(Természetbarát Híradó, 1995 szeptember)
A télisport a síeléssel az élen Norvégiából indult. Ott már 1813-tól síegyesületeket alapítottak, s 1861-től már síversenyeket is rendeztek. A 19. század végén már az Alpokban is fel-feltűntek egyesületi síelők. Leggyorsabban az erdészek és a vadászok körében terjedt el a távolsági közlekedéshez jól használható sporteszköz. Amikor a norvég Fridjof Nansen 1888-ban sítalpakon szelte át Grönlandot, egész Európában nagy feltűnést keltett expedíciójával, és ezzel a síelést európaszerte ismertté tett. Nansen tudósításával kiváltotta az ún. "nansenláz"-at, és sok sportos kalandvágyó próbáékozott a síelés tudományának elsajátításával.
A norvégok sík terepen történő sígyaloglásra szánt kötése és sítechnikája azonban nem volt különösebben használható a meredek Alpokban. Ez inkább amolyan sífutó technika volt, amivel az ember kisebb dombokra fel tudott csúszni,a magasabbaknál azonban le kellett csatolni. A lecsúszás kimerült egy egyenesvonalú technikában. Ha pedig túl meredekké vált a lejtő, az embernek akarattal el kellett esnie. Később ez a technika kiegészült az ún. telemarksvunggal. A lilienfeldi Mathias Zdarsky fejlesztette ki a merev síkötést, illetve az egybotos technika és a hóeke támasztottíves stílus összekapcsolása segítségével a síelsést az Alpok lejtőihez idomította. 1896-ban hozta nyilvánosságra az általa kifejlesztett "lilienfeldi stílust". A természetbarátok is a síelés úttörőinek számítottak. A steyr-i helyi csoport már 1898-ban sítúrát vezetett a Schobersteinre. Az 1901-es év első "Természetbarát"-jában Karl Jaworek reklámozta az új sportágat. Szintén az e hónapi programban kínálnak egy wienerwald-i túrát: Bierhauselberg, Höllenstein, Sulz, Kaltenleutgeben. Az új sportág azonban kezdetben nem igazán akarta megállni a helyét. Ebben az időszakban egy hevesebb vita bontakozott ki a sízés úttörői között az irányvonalat illetően. Mialatt az Arlberg körüli és mürzzuschlag-i sícentrumok a norvég technikát propagálták, Mathias Zdarsky azért harcolt, hogy elfogadtassa az övét. 1905-ben felkérte a "norvég" követőket egy nyilvános összehasonlító versenyre a Schneeberg óriáslejtőjén. Zdarsky egyik barátja 3000 guldent ajánlott fel a győztesnek. A norvégok azonban nem jelentek meg a startnál, így a vita gyakorlatilag eldőlt. Zdarsky fejlesztette ki tanulmányai során a kapus futamot is. Korábbi versenyeken az indulók mindig egyszerre startoltak, s az nyert, aki először célba ért. Zdarsky sítanfolyamokat szervezett, ahol botok segítségével a diákokat tudatos irányváltoztatásra szerette volna nevelni. Így tehát egyidejűleg egy versenyforma is kialakult. 1905 március 19-én volt a történelem első kapus versenye. Franz Kauba, egy természetbarát, második lett, felesége pedig, Mitzi Kauba győztes lett a női futamban. Csak most kezdett igazán a sí a természetbarátok körében is teret hódítani. 1905-ben elhatározták, hogy létrehoznak egy síiskolát. 1906. november 20-án nyilvánosan megalapították a Természetbarátok Télisport Szakosztályát, ami rögtön nagyszámú sítanfolyamot jelentett be. A Wiener Zentraltól Karl Barta vette át a síiskolát, aki a Bécsi-erdőben, a Percholdsor melletti "egyesületi mezőnek" is nevezhető részen természetbarátok ezreit tanította meg síelni. Zdarsky egybotos technikájának lelkes követője volt. Sokszor száz gyerek is tartozott egyidejűleg a csoportjába. A bécsi Természetbarátok Télisport-Csoportja 1912-13-ban 1233 tagot számlált, s ezzel az alpinista egyesületek legnagyobb sportcsoportjának számított.
Erre az időszakra esik az önálló magyarországi Természetbarát szervezet megalakítása. Miután a Munkás Testedzőn belül ugyan a legnagyobb létszámú csoport a turistáké volt, ám a költségvetésből messze nem ennek arányában részesültek, mert az akkori vezetés inkább a versenysportokat, labdajátékokat és birkózást támogatta. Ez a szemlélet a bécsi Neturfreunde-hoz való csatlakozást is kizárta. Ezért Neumann a nyomdász társaival (Brumüller László, Frisch Árpád, Király Albert, Madl Emil, Redlinger Adolf, Stefany Albert) előkészítik a TERMÉSZETBARÁTOK TURISTA EGYESÜLETE megalakítását. Alapsyabály mintát és ismertetőket kérnek Bécsből. "Felhívás a szervezett munkásokhoz" címmel körlevelet adnak közre, amelyben a természetjárást ás a természetbarát eszméket népszerűsítik. 1910. január 10-én a szakszervezetek lapjában, a Népszavában meghirdetik első nyílt túrájukat, amely a Lajos-forráshoz vezetett. Még ez év február 4-én, a Conti u. 8-ban lévő Redlinger féle kávémérésben 20-25 érdeklődő körében megtartják az alakuló közgyűlést.
Az elnök Redlinger Adolf, a jegyző Király Albert lesz. Az új egyesület vezetésében a fentebb felsorolt alapítókon kívül Lőwy Lipót, Weisz Jakab, Szuchodovszky Rezső, Szmolka Szaniszló és Sonnenfeld Rezső vettek részt. Az egyesület gyors fejlődésnek indult, a kezdeti 25-ös létszám alig egy éven belül 2660 fölé emelkedett. Sorra alakultak a vidéki szervezetek.