(Természetbarát Híradó, 1995. július-augusztus)
1900 januárjában lett a "Berg frei! a Touristen-Vereins "Die Naturfreunde" egyesület hivatalos köszöntése, jlképezve azt a törekvést, hogy a nehéz levegőjű városok környékéről mind beljebb törjön a tiszta levegőjű hegyek világába. Pedig a hegymászás - akárcsak ma - akkortájt is rengeteg pénzt és időt igényelt. A munkás családokban mind a kettő ritka vendég volt. A hegymászás elsősorban a középosztály körében volt igazán népszerű. Tirolban, hegyivezetők segítségével, 13.000 hegymászó 8084 magashegyi túrát tett. Egy napi túra vezetővel 19.028 korona és 40 hallerbe került. Egyhetes üdülést csak a hivatalnokok és magasabb beosztású emberek engedhettek meg maguknak.
A Természetbarátok közül az első években főleg a viszonylag jobb helyzetben lévő nyomdászok, valamint az egyébként is vándorlásra (valcolásra) kényszerülő fiatal szakmunkások (legények) kerültek ki a hegymászók. Az utóbbiak, az egyik városból a másikba, az egyik országból a másik országba való vándorlás során sok alpokbeli emlékkel gazdagodva, örömmel számoltak be túráikról a "Der Naturfreund" újságban. Természetesen sem ők, sem a nyomdászok, illetve a Természetbarát Egyesület tagjai nem engedhették meg maguknak, hogy vezetőt fogadjanak. Így a szükségből erényt kovácsoltak: a Zsigmondy Emil hirdette vezetőnélküli hegymászás úttörőivé váltak. Közben kiismerve a hegyeket a túrák résztvevői túravezetők lettek, evvel bővítve a fiatal egyesület mozgásterét.
Az alpinizmus általános elterjedésével és a viszonylagos felkészületlenség következtében egyre több a hegyi baleset. Szinte minden lapszámban megjelenik egy-egy szomorú hír valaki hegyi haláláról. A legsúlyosabb tragédia 1907-ben a luzn-i helyi szervezetet érte. Három tagja a Jungfrau-n hóviharba került és eltűnt. A halottak felkutatása 2000 frankba került, amit az egyesület tagjai adtak össze. A további balesetek elkerülése érdekében valamit tenni kellett. 1908 április 23-án Bécs 16. kerületi népházában megkezdődött egy hat estére felosztott térképolvasói tanfolyam. Ezt követően a tagoknak "nem kellett jöttment parasztasszonyok megérzéseire támaszkodniuk, hanem saját térképükkel és iránytűjükkel a kezükben kirándulhattak.
Ebben az időszakban, 1906-ban alakul meg Magyarországon, a bécsi egyesület fiók-csoportjaként Pozsonyban az első Naturfreund szervezet. Tevékenységéről és későbbi sorsáról még nem sikerült dokumentumokat találni, a magyar "Természetbarát" újság első évfolyamaiban ugyan a csoportok címjegyzéke között szerepel: "Pozsony: Maszár Ágoston, Kerületi Munkáspénztár", de semmi több! Még az sem bizonyos, legfeljebb valószínű, hogy a TTE ezen tagcsoportja részben vagy egészben azonos az 1906-ban alakulttal.
Ugyanebben az évben a Népszavában megjelenik egy felhívás Munkiás Testedző Egyesület alakítására, de a hatóságok részéről történő sorozatos alaki kifogások miatt csak 1908 március 8-án alakul meg az egyesület. Több szakosztállyal működik, létszámában legnagyobb a turista-osztály.
Egyik tagja, Neumann Ede, bécsi tartózkodása során közelebbi ismeretségbe kerül a magyarországi származású Bernarz Frigyessel, a Naturfreund mozgalom egyik vezetőjével, és rajta keresztül a Természetbarát eszmékkel. Kezdeményezi a Munkás Testedző turistáinak a csatlakozását a Naturfreund-hoz, természetesen sikertelenül.