A Természetbarátok története
1926-1933

(Természetbarát Híradó 1995. december)

A traunsteini kapaszkodó megnyitásával 1929. szeptemberében a természetbarátok megmutatták, hogy az útépítésben is képesek mestermunkát végezni.
A hegymászás az egyesületen belül is egyre nagyobb teret hódított. 1929-ben Sperlich, Krenek és Böhmer 16 csúcsot tárt fel a Pontischer Gebirge-ben. 1930-ban rendezték meg a természetbarátok az első "munkásexpedíciót". Fritz Kolb vezetésével az Alpinisták Céhének hét tagja utazott a Kaukázusba, köztük Sperlich, Krenek és Schott. A csoportnak sikerül néhány négyezrest megmászni. Ők - igaz a pénz hiányában - már ekkor "Alpenstil"-ben másztak, ahol minden hegymászónak magának kellett vinnie az egész felszerelését. Még privát szponzoroktól sem kaptak támogatást. Ennek ellenére az expedíció nagy reklámhatással volt a természetbarátokra. A sajtó kimerítően tudósított, az expedíció résztvevői pedig végül számos teltházas előadást tartottak. A természetbarátok mindig büszkék voltak arra, hogy nincsen szükségük hegyivezetőre a hegymászáshoz. A hegymászást is hozzávéve azonban sok tapasztalatlan ember ment a hegyek közé, és ennek a halálesetek egyre növekvő száma lett a következménye. A "Naturfreund" minden egyes számában sajnálatos módon megtalálhatóak a tagok hegyi szerencsétleségeiről szóló tudósítások. Az újság szerkesztője, Leopold Happisch, 1988 és 1933 között 214 halálosan sérült egyesületi tagot számolt össze. Közülük a legnagyobb szerencsétlenség egy lavinakatasztrófa volt 1928. május 28-án Kolm Saigun-ban, ahol 13 természetbarát vesztette életét. Néhány csoport, mint például a bregenziek, hegyivezetőnek ajánlkoztak olyan csoportoknak, akik kevesebb tapasztalattal rendelkeztek - így tehát a természetbarátok kölcsönösen vezetőkké váltak.

1930-ban az Alpinisták Céhe "Pfade zur Höhe" (ösvények a magasba) címmel adta ki a tízéves fennállásukról szóló könyvet, amely igen hatásosan mutatta be az akkor 100 tagot számláló hegymászótársulatot. Az Andokban, a Pireneusokban, a Kárpátokban, Korzikán és a Kaukázusban tett utakat írják le. Ekkor mászta meg először vezető nélkül Hans Jara és Leo Grazer a Meije nehéz déli falát, ami mindössze a második próbálkozás volt a hegynél. Az egyesületi könyvtár térképeket és vezető könyvecskéket kölcsönzött, és 1931-ben az egyesület új székházába, a bécsi Diefenbachgasse-ban megnyílhatott a hegymászó tájékoztató iroda. Minden csütörtökön este nyolc óráig ott álltak az asztal mögött az Alpinisták Céhének tapasztalt fiatal tagjai, hogy az érdeklődőknek felvilágosítást adjanak az Alpokról.

A "Naturfreund"-ban sok tudósítás foglalkozott a tájjal kapcsolatos és a természettudományos témák mellett a lakossággal, dolgozókkal, vagy a munkásosztály politikai helyzetével. Messzire bejárták a világot, ahonnan a világ minden sarkából a "Naturfreund"-ba érkező számos tudósítés beszédes bizonyítékkal szolgált.

Sífutás alatt akkoriban a sígyaloglást és túrázgatást értették. A hegyre való feljutás nagyon körülményes, a lecsúszás a még hiányosabb felszerelés és a fejletlen sítechnika miatt nehéz vállalkozás volt. Egy bécsi természetbarát síoktató, hogy a tagokat erre a szokatlan terhelésre felkészítse, kitalálja a sígimnasztikát. A bécsi iskolák tornatermeiben tartott előkészítő kurzusok általános lelkesedés mellett rövid időn belül a természetbarátok kedvelt szolgáltatásává fejlődnek.

A természetbarátok között éles nézeteltérés alakult ki a sportrendezvények szervezésével kapcsolatban. Már régóta egyértelműen eltávolodtak a "sportjampecektől" és "hegyikakasoktól", szemben álltak a polgári sporteredmény hajszolásával.

A kor társadalmában a politikai vita egyre erősödő radikalizálódásával egyre gyakrabban került sor fegyveres konfliktusra a rendőrség, a katonák,ée a sztrájkoló miűunkások, nemzetiszocialisták és szociáldemokraták között. 1926-ban megalapították a szociáldemokrata Schutzbund-ot, hogy fenntartsa az állandó készséget az emberekben a köztársaság megvédésére. Túl nagy veszélye volt a nemzetiszocialista Heimwehr esetleges puccsának. Ezzel azonban a sport a munkásmozgalmakban új jelentőséget nyert, és sok természetbarát vett részt a Schutzbund gyakorlatain.

A sífutás mellett egyidejűleg egyre népszerűbb lett a kerékpározás, a vizitúrázás is ideális és olcsó lehetőség volt arra, hogy az ember újabb mérföldköveket hagyjon maga mögött. Az összecsukható gumikajakban, ami vasúton is remekül szállítható, mindent el lehetett helyezni, amire az embernek szüksége volt: élelmet, ruhát és sátrat. Napközben vitette magát a folyóval, kikötött, és este valahol a parton sátrat vert. Sok természetbarát így járta be Európa nagy folyóit, mint a Duna, Rajna vagy az Elba. 1926-ban hívták életre a bécsi Vizitúra csoportot, akik már 1928-ban meg tudták nyitni az első csónakházukat az alsó öreg Dunán, a másodikat 1930-ban Kuchelauban. 1928-ban csak Németországban 54 vizitúra csoport létezett, 1929-ben már 96.

1930-ban, hosszas mérlegelés után a természetbarátok úgy döntöttek, hogy résztvesznek az 1931-es munkásolimpián, amit impozáns eseményként Ausztriában rendeztek meg. A mürzzuschlag-i téli rendezvényen a természetbarátok, mint vendéglátók, példamutatóan látták el feladatukat és viselték gondját 15.000, a világ minden tájáról érkezett turistának. A bécsi nyári olimpia a vizitúrázók nevével volt fémjelezve. A résztvevők nagy része biciklivel, csónakkal vagy gyalog jött Bécsbe. A természetbarátok által rendezett nussbergi avatóünnepségen körülbelül 45.000 ember vett részt.

A turistaházaknak nagy jelentősége volt a munkásturizmusra nézve. Az átlag panzió egyszerűen túl drága volt, nem lehetett benne, vagy csak ritkán, saját élelmet fogyasztani, illetve főzni. Szóval a fiatal természetbarátoknak szállásra volt szükségük - a csoportok pedif szorgalmasan építkeztek. Minden szálláshely felépítése összmunka volt. A helyi csoport minden résztvevője dolgozott, de a szomszédos csoportokból is segítettek nekik. A hétvégeken fáradtságosan hordták fel az építkezőhelyre saját hátizsákjaikban a homokot, köveket vagy más építőanyagokat. 1933-ban, nem sokkal a mozgalom betiltása előtt, Németországban és Ausztriában a természetbarátok összesen 428 turistaházzal és szálláshellyel rendelkeztek, egyedül Németországban 300-zal.

És mi történt Magyarországon?

1926-pünkösdjén megkezdik a Kevély-nyeregben a Trianon utáni Magyarország első természetbarát turistaházának a felépítését. Munkások százai kapcsolódtak be az építkezésbe. A pilisvörösvári bányászok fejtették és faragták a követ, mások háti zsákban hordták fel a téglát és a cementet. A TTE-t a "Menedékház alap"-ra összegyűlt pénzen kívül nem kevés anyagiakkal a Magyar Turista Szövetség és az Országos Testnevelési Tanács is segítette. 1928-ra elkészült a háy. Időközben az alig két éves Székesfehérvári csoport 1927-ben Gárdonyban viziházat és strandtelepet avatott, és a Pécsi csoport is létesített egy házat a Csurgó-dűlőben. 1930-ban megépül a Budai osztály frankhegyi és 1933-ban a Soproni csoport istenszéki háza.

1925-től újra megindul a csoportalakítás. Ekkor alakul a Magántisztviselői osztály, a Kőbányai osztály, vidéken pedig a Székesfehérvári és a Felsőgallai csoport, majd 1926-ban a KAOSZ (Kereskedelmi Alkalmazottak) és a PTOE (Pénzintézeti Tiszitviselők) osztályai és a Győri csoport, 1928-ban a Rákospalotai csoport.1928-ban saját foto laboratóriumhoz jut az 1912-ben Dubitczky István által alapított Foto osztály. A Magántisztviselő osztály vezetője Stromfeld Aurél, aki egyben a Rendező Gárda parancsnoka, folyamatos képzést szervez, részben az R-gárda tagjainak, részben més TTE tagoknak előadássorozatot szervez. Többek között dr. Braun Soma az irodalomról, dr. Bánóczi László a színházról, s Dr. Madzsar József a természettudományokról tartott előadást, de bekapcsolódik az előadók körébe - a 100% folyóirat köré gyűlt - számtalan író, költő és művész is. Az egyesület székházában 1000 kötetes könyvtár áll a tagság rendelkezésére.

A Szociáldemokrata Párton belül és párthoz közel álló szervezetekben is kialakul egy, a kommunistákhoz közel álló és egyre hangosabb baloldali ellenzék. A TTE vezetése az 1928-ban újra indult "Természetbarát" hasábjain éles vitákat folytat ezzel a csoporttal. A belügyminiszter vizsgálatot rendel el az egyesület ellen, de nem találnak semmi törvényes okot a feloszlatására. 1929 októberében a közgyűlés a vezetőség kezdeményezésére mindennemű politikai tevékenységet megtilt a TTE keretein belül. A határozat ellen tiltakozó öt személyt kizárják a vezetőségből. Tiltakozásul a VII. kerületi szervezet azonosította magát a kizártakkal. Így 193ö márciusában az egész csoportot kizárják. Győrött, ahol szintén a teljes csoport a baloldali ellenzékhez csatlakozott, a helyi hatóság egyszerűen betiltotta a csoportot. Az Egri csoport menedékház építésére vásárolt telkét "földbirtokpolitikai célokra" kisajátították.

A TTE 1927-ben kérte az alapszabálya módosítását, de ehhez a Belügyminiszter csak 1932-ben - ekkor is csak egy kényszerzáradékkal - hagyta jóvá. A kényszerzáradék elrendelte, hogy csak tagok és családtagjaik vehetnek részt az egyesület rendezvényein és minden politikai jellegű esemény szervezése tilos. Ilyennek számított az illegális sajtó és röplapok terjesztése, és a munkás dalok éneklése is. A tagok feltűnő helyen kötelesek az egyesületi jelvényt kitenni, és az egyesületi igazolványt maguknál hordani.