A talaj a felszín természetes eredetű, laza szerkezetű, bonyolult összetételű képződménye,
mely a felszíni geoszférák egymásra hatása révén keletkezik és fejlődik. Az ember számára legfontosabb
tulajdonsága a termőképessége. A talaj a felszín természetes eredetű, laza szerkezetű, bonyolult összetételű képződménye,
mely a felszíni geoszférák egymásra hatása révén keletkezik és fejlődik. Az ember számára legfontosabb
tulajdonsága a termőképessége.
Minden fejlett országban létezik "földtörvény". Ennek oka az, hogy a talaj a gazdaság, az emberiség szempontjából igencsak fontos, megújuló "természeti erőforrás". Hazánk nemzeti vagyonának mintegy felét a termőföld adja.
Mi is a talaj? Egy "randevú" színhelye és produktuma: itt hat egymásra a kőzetburok, a vízburok, a légkör és az élővilág. A szántóföldi művelés óta az ember is beavatkozik a talaj életébe. Mert a talaj él, keletkezik, fejlődik és pusztulhat is!
A talaj képződése a kőzetek felszínének fizikai aprózódásával indul, kémiai mállásával folytatódik. Bizonyos idő elteltével a megbontott kőzetfelszínen a betelepülő élőlények tevékenysége révén már a biológiai mállás lesz a jellemző, s ez már érett talajra utal. A talaj tehát ásványi alkotókból, vízből, talajlevegőből, élőlényekből és humuszból épül fel. A humusz a lebomlott élőlények bonyolult összetételű maradványa, melynek "anyagcseréje" jelentősen befolyásolja a talaj termőerejét. A talaj az éghajlattal, a növényzettel, az alapkőzettel és az élővilággal összhangban fejlődik, változik. Az európai talajok 30 centiméter vastagságú rétegében négyzetméterenként átlagosan: 1 billió baktérium, fél billió ostoros egysejtű, 1 milliárd gomba, 1-1 millió alga és fonálféreg, 100 bogár, 80 földigiliszta és 50 pók él. Úgy tűnik, a mérsékelt övben szabályként fogalmazható meg, hogy a talajban élő szervezetek össztömege kb. megegyezik a felszínen élő természetes biomassza tömegével (az élőlények összsúlyával). Ez jó termőképességű talaj esetében hektáronként a 20 tonnát is meghaladhatja.
A talaj feltétele az ember létezésének. Az oxigént termelő növények jelentős része itt gyökerezik, s a táplálékot adó élelmiszernövények szintén a talajhoz kötötten élnek.
A talajnak (a benne élő mikroorganizmusok egyes fajainak) fontos szerepe van a nitrogén körforgásában. A növények csak a nitrogéngyűjtő baktériumok segítségével képesek felvenni a nitrogént - a fehérjék fő alkotóelemét -, s így végső soron az állatvilágot is innen látják el nitrogénvegyületekkel.
A földfelszín felső, termékeny rétege számunkra termelőeszköz. Ráadásul az iparral szemben olyan, mely "működtethető" úgy is, hogy környezetét nem terheli semmilyen módon (organikus gazdálkodás) s a legolcsóbb energiát, a Nap energiát hasznosítja.
Gyakran megfeledkezünk a talaj "energiatranszfer" szerepéről, vagyis a napsugárzást hőenergiává átalakító funkciójáról, pedig ezáltal melegszik fel a légkör alulról felfelé.
Mégsem becsüljük eléggé! Földünkön percenként 44 hektár termőterület megy tönkre a helytelen "művelés" révén. Romlik a talaj termőképessége: vagyis tápanyagellátottsága, vízháztartása, szerkezete...
Mindezeket előidézheti a rossz, hiányos, vagy éppen túlzott tápanyagpótlás (trágyázás), az elégtelen öntözés, a helytelen talajművelés.
Lejtős térszíneken igen gyakori a talajerózió. Ez a folyamat a termőréteg lehordását, lepusztulását jelenti a szél, a víz, a munkagépek által ott, ahol a növénytakaró nem köti meg a talaj felszínét. Igen gyakori jelenség ez tarvágásos hegyoldalakon, rosszul művelt domboldalakon. Becslések szerint hazánkban a lejtős térszínekről évente lehordott humuszos feltalaj mennyisége 80-110 millió mł!
Mint láthattuk, a talaj állandó, dinamikus kölcsönhatásban van a többi szférával, ám nem olyan mozgékony, mint a víz, vagy a levegő, így a káros hatásokat is sokkal lassabban képes közömbösíteni, ha egyáltalán képes rá. Példaként megjegyezzük: 2-3 centiméteres talajréteg képződéséhez egy lomberdő "alatt" kb. ezer év kell, míg lepusztulásához, ha növényzet nem védi, akár néhány óra, vagy egy-két hét is elegendő.
(A hazai talajtípusokat a II. kötetben rendszerezzük: Hazánkban található talajtípusok )
A
10 (15) milliárd éve elindult fizikai evolúciót kémiai, majd a Földön biokémiai evolúció váltotta fel,
ennek eredményeként született meg az élet, s ezt már a biológiai fejlődés törvényszerűségei szabályozzák.
Az élet szerveződése a szerves molekulákból sejtalkotókat, sejteket, szöveteket, szerveket, szervrendszereket, szervezetet hozott létre.
A szervezetet az egyed jeleníti meg, az egyed pedig fajt képvisel. Itt lépjük át a határt az egyedi és egyed feletti szerveződés között.
A faj ténylegesen populációkat (szaporodási közösségeket) alkot, melyek mindig adott élethelyhez kötött életközösség tagjai. Az életközösségek (biocönózisok) az éghajlathoz alkalmazkodva biomokat építenek föl (pl. esőerdők, szavannák, tundra vidék...), s a biomok összessége alkotja a legmagasabbrendű életközösséget, a bioszférát.
Területileg a tengerszinttől felfelé (kőzet-, talaj- és levegőburok) ill. lefelé (óceánok, tengerek mélye) kb. 10-10 kilométer vastagságú burok. Magába foglalja a teljes hidroszférát, pedoszférát, az atmoszféra jelentős tömegét, és a litoszféra felszínét.
A bioszféra elsősorban mégsem színtér, hanem a biológiai szerveződés legmagasabb szintje. Valamennyi földi életközösséget összefogva minőségileg más, magasabb szerveződési szintet képvisel a benne lejátszódó folyamatok révén.
Kialakulása, mint láttuk az élettelenből indult, de ma már részben önállósulva más minőségű törvények szabályozzák működését, mintha egy önálló önszabályozó rendszerként (élőlényként) működne. (Gaia elmélet)
A bioszféra kialakulása az élet megjelenéséhez köthető, így 3,5 milliárd évvel ezelőtt keletkezhetett, s azóta működik kölcsönhatásai révén.
Az élővilág szférája az egyik leghatákonyabb tényező a Föld alakításában:
Az élővilág szférájának bonyolult működését az alábbiak (is) jellemzik:
Hazánkban a bioszféra "megfoghatóbban" a mérsékelt övi lombos erdők és füves puszták (biomok, zónák) képében jelenik meg, melyek élőlénytársulásokra (biocönózisokra) tagolódnak.
Folytatás: Élőlénytársulások - életközösségek
2. kötet: Hazánkban található talajtípusok