(Természetbarát Híradó 1995. november)
1918-ban, az első világháború végén a Természetbarátok nemzetközileg 25560 tagot számláltak. A proletár fiatalság özönlése mindenekelőtt Ausztriában és Németországban néhány év alatt elképzelhetetlen nagyságúvá növelte a szövetséget. Már 1922.07.27-én meg tudták alaptani az ezredik helyi csoportot a kis alsó-ausztriai Unter-Lauzendorf-ban. 1923-ban, 5 évvel a háború után érték el a legmagasabb létszámot 200 000 taggal 1300 csoportban. A természetbarátok ezzel túlszárnyalták a Német és Osztrák Alpok Egyesületet, amely 1926-ra érte volna el a 200 000-es határt. Ayonban már a háború előtt mindkettő több mint 100 000 taggal rendelkezett.
Ez a fergetes növekedés éppen a legnagyobb munkanélküliség és infláció idejében ment végbe. 1921 végére Bécsben az éhség és a drágulás zavargásokhoz vezetett fosztogatással és az üzletek lerombolásával. 1922 májusától szeptemberig a megélhetési költségek indexe 1364-ről 14153-ra nőtt. E tagnövekedés titka nyilvánvalóan a szolidaritásban rejlett. Nem csak a "gazdagabb" országok - mint Svájc vagy az USA - helyi csoportjai adtak pénzt, a csoportokon belül továbbra is lehetővé tették a munkanélküliek részvételét. A tagdíj fizetésére haladékot kaptak, ezen kívül a csoportokban gyűjtést rendeztek menetjegyükre és a túrákon való ellátásukra. Mások a munkanélküli időt a menedékházakban töltötték, és segítettek minden szükséges munkában.
Az 1923-as év Bécsben a világ számára is példamutató szociális lakásépítési programmal kezdődött, amelynek során egy évtized alatt 61000 lakást létesítettek. Minden lakásban volt folyóvíz és külön illemhely, és a bér egy átlagos havi munkásjövedelemnek csak a 6-8%-át tette ki. Ezt egy valódi újraelosztási programból finanszírozták, tehát a költségeket elsősorban a progresszív jövedelemadóból szedték be, amely a gazdagabb társadalmi rétegeket terhelte meg jobban. A lakosság szabadidős tevékenysége érdekében uszodákat és sportlétesítményeket építettek. Könyvtárak és népi főiskolák könnyítették meg a munkások syámára a műveltséghez és a tudományhoz való hozzájutást. Ez volt az alap, amelyen egy sokszínű szociáldemokrata kultúra bontakozhatott ki és a sok szociáldemokrata egyesület, mint pl. a Természetbarátok, Munkástornászok, Munkásénekesek, Munkásbélyeggyűjtők és még sok más, fontos szerepet töltött be ebben a körben. Az összes ilyen mozgalom, a Szabadgondolkodóktól kezdve a Munkásabsztinensekig, hatással volt a Természetbarátokra is. Mindenekelőtt az absztinencia mozgalom talált sok követőre a fiatal tagok között. Az eszmék, amelyek Georg Schiedl-t már a Természetbarátok alapításánál megindítottak, és amelyek azonban nagyon nehezen terjedtek el, először most kezdtek valóban érvényre jutni. Az alkoholizmus igen elterjedt volt a munkások körében. A pálinka volt a legolcsóbb szesz, amely legalább néha élvezhetővé tette a proletárélet kiúttalansága előli menekülést. Az egyesületi újságban rendszeresen óvtak az alkohol élvezésétől: az alkohol szétzilálja a családokat, tönkreteszi a gyerekeket, beteggé tesz, gyengíti a szervezet ellenálló erejét a tuberkulózissal szemben, és sok excesszus, valamint baleset előidézője lehet. Mindenek előtt azonban a vándorok és hegymászók teljesítőképességét gyengíti és a közösséget károsítja.A természetbarátok ebben az időben kifejlesztették a szabadidő eltöltésének egyedülálló, tudatosan "antipolgári" formáit: a "szociális túrázást" ellentervként a vándormozgalmak, természetrajongó természet iránti lelkesültségével, vagy az Alpok Egyesület vallásos-heroikus németségével szemben. A sportban hosszú ideig sikeresen tiltakozta a "polgári" teljesítmény-nyomás ellen.
A sítúrázás, a szikla és hegymászás egyaránt kedvelt volt ezidőtájt a természetbarátok körében. 1918-tól évente közel 20 előadással megindult egy képzési sorozata az ottankringeri munkásotthonban, ami alapja lett a méltán híres bécsi természetbarát hegymászó iskolának. A turistaság és az alpinizmus ismeretei mellett neves professzorok különféle kapcsolódó természettudományi ismereteket (meteorológia, gleccsertan, földtan, földrajz, állat és növénytan stb.) is oktattak. 1919-ben alakítja meg több fiatal hegymászótársával Julius Baursax az Alpinisták Céh-ét. Ez a szervezet egy elit csoportnak tartotta magát. Aki tagja akart lenni, annak önállóan, hegyivezető nélkül kellett tudnia túrát vezetni, a felvételhez kellett egy kezes, és nők nem lehettek a tagjai. Jelvényük fekete alapon egy havasi gyopár volt. Ez az újszerű szerveződés sok vitát váltott ki.
A Tanácsköztársaság leverését követő fehérterror elől Király Albert Amerikába emigrált. A lassan megszilárduló rendszer "igazolásokat" követelt a TTE-től amelyet az egyesület megtagadott. Ezt követően vizsgálat indult ellenük. Mindez nagyon megnehezítette helyzetüket. Végül is az ún. Bethlen - Peyer paktum után rendeződnek a sorok.
A TTE megszilárdulását a vidéki csoportok megerősödése és újra indulása is jelzi. 1921-ben a Központon kívül a Budapesti csoport, a Ferencvárosi osztály, az V.-VI. kerületi osztály, a Budai osztály, Újpesti csoport, Erzsébetfalvai csoport, Kispesti csoport, Miskolci csoport, Egri csoport és a Pécsi csoport működött. Elvesztek - a létszám felét kitevő - a trianoni rablóbéke által elcsatolt osztályok, viszont 1923-ra újra indul a Soproni csoport Buczolik István, a Szombathelyi csoport Mérő János vezetésével, és megalakul a Sárvári csoport Lipovits Kálmán, a Zuglói osztály Schneider Jenő, a Budapest II. kerületi osztály Vörös Vilmos vezetésével.
1923-ban a Kevély-nyeregben, menedékház építésére, 2 holdnyi erdő területet vásárolnak, és bozótirtással, terepmunkákkal megkezdik a menedékház felépítésének előmunkálatait.