) zárja le. A közepén levő négyszögletes oszlop és a jobb oldali csúcsív még fennáll, míg a bal oldalinak már csak fele van meg. 1962-ben azonban kiegészítették a hiányzó ívet, így ma már ledőlésétől nem kell tartani. Innen érünk a már délről ledőlt falú (24) helyiségbe (említettük már, hogy boltívében is sok a mésztufa), amely még a 80-as években épen állott. Mindkét helyiségnek a második emeleten gerendás volt a mennyezete. A (23) helyiségben megtaláljuk az emeletre vezető csigalépcső ma is jól kivehető nyomait, az emeleti részen pedig még mindig látható az egykor ott állott kandalló maradványa.

A várfalon túl keletre, a vár tisztításakor előkerült - és ekkor Vak Bottyánról elnevezett - meredek sziklák fölött ott találjuk az eddig egyetlen alaprajzban sem szereplő őrtornyot. Ez kelet felől védte a várat, bár az a meredek sziklák miatt itt nehezen megközelíthető. Inkább figyelőtorony lehetett. Közvetlen kapcsolata lehetett a várral, mert a vele szemben levő várfalon jól látszik az egykori kapu nyoma, amelyen át a toronyból a vár megközelíthető volt. Ezt később befalazták és valószínűleg az itteni várárkot áthidaló palló vagy híd segítségével jutottak a toronyba. Amint az alapfalak két kiugró részletéből kitűnik, maga a torony is két helyiségből állhatott.

Az Országos Műemléki Felügyelőség 1962 nyarán állagmegóvási munkákat végeztetett. E munkák keretében megerősítették a szétvált falakat, a meglevő boltozatokat, a ledőlni készülő köveket, úgyhogy egyelőre, legalábbis a lakószárny tekintetében, további romlástól nem kell tartani.

Remélhető, hogy rövidesen Sümeg, Nagyvázsony, Szigliget stb. váraihoz hasonlóan a somlói vár teljes feltárására és megvédésére is sor kerül és akkor világosodnak majd meg előttünk a vár építésének és elrendezésének ma még homályba burkolt részletei.