(Természetbarát Híradó 1995. október)
1906-ban az osztrák Természetbarátok nyolc évig tartó harcot kezdenek a hegyvidékek szabad úthasználatáért, a "Tilos területek" ellen. "Tiltott utak" címmel rendszeresen kipellengérezték az újságban a legkirívóbb eseteket, tiltakozásokat szerveztek és sikeres pereket indítottak. Az első világháború után több tartomány törvényben biztosította a hegyi utak szabad használatát.
1907-ben, Tirolban felépül az első természetbarát turistaház a Padasterjochon. 1934-ig Európában több mint 400 menedékházat és védkunyhót építenek. Ma a kontinensen több mint ezer házuk van.
A háború nagy veszteséget okozott a természetbarátoknak. Gyakran a nőknek és a fiataloknak kellett tisztviselőként a csoportokba bekapcsolódni. A monarchia a háború végére szétesett. Német-Ausztriában a szociáldemokraták az 1919 februárjában rendezett első választásokon a szavazatok 40,6 %-ával 72 mandátumot szereztek meg, és ezáltal két évre a legerősebb párttá váltak. A Természetbarátok társalapítóját, dr. Karl Rennert választották meg az Első Köztársaság államkancellárjának. A munkásmozgalom sok éves követelései hirtelen megvalósultak: a törvényes munkaidőt heti 48 órára korlátozták, a szombat délután így szabad lett. Az 1919-es munkás szabadság-törvénnyel a munkások is kaptak minimum 1 hét szabadságot. A munkásság számára most volt először tényleges szabad idő.
Az 1918/19-es tél rosszabb volt, mint a háború idejében. A bécsi lakosság éhezett, és a hideg lakások fűtéséhez nem volt tüzelőanyaga. Ezernyi ember vonult fejszével és fűrésszel a Bécs körüli erdőkbe. Amikor az elsőként általánosan hozzáférhető lainzi állatkertet is fenyegette az erdőirtás és a tarvágás, Renner államkancellár arra kérte a Természetbarátokat, hogy vegyék gondozásukba a természetvédelmi parkot. A tagok egy önkéntes őrző-szolgálatot szerveztek, akik arra ügyeltek, hogy a fagyűjtők csak ágakat és halott törzseket szedjenek fel a földről, és ne egészséges fákat vágjanak ki. Így mentették meg a lainzi állatkertet a fenyegető pusztulástól.
1912-ben indult a "Természetbarát" folyóirat, szerkesztője Király Albert, a budapesti csoport elnöke.
A magyarországi Természetbarátok Turista Egyesületének a budapesti megalakulása után két évvel a fővároson kívül már Aradon (Olajos Sándor), Egerben (Gramantik László), Fiumében (Krausz Sándor), Gyöngyösön (Babják II.), Kaposváron (Polgár Dezső), Kassán (Békefi Adolf), Komáromban (Hacker Rezső), Miskolcon (Steiner Ferenc), Pécsett (Kisgadó Géza), Pozsonyban (Maszár Ágoston), Resicán (Haudek István), Selmeczbányán (Melczer Ferenc), Sopronban (Fürész Gyula), Temesvárott (Magyari Lajos), Versecen (Krein Antal) is működik csoportja. Az első vidéki csoport még 1910-ben az ott tartott meg december 26-án Gyöngyösön.
A háború a TTE-t sem kímélte. A vidéki csoportok többsége alig működött. Azért akadt olyan kivétel is, mint a Kassai csoport, amelyiknek még menedékház építésére is volt ereje.
1917-18 hoz újabb lendületet a természetbarátok körében. Megalakul az Erzsébetfalvai, az Újpesti és a Kispesti csoport. Utakat jeleznek és forrásokat foglalnak a Budai-hegyekben és a Börzsönyben. Kunfi Zsigmond népjóléti miniszternek címezve nyílt levelet tesznek közzé a Természetbarát újságban, amelyben a Duna-mente, a Pilis és Börzsöny erdeinek a megnyitását sürgetik.
A tanácsköztársaság idején Király Albert, a Testnevelésügyi Direktórium vezetője lesz. A turistaházak többségét szocializálják és munkás szervezeteknek adják.