TERMÉSZETI KÖRNYEZET ÖSSZETEVŐI, JELLEMZŐI
ÉPÍTETT, GAZDASÁGI, TÁRSADALMI KÖRNYEZET ELEMEI, JELLEMZŐI
KULTURÁLIS KÖRNYEZET, MŰEMLÉKEK
(A kőzeteknél felsorolt főbb ásványok jellemzése a 2.1.2. pontban található)
Gránit: Mélységi magmás kőzet. Szabad szemmel is megkülönböztethető, durvaszemcsés ásványkristályokból álló, igen kemény kőzet. Kőzetalkotói 40-60%-ban a földpátok (rózsaszín ortoklász, fehér, "piszkos fehér" plagioklász), 10-40%-ban kvarc (olajos fényű, szürkés), a színes ásványok (fekete biotit, amfiból, piroxén) részaránya 10-30%. (Mecsek-Mórágy, Velencei-hegység) Színe az uralkodó földpáttól függően szürke, fehér vagy vöröses.
Gabbró: Sötét színű (bázisos), tömött szemcsés mélységi kőzet. Szabad szemmel földpátok, zöldes olivin, fekete amfiból és piroxének figyelhetők meg összetételében (Bükk: Szarvaskő).
Andezit: Kiömlési, azaz kihűlt lávából megszilárdult kőzet. Színe változatos: a halvány szürkés-barnás, vöröses-barnás árnyalattól a feketéig több színben előfordul. Alapanyaga kb. 50%, jól megfigyelhetők benne az ásványos elegyrészek. Földpátok aránya 30-50%, míg a színes elegyrészeké (biotit, amfibol, piroxén) 20-30%. Másodlagos ásványok közül a dezmin, chabazit (zeolit-félék) és a kalcit fordulhatnak elő. Mállásakor felületén sárgás-barna vasoxidos kiválás keletkezik. (Börzsöny, Cserhát, Karancs, Mátra, Zempléni-hegység, Visegrádi-hegység).
Riolit: Sárgás színű, finoman érdes kiömlési kőzet. Szabad szemmel fehér földpát, szürkés kvarc és fekete biotit, ill. amfibol figyelhetők meg benne (Zempléni-hegység).
Bazalt: Tömött, egyneműnek látszó, szürke vagy feketésszürke kiömlési kőzet. Az andezittel ellentétben alapanyagában csak elvétve figyelhetők meg jól fejlett kristályok (olivin, földpátok). A felszínhez közel lemezes, mélyebben pados, ill. oszlopos elválású. (Ság, Somló, Somoskő, Salgó, Tapolcai-medence tanúhegyei).
Vulkáni tufák: A robbanásos vulkáni működés porszemcsés (hamu) felhalmozódásai, összecementálódott törmelék kőzetei. Legtöbbször porózusak, laza szerkezetűek. Színük a kiömlési kőzetekhez hasonlóan a sárgásfehértől a vörösesbarnán át, szürkés és sötétszürke lehet. (Előfordulásai megegyeznek a kiömlési kőzetekével.)
Homokkő: 2 milliméternél apróbb kőzetdarabok, homokszemcsék karbonátos, vasoxidos, márgás kötőanyaggal összecementálódott kőzete. Kvarc szemcséket, bauxitot, linomitot tartalmazhat. Ha nagyobb szemcsék is jellemzik, konglomerátumnak nevezzük (Mecsek: Jakab-hegy, Balaton-felvidék, Budai-hegység: Hárs-hegy.)
Márga: Az agyagos mészkő és a meszes agyag közötti átmeneti kőzet. Felülete tömött, érdes, szerkezete réteges, színe sárgásbarna és szürkés színű lehet (Budai-hegység).
Agyag: Szilikátos kőzetek (magasabb szilícium tartalmú andezit, riolit, gránit) mállásakor keletkező finom szemcséjű, nedvesen zsíros tapintású anyag, mely vizet felvéve képlékeny lesz (Budai-hegység: Kiscelli agyag).
Lösz: Világossárga, likacsos szerkezetű, apró szemcséjű törmelékes, üledékes kőzet. A szél által szállított finom porból ülepedik le. Ott, ahol a sztyepp (füves puszta) növényzet megköti, felhalmozódik. Helyenként több tízméteres falat alkot (Balatonkenese, Paks, Dunaföldvár, Biatorbágy). A Dunántúli-dombvidék fő kőzetanyaga (a Zalai-dombság és Belső-Somogy kivételével). Az Alföldön: a Hajdúság, Hortobágy, Kőrös-Maros köze, Bácskai löszhát felépítő kőzete. Kiváló minőségű mezőségi talaj képződik felszínén.
Mészkő: Kalcium-karbonát (CaCO3) alapanyagú kőzet. Keletkezésének körülményei határozzák meg szövetét és színét. Az idősebb (középkori) tengeri mészkövek tömöttek, sima, fénylő felületűek, míg a fiatalabb (harmad- és negyedidőszaki) képződmények durva, érdes felületűek. A tavi medencékben, vagy források körül lerakódó mészkövek nagy része likacsos szerkezetű (mésztufa). A tiszta mészkövek fehérek, a vasoxid tartalmúak sárgák, vörösek, ha iszap keveredik a kötőanyaghoz szürke és fekete színűek. Gyengébb hideg sav, például sósav vagy ecetsav hatására is oldódnak, pezsegnek. Gyakran fehér erek, foltok hálózzák be, ezek a kéregmozgások során keletkezett repedésekben kiváló kalciterek. A mészköveket a gyakori kövületek (Sóskút, Tardosbánya, Siklós, Vértes, Mecsek...) és a karsztos formák (Pilis, Gerecse, Cserhát, Bükk, Aggteleki-karszt...) jellemzik.
Dolomit: Világos színű mészkőhöz hasonló, kalcium-magnézium karbonát /Ca(Mg)CO3/ alapanyagú kőzet. Felülete tompa fényű, matt, érdes és repedezett. Gyenge hideg sósav vagy ecetsav hatására nem pezseg (csak gyenge meleg- vagy hideg erős savban). Színe fehér, sárga és szürke árnyalatú lehet. Ridegebb kőzet, sok helyen hajszálvékony repedések járják át (Budai-hegység, Keszthelyi-hegység: Gyenesdiás, Vértes, Bakony).
Szénfélék: A barnakőszén és a feketekőszén színe egyaránt fekete, de a barnakőszén karcolata barna (míg a feketeszéné fekete). A lignit könnyen megkülönböztethető az előbbiektől, mivel fás szerkezete még látható. (Barnakőszén: Bakony, Vértes, Dunazug-hegység, Nógrádi- és Borsodi-medence; feketekőszén: Mecsek; lignit: Várpalota, Bükkábrány, Visonta, Sopron környéke...).
Gneisz: Sárgás-, barnás-, szürkés- vagy fehér színű palás kőzet. Szabad szemmel olajos fényű kvarc, táblás kifejlődésű fehér földpát és színes ásványok figyelhetők meg benne (Soproni-hegység).
Fillit: Vékony lemezek formájában elváló szürkésfekete, fehér-ezüstös, selymes fényű kőzet, melyben szabad szemmel csillámok (fekete biotit és fehér muszkovit), és erekben vagy lencsékben lerakódott kvarcit figyelhető meg (Kőszegi-hegység).
Csillámpala: Fillithez hasonló, vékony, párhuzamos lemezes szerkezetű kőzet, de több benne a csillám (Biotit, muszkovit).
Kontaktpala: Magmás és üledékes kőzetek érintkezési zónájában keletkező, tömött, egyneműnek látszó, vastagabb padokban elváló szürkés-barnás (vasoxid) színű palás kőzet (Velencei-hegység).
Folytatás: Kőzetek és ásványok