3.5.1.5. Fátlan társulások

A fátlan társulások klimazonális területei (az egykori löszpuszta gyepek) ma szinte teljes mértékben átalakított mezőgazdasági területek. Maradványfoltjait szigorúan őrzi a természetvédelem (kunhalmokon, ősi földvárakon, megyehatár-mezsgyéken...) Gyepalkotó füvei: a barázdált csenkesz, vékony csenkesz, kunkorgó árvalányhaj és a tarackbúza. Jellemző fajai ma védett ritkaságok, így a pamacslaboda, tátorján, bókoló zsálya és az erdélyi hérics.

A meglévő fátlan társulások kialakulását az alapkőzet, a domborzat és a terület vízháztartása befolyásolta, ezért edafikus, intrazonális társulások.

I. FŐ BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZŐ: AZ ALAPKŐZET

1. Homoki gyepek:

Az alapkőzet sajátosságai, a buckák közötti száraz, meleg mikroklíma, a talajvíztől való távolság és a szél hatására változó homokfelszín alakította ki. A futóhomok beerdősülésének folyamata, jellegzetes társulásai a következők:

Hazánk területén a Nyírség, Duna-Tisza köze, Kisalföld és Belső-Somogy homokvidékein alakultak ki, mára megmaradt természetes foltjai védett területek (Kiskunsági Nemzeti Park, Csévharaszt).

2. Sziklagyepek:

A növényzet hézagosan borítja a felszínt, nyílt sziklagyepek

3. Lejtősztyepprétek: a nyílt sziklagyepek fokozatos záródása után keletkeznek.Az alapkőzet közvetlen hatását itt már mérsékli a vastagabb, humuszban gazdagabb talajréteg.

II. BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZŐK: A VÍZ ÉS A TALAJ

Szikesek

Ha a talaj felső rétegeiben erős a párolgás, nátriumionokban gazdag sófelhalmozódás történik, azaz szikes területek jönnek létre. A magas sótartalom, s a következtében kialakult kevéssé morzsalékos (ezáltal rosszabb levegő- és vízellátottságú) talaj csak félsivatagi, szárazságtűrő növények életfeltételeit biztosítja. Két fő típus alakulhat ki: a száraz szikeseket főleg tavasszal borítja víz, utána kiszáradnak, míg a nedves szikesekre hosszabb ideig tartó vízborítottság jellemző. Mindkét esetben az adott terület időszakos (hosszabb-rövidebb ideig tartó) túlzott átnedvesedés után kiszárad. Hazánk igen gazdag szikes területekben.

Száraz szikesek esetében megkülönböztetjük a :

A nedves szikesek lehetnek:

A száraz és nedves szikesek legjellemzőbb területei a Hortobágyon, a Kiskunságon, a Kőrös-vidéken alakultak ki. A Hortobágyi- és Kiskunsági Nemzeti Parkok területén a száraz szikes puszta fennmaradását legeltetéssel biztosítják. A lelegelt füvekkel "eltávolítják" azt a szervesanyag-mennyiséget, melynek felhalmozódása a biológiai szukcessziót (a növényzet benépesülését: sziki erdős-sztyepprét sziki tölgyes kialakulását) biztosítaná.

III. FŐ BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZŐ: A VÍZ

1. Mocsárrétek

Friss vízellátású, üde talajú, nyáron kiszáradó területek. A talajban tőzegképződés nincs. Fennmaradásukat kaszálás, esetleges legeltetés biztosítja. A legfontosabb társulásaik:

Ártéri ligeterdők termőhelyein, folyóvölgyekben, mélyebb fekvésű helyeken nagy területeket foglalnak el. A társulások névadó fajain kívül a sovány perje, a mocsári perje és a boglárka félék több faja (réti- és a kúszó boglárka) is jellemző. Mindegyik társulás igen variábilis, gyakran egymással is keverednek. Fontos gazdasági szerepük van a takarmányozásban.

2. Láprétek

Lefolyástalan, pangóvizes területeken, az egykori láperdők helyén találhatók. A mocsárrétekkel ellentétben , itt az elpusztuló növényzetből a levegőtlen talajban tőzeg képződik. A tőzeges talaj felszínét lombos mohák borítják.

Nedves láprétek főleg a Dunántúlon jellemzőek:

A nyáron rövid időre kiszáradó kékperjés láprétek a Nyírségben, a Duna-Tisza közén gyakoriak, de lehetnek a Dunántúlon is. A kékperje mellett a muharsás és csermelyaszat is gyakran előforduló faj.

A lápréteket a kaszálás tartja fenn tartósan, hiányában a lápi füzesen át megindul a láperdőhöz vezető szukcesszió (benépesülés).

3. Magassásos társulások

Sekélyvizű, vagy csak időszakosan vízzel borított ártereken - gyakran az egykori puhafaligetek helyén - alakultak ki. Átmenetet képeznek a mocsárrétek, láprétek felől a vizet szegélyező nádasok társulásai felé.

Lehetnek:

4. Nádasok

Az 1-2 méteres sekély parti vízben gyökerező, de fotoszintetizáló leveleikkel magasan a vízszint fölé emelkedő növények. A társulások uralkodó növénye a nád, mellette a tavi káka és a gyékény. A part felől érkező szennyező anyagok kiszűrésében óriási jelentőségük van (például a Kis-Balaton, vagy a somogyi Berkek területe).

5. Vízi növényzet

Az álló- és folyóvizek társulásai tartoznak ide.

6. Magaskórós társulások

Patakok, csatornák üde talaján jellemző társulások. Vörös acsalapu, réti legyezőfű, halovány aszat, borzas fűzike a leggyakrabban előforduló és jellemző faj.

7. Lápok

Patakmenti társulások

Folyómeder társulások

Állóvízi, parti mocsári társulások

(Botta P., 1987. nyomán)

3.5.1.6. Fátlan társulások állatvilága

1. SZÁRAZFÖLDI TERÜLETEKEN

Elsődleges fogyasztók:

Másodlagos- és harmadlagos fogyasztók:

Lebontó szervezetek:

2. VÍZI- ÉS VÍZPARTI TÁRSULÁSOK

Elsődleges fogyasztók:

Másodlagos- és harmadlagos fogyasztók:

Lebontó szervezetek:

Folytatás: A kultúrtáj, az épített környezetünk

2. kötet: Ehető-, gyógyító- és mérgező növények, Megfigyelések (gyűjtések)



Zöld kalandra fel
Túrista ismeretek
A Magyar Természetbarát Szövetség honlapja
>A Magyar Természetbarát Szövetség honlapja
>A Magyar Természetbarát Szövetség honlapja
>A Magyar Természetbarát Szövetség honlapja