A tábortűz esemény. Ez az őselem hangulatával mindig varázslatos légkört teremt az éjszakában.
Ételeinket megbolondító, ízesítő hatása sem elhanyagolható. Az, hogy milyen tüzet, tűzhelyet készítünk,
függ a tűz funkciójától, hogy főzéshez, sütéshez, melegedéshez kell-e. Függ a terep adottságaitól (gödörbe,
kövek közé helyezzük) és tapasztalatainktól is. Így sokféle tűz készülhet, de az alábbi szabályokat
mindig be kell tartani:
A tábortűznek mindig van programja: étkezés, dalolás, játék, megbeszélés, előadás, beszélgetés, a hulladék elégetése. Ezeket nem árt előkészíteni, de legalább időrendbe szervezni.
A TŰZREVALÓ
Még esőben is könnyű gyújtóst találni a fák elszáradt ágvégein, a fenyők felcsupaszodó törzsén. De gyújtósként minden gyúlékony anyag megfelelő: széna, papírszemét, száraz levél, kóró, bogáncs, toboz, ősszel az elhagyott madárfészek.
Az ideális tűzifák a lombhullató keményfák: tölgy, gyertyán, kőris, bükk, juhar, akác. A legjobb parázstartó a csertölgy. A fenyőfélék füstje kellemes illatú, de kormozza az edényt. A főleg vizek közelében élő puhafák (nyár, fűz) élénk lánggal égnek, de hamar kialszanak. Kevés meleget ad és könnyen hamvad: a szelídgesztenye, bodza, hárs, nyár, szil, vadgesztenye és a kecskefűz.
Élő fát sohase használjunk turista tüzünkön, mert akad kiszáradt is, mert nem praktikus (gyengén ég) és mert etikátlan! Kivétel a nyárs vágása, melyet mindig oldalhajtásnál metsszünk le!
"....turistaként úgy járjuk a természetet, mint ami valójában a mienk, mindnyájunk tulajdona. Szeressük, óvjuk, figyeljük. Ne pusztítsunk feleslegesen semmit, hanem gazdálkodjunk a természet javaival!...Tartsuk tiszteletben a természetet!" (Dr. Kós Károly)
A túrázó mindig nyitott szemmel jár, hogy lásson is, ne csak nézzen! Ám erre is fel kell készülni! Tudnunk kell hol, mit keressünk, mi várható ott, ahova megyünk és észre kell vennünk a szokatlant is.
Az élettelen természet (kőzetek, sziklaformák, időjárási elemek....) csoportosan is jól megfigyelhetők. A növényzetben viszont több ember taposása már kárt tehet. Madár- és vadlesen is egyértelmű a kisebb létszám előnye (zajkeltés, szagingerek, szűk tartózkodási hely....).
Döntő lehet az időpont is:
Olyan helyszínt válasszunk, ahol biztonságosan, észrevétlenül megközelíthető a megfigyelendő élőlény élőhelye (biotópja). Jó kilátással rendelkezzünk, és ha szükséges, legyünk rejtve. Fontos lehet a szél és a napfény iránya is.
Ne szégyelljük kikérni mások tanácsát!
A megfigyelés eszközei változatosak, de jegyzetfüzet, határozó(k), megfelelő öltözet, no és a türelem meg a szerencse nélkülözhetetlen. A megfigyelésekre mindig kellő időt kell számítani. A látottakat célszerű rögzíteni: rajzon, fotón, írásban.
E szempontból legérdekesebbek a hegyek. A "rejtett kő", a lakkolit (Mórágyi gránitrög, Velencei-hg.) az üledékek alól kibukkanva a mélyben kikristályosodó magmás kőzet szerkezetét mutatja. A határoló üledékek repedéseit kitöltő gránitpegmatitok kvarcot, földpátokat, csillámokat tartalmaznak, de előfordulhatnak féldrágakövek is (Mórágyi rög). A magmás és üledékes kőzetek érintkezési zónáiban szép ásványok találhatók (Velencei-hg: fluorit).
Ugyancsak érdekes az andezit vulkánok területe, ahol a kőzetek felszínén, erezeteiben fémércek kiválását figyelhetjük meg. Ilyenek a pirit, kalkopirit és szfalerit ásványok (pl. Recsk, Gyöngyösoroszi, Telkibánya). A kvarcit és kalciterezetek tartalmazhatnak féldrágaköveket is, például ametisztet, opál-féléket (Gyöngyösoroszi, Recsk, Erdőbénye, Telkibánya). Érdekesek az üledékes rétegek érintkezési területei, főleg agyag- és mészkőrétegek között. Itt az ásványok kölcsönhatására új ásványok jöhetnek létre, mint pl. az opál, a bauxit, a vasércfélék és a gipsz (Rudabánya, Perkupa, a Bakony és Vértes bauxitbányái).
Üledékes kőzetek őrzik a régmúlt idők élővilágának nyomait is kövületek formájában (Vértesszőlős, Tata: Kálvária-domb, Biatorbágy, Süttő...). Érdekesek a megkövült életnyomok: gerinces állatok lábnyomai, növényi részek lenyomatai, vagy elszenesedett maradványai. A nyomokat, növényi részeket ásványos oldatok - kovasav - kövesítik. (Ipolytarnóc, Szalajka-völgy, Tálya).
A hegyek lepusztulásával keletkező törmelék felhalmozódhat a hegyek tövében, a folyók, patakok szállító munkája révén a folyami hordalékokban is. Ezért érdemes a vízfolyások medrét, partjait is figyelni. A víz oldó és eróziós tevékenységének hatására keletkező karsztos- és hévizes barlangok igazi "paradicsomok" a megfigyelő számára. A kioldott kalcium-karbonátból (CaCO3) felépülő cseppkövek, borsókövek, aragonit képződmények látványa felejthetetlen élményt ígér (Baradla-barlang, Béke-barlang, Vas Imre-barlang, Pálvölgyi-barlang, Szemlőhegyi-barlang).
A barlangok védett területek, a cseppkő- és hévizes képződményeket letörni, fogdosni szigorúan tilos!
A barlangi patakmedrekből, vagy bontás során a törmelékből engedéllyel gyűjthetünk mintákat. (Kőzet- és ásványfelismerést lásd a II. kötetben).
Ne leszakítással, letépéssel gyűjtsünk! Maradandóbb, ha meghatározzuk, lerajzoljuk, lefényképezzük a növényt. Így lesz igazi, hosszantartó emlékünk!
Mégis, mikor tehetünk kivételt?
(Segítség a növényfelismeréshez a II. kötetben található: Ehető-, gyógyító- és mérgező növények, Lágyszárú növények megfigyelése, Fák megfigyelése )
Egy-két gyakori kártevő kivételével tilos az állatok befogása! Szaktáborokban hozzáértők irányításával néhány órás megfigyelésre kisállatok (rovarok, csigák, pockok) befoghatók, de a tanulmányozás után a gyűjtés helyén szabadon kell engedni "őket"! A begyűjtés egyszerű módja a talajcsapda. A földbe helyezett pohár, széles szájú üveg (befőttes üveg), főleg az éjszaka mozgó ízeltlábúakat gyűjti össze, de akár cickányra is számíthatunk. Ajánlatos a csapdát kaviccsal alátámasztott fakéreggel, lapos kővel lefedni, ill. benne "csalianyagot" (sör, hús, máj, sajt, almaszelet, kenyér...) elhelyezni. Érdemes többféle élőhelyet (zárt erdő, erdőszél, rét, vízpart) megszondázni.
A fénycsapda az éjszaka repülő változatos rovarvilágot csalogatja össze.
A legizgalmasabb, legtanulságosabb és a természettel szemben a legkíméletesebb az állatok életnyomainak vizsgálata. Ekkor nem az élőlényt, hanem a rá utaló nyomokat, jelenségeket figyeljük meg. Így a fauna (állatvilág) zavarása nélkül is sok információt szerezhetünk.
A leggyakoribb, bár nem mindig a legfeltűnőbb, a mozgásnyom. Ide sorolható a madarak repülésmódja is. A talajban keletkezett lábnyomok igen sokfélék: a rovarok "hernyótalpas" rajzolata éppúgy idetartozik, mint a róka "zsinórozó" csapása. E nyomok a napsugarak ferde, hegyesszögű beesésekor (súroló fényben) tehát reggel és alkonyatkor szembetűnőek. Elsősorban nedves agyagon és homokon "gyűjthetők", figyelhetők meg a vadcsapások és vadváltók ösvényein. (Gyakrabban előforduló állatnyomok rajza a II. kötetben található).
A telephely nyom a pihenés, az alvás nyoma. Lehet: barlangban, üregben, lyukban, odúban, lehet kotorék, vacok, dagonya, fészek és itató mentén.
A táplálkozási nyomok sokfélék:
Szaporodási nyom lehet a petecsomó, a gubacs, a tojáshéj, a fészek és a rovarbáb...
Vedlési nyom: a toll, a szőr, a serte, a rovar és hüllő levedlett "bőre".
Az egyéb nyomokhoz sorolhatjuk a csigaházakat, állati tetemeket, vakondtúrásokat, pókhálót, szag- és hangjeleket.
A vadon élő állat megfigyelése természetes élőhelyén, ez a les. Felkészüléskor nem árt az erdésszel megbeszélni és a tanácsát kérni. Elengedhetetlen feltétel a kis létszám és a helyismeret. A leshelyet alkonyat, vagy pirkadat előtt foglaljuk el és sötétedés, ill. teljes nappali világosság után fél órával hagyjuk el, az állatok zavarása nélkül. Legjobb, ha terepszínű ruházatot viselünk, mely kényelmes, és réteges. Gondoljunk a harmatra, esőre is! A leshelyen uralkodjunk mozdulatainkon, ha szükséges csak lassan változtassunk testhelyzetet.
Sokat segít a távcső, ha megfelelő a fényereje és a nagyítása. Erős nagyításnál azonban szűkül a látótér, könnyen bemozdulhat. Ez főleg az élénk madarak, rágcsálók követését nehezíti. A "kompromisszum" egy 8 x 20-as távcső lehet.
Főleg madarakra jellemző a kortól, nemtől, évszaktól függő tollazat fajon belül. Ez megnehezíti az azonosítást. Ilyenkor segít a megfigyelt környezet, az állat habitusa, kontúrja, illetve röpképe.
Hangulatos, kevésbé ismert megfigyelési mód, melynek során nagyszámú, éjszakai életmódot folytató állatot ismerhetünk meg. Nappal bejárt terepen válasszunk széles, kényelmes, veszélytelen, zajmentes utat. Amíg nem halljuk a "zsákmányt", lehetőleg ne világítsunk. Előnyös a lámpa fényét vörösre színezni (fóliával), mert az éjjeli állatokat ez nem zavarja. Hasznos lehet néhány nagy fényerejű lámpa is.
A várható állatok: éjszakai békák (varangy-félék, ásóbéka), foltos szalamandra, meztelen csigák, futóbogarak, egerek, pockok, cickányok, pelék, denevérek, baglyok, lappantyúk.
Vízparton vízicickányra, pézsmapocokra, vízben pisztrángra "vadászhatunk".
Érdemes megfigyelni néhány éjjel virágzó növényt is (pl. fehér mécsvirág).
Tisztább vizek partján lesben ülve, szabad szemmel is, de színházi távcsővel még inkább, mozgalmas világ tárul elénk, ha a mélybe pillantunk. Egy egyszerű eszközzel, a "vízbelátóval" még több élményt szerezhetünk. A megfigyelő eszköz egy 10-20 centiméter átmérőjű, 50-70 centiméter hosszúságú műanyag cső, melynek alsó nyílása plexi- vagy üveglappal fedett.
Folytatás: Dalok és játékok; Szálláshelyek; Utazás
2. kötet: Megfigyelések (gyűjtések)