Természetjárók
vagyunk, természeti környezetünket járjuk. A természet pedig az egész Földre kiterjed - sőt a Világegyetemre
is -, hiszen azonos azzal. Természetjárók
vagyunk, természeti környezetünket járjuk. A természet pedig az egész Földre kiterjed - sőt a Világegyetemre
is -, hiszen azonos azzal.
Hogy jobban ismerjük, értsük túráink tágabb környezetét is, beszélnünk kell a Föld egészére kiterjedő fontos fogalmakról: a geoszférákról. Ezek a földgolyót felépítő más-más minőségű (anyagú, szerkezetű, keletkezésű) gömbhéjak: a levegőburok (atmoszféra), a vízburok (hidroszféra), a talajtakaró (pedoszféra), a kőzetburok (litoszféra), a Föld belső szerkezetét alkotó földköpeny (melynek magmaáramlásos része az asztenoszféra), a Föld belső magja (centroszféra), valamint az élővilág szférája (a bioszféra) és az emberiség szférája (az antroposzféra).
Miért kell egy országjárónak ismerni e globális folyamatokat?
Azért, mert az ember természetátalakító (sok esetben "rabló") tevékenysége már nem ismer határokat.
A német erőművek okozta savas esők a közép-európai erdőket is károsítják, míg a hazai erdőkivágások miatt
nem képződő oxigén máshol is hiányzik. Ugye tudjuk folytatni a sort? Sajnos igen!
A kőzetburok a földfelszín felső szilárd része, mely a földkérget és a földköpeny felső részét foglalja magába. Ásványokból álló kőzetek építik fel, melyeknek vastagsága eltérő: a szárazföldek alatt vastagabb (átlagosan 70-100 km), az óceánok alatt vékonyabb (átlagosan 50 km). Mindez hogyan keletkezhetett?
3.1.1. KőzetekHazánk területe csupán parányi folt Földünk hatalmas felszínén, Európa területének is alig 1%-át jelenti. Mégis ezen a kis területen a földtörténeti múlt megszámlálhatatlan emléke található. A kőzetek anyaga, a kőzetrétegek egymásutánja, az egykori élőhelyek maradványai felelevenítik a távoli, régmúlt eseményeket, történéseket. A kőzetek a litoszférát felépítő ásványokból álló anyagok. Keletkezésük alapján megkülönböztetünk: magmás, üledékes és átalakult kőzeteket.
A kőzetburok nem egységes, összefüggő héj, hanem több, egymás melletti, egymáshoz képest lassan (évi pár centimétert) mozgó lemezekből áll.
A földköpeny magmaáramlásos részében(7) /az asztenoszférában(8)/ a feláramló magma(9) megrepeszti a kőzetburkot és a bazaltos kőzetolvadék a felszínre nyomul, ahol megszilárdulva hozzánő a repedés szegélyéhez. Így jönnek létre az óceáni hátságok(11).
A kőzetlemezek távolodása és közeledése
Az állandó feláramlás szétfeszíti a központi hasadékvölgyet, így a hasadék két oldalán lévő lemezek(10) eltávolodnak egymástól, majd nekiütközve(3) más lemezeknek(2), azok alá csúsznak(4). Az ütközés helyén mélytengeri árkok keletkeznek(6). Az alábukó kőzetlemez megolvadásából gránitos mélységi magmás kőzetek jönnek létre, a felszínen pedig andezites, riolitos vulkáni kőzetek. Keletkezésükhöz az alábukó lemez felszínén mélybe kerülő üledék is szükséges(5).
Így keletkeztek és keletkeznek ma is a magmás kőzetek.
Az üledékek a felszín lepusztulásából származnak. Képződhetnek kémiai reakciók révén - ilyenek a vegyi üledékek - és keletkezhetnek a tengeri élővilág tevékenységének, életműködésének következményeként is. Ezek a szerves üledékek. Az üledékek harmadik csoportja a kőzetek aprózódása (majd esetleg összecementálódása) révén kialakuló törmelékes üledékes kőzetek.
Az alábukási övezetben a kőzetek egy része felgyűrődik, hegységként kiemelkedik(1).
A mélybe került anyagok viszont a nagy nyomás és magas hőmérséklet hatására megolvadnak, átkristályosodnak és átalakult kőzetekké alakulhatnak (agyagpala, fillit, zöldpala, csillámpala, gneisz). Az alábukó lemezek legmélyebbre csúszó kőzetrétegei a földköpenyben felolvadnak és a magmaáramlások révén újra bekerülnek abba a körforgásba, melynek felszálló ágánál az óceáni hátságok születnek.
Összefoglalva elmondhatjuk, hogy valamennyi földi kőzet elsődleges kiindulási anyaga az óceáni hátságok mentén keletkező magmás kőzet, innen indulnak és ide térhetnek vissza a kőzetanyagok körforgásuk során.
A kőzetlemezek mozgása feszültséget kelt a kőzetburokban. Az egymáshoz közeledő kőzetlemezek oldalirányú nyomásának hatására a képlékeny kőzetrétegek felgyűrődhetnek. A mozgásból adódó húzó- és nyomóerő viszont eltörheti a kőzetrétegeket, s ezáltal függőleges vagy vízszintes irányban vetődés (a kőzetrétegek törésvonal menti elmozdulása) jöhet létre. Ez azonban már a felszínfejlődés folyamata, mely a domborzat kialakulásához vezet.
A legfontosabb kőzetek csoportosítása
| Keletkezés szerint | Kőzet | Példa | Hazai lelőhely(ek) |
|---|---|---|---|
| Magmás | mélységi | gabbro | Bükk: Szarvaskő |
| magmás | gránit | Mecsek: Mórágy, Velencei-hg. | |
| bazalt | Badacsony, Szent-György-hegy, Csobánc, Gulács, Haláp, Tóti-hegy, Ság, Somló, Somoskő, Salgó, Kab-hegy | ||
| vukláni kiömlési (a felszínen megszilárduló lávából) | andezit | Mátra, Börzsöny, Cserhát, Zempléni-hg, Visegrádi-hg. | |
| riolit | Zempléni-hg. | ||
| dácit | Zempléni-hg. | ||
| vulkáni törmelékes (a szóródó vulkáni törmelékanyagból) | tufák (bazalt, andezit, riolit- és dácittufa) | Megegyezik a kiömlési kőzetek lelőhelyeivel | |
| Üledékes | törmelékes üledékes (a szárazföldi kőzetek aprózódásából) | homok | Bükk: Mályi, Mecsek: Bükkösd, Mór, Fehérvárcsurgó |
| homokkő | Balaton-felvidék, Mecsek: Jakab-hegy, Budai-hg.: Hárs-hegy | ||
| agyag | Budai-hg.: Kiscelli-agyag | ||
| márga | Budai-hg. | ||
| mészkő | Budai-hg., Pilis, Gerecse, Cserehát, Bükk, Aggteleki-hg. | ||
| dolomit | Budai-hg., Vértes, Bakony, Keszthelyi-hg. | ||
| vegyi üledékes | kősó | --- | |
| mészkő | Bükk, Bakony | ||
| szerves eredetű üledékes | kőszén | Dunántúli-khg., Mecsek | |
| kőolaj, földgáz | Zalai-dombság, Dél-Alföld, Bükkalja | ||
| Átalakult(metamorf) | gneisz | Soproni-hg. | |
| fillit | Kőszegi-hg. | ||
| csillámpala | Kőszegi-hg. | ||
| kontakpala | Velencei-hg. | ||
| márvány | --- |
(A legfontosabb kőzetek bemutatása, leírása a II. kötetben található: Fontosabb kőzeteink leírása )
Az ásványok a földkéreg egynemű, állandó vegyi összetételű, természetes eredetű kőzetépítő anyagai.
Az ércek olyan ásványok vagy ásványtársulások, melyeknek fémtartalma gazdaságosan kinyerhető.
Ásványok ma is keletkeznek, csakúgy, mint a Föld több milliárd éves története során.
Ha eredetüket vizsgáljuk, közvetve vagy közvetlenül mindig a magmához jutunk. A magma lehűl és megszilárdul a Föld felszíne felé törekvő útján, s a lassan kihűlő izzó anyagokból a hőmérséklet csökkenése következtében meghatározott sorrendben válnak ki az alkotórészek. A mélyből forróvizes oldatok is feltörnek, s a kőzetek repedéseiben telérképződést eredményeznek (hidrotermális ásványok képződése).
Magmás ásvány- és ércképződés
| 1. | Higany | 6. | Molibdén | 11. | Wolfram |
| 2. | Cink | 7. | Vas | 15. | Arany |
| 3. | Ólom | 8. | Titán | 16. | Kvarc |
| 4. | Réz | 9. | Urán | ||
| 5. | Ón | 10. | Pirit |
Az ásványi nyersanyagok keletkezésének másik módja az üledékképződés. Mállás során a kőzetek nagy része feloldódik, vegyi átalakuláson megy át. Az ellenállóbb ércásványok eredeti helyükön feldúsulnak. A felaprózódott kőzetek elszállítása során arany, platina és óntorlatok jöhetnek létre a folyóvizek mentén, ill. a mállás során feloldódott anyagokat a folyók tavakba, tengerekbe szállíthatják és ott kicsapódva is felhalmozódhatnak.
Keletkezhetnek egykori élőlények anyagának bomlásából is. (Planktonok elpusztult maradványaiból a kőolaj és a földgáz, magasabb rendű növények pusztulásával szénfélék és az élőlények tevékenysége során (pl. a korall mészkő kálcit anyaga).
A legfontosabb ásványi nyersanyagok csoportosítása
| ÁSVÁNYI ANYAGOK | PÉLDA | HAZAI ELŐFORDULÁS |
|---|---|---|
| Mélységi magmás ércképződés (a kéregben lehűlő magmából) | wehrlit | Bükk: Szarvaskő |
| Hidrotermális érc- és ásványképződés (a forróvizes oldatokból) | pirit, kalkopirit, szfalerit, galenit | Gyöngyösoroszi, Recsk, Rudabánya, |
| sziderit | Rudabánya | |
| kvarc-félék, barit | Gyöngyösoroszi, Rudabánya, Telkibánya | |
| chabazit (zeolit-féle), dezmin (zeolit-féle) | Telkibánya, Dunabogdány: Csódi-hegy | |
| kálcit, aragonit | Rudabánya, Gyöngyösoroszi, Recsk, Budai-hg. | |
| Kőzetelváltozások melegvíz hatására | ||
| kaolinosodás (riolitpor savas közegben történő elbomlása) | hidrotermális, kaolin | Zempléni-hg.: Mád |
| kovásodás (amorf, vagy nem kristályos kvarc félék) | kalcedon, kvarcit, opál-félék | Zempléni-hg.: Mátra |
| Vulkáni kiömlési ásványi anyagok képződése gyors felszíni lehüléssel (üveges szerkezet) | perlit | Zempléni-hg.: Pálháza |
| Üledékes ásványok oxidációs öv ásványai (légköri O2) | sziderit, limonit | Rudabánya, Budai-hg. |
| azurit, malachit | Rudabánya, Recsk | |
| mangán, rodokrozit | Úrkút, Eplény | |
| karsztos kőzetek mállása során keletkezett ásvány | bauxit | Bakony, Vértes |
| szilikátos kőzetek mállása során keletkezett ásvány | agyagásványok: bentonit, kaolin | Zempléni-hg.: Mád, Rátka |
| tengervízből kiülepedett, vagy másodlagosan keletkező agyagmálladék | gipsz | Mátra: Gyöngyösoroszi, Zempléni-hg: Perkupa |
| vegyi és szerves eredetű | kalcit, aragonit | Budai-hg |
| dolomit | Gánt, Mány, Felsőpetény | |
| szerves eredetű | diatómaföld | Mátra: Szurdokpüspöki |
| kőolaj, földgáz | Zalai-dombság, Alföld déli része, Bükkalja | |
| barnakőszén | Dunántúli-középhegység | |
| lignit | Bükkábrány, Várpalota, Torony | |
| Metamorf kőzetek ásványai | talkum (zsírkő) | Felsőcsatár |
| Savanyú magmás és metamorf kőzetek ásványai | biotit, muszkovit, amfibol | Kőszegi- és Soproni-hg, Mecsek, Velencei-hg |
Az ásványokat osztályozhatjuk hasadás és törés alapján: kitűnően-, tökéletesen-, közepesen- és tökéletlenül hasadó, ill. nem hasadó ásványok csoportjai.
A kristályokat belső szerkezetük és megjelenési formájuk szerint rendszerbe foglaljuk (pl. szabályos, négyzetes, rombos ...)
Meghatározás szempontjából alapvető tulajdonság az ásványok keménysége, vagyis ellenállása a külső mechanikai hatásokkal (pl. karcolhatósággal) szemben. A skála a legpuhább ásványtól a legkeményebbig tart. Minden ásvány a nálánál keményebbel karcolható.
Keménységi fokozatok:
A drágakövek ritkák, szépek és nagyon kemények, tehát nehezen karcolhatók. Ilyenek: a gyémánt, a zöld színű smaragd (a berill ásvány változata), a korund sárga, barna köve, kék változata a zafír és vörös színű módosulata a rubin. A féldrágakövek kevésbé ritkák, kicsit puhábbak (hetes keménységűek), többségük kvarc módosulat (ametiszt, füstkvarc, hegyikristály), vagy megkövült fa (faopál, fekete borostyánkő), illetve fosszilis fagyanta (borostyán). (Néhány fontosabb ásvány leírása a II. kötetben található: Gyakrabban előforduló ásványok leírása)
Kövület minden elhalt állatból és növényből keletkezhet, ha gyorsan betemeti az iszap vagy homok. A gyors betemetés legvalószínűbb helye a tenger, ahol állandó üledékképződés folyik, szárazföldön a tavak, lagúnák, folyótorkolatok területe. Az oroszországi tundravidék fagyott földjében olyan mamutokat is találtak, melyeknek minden porcikája megőrződött.
Hazánk területe nem önálló szerkezeti egység, része az alpi-kárpáti hegységvonulattal és a Dinaridákkal szegélyezett belsőkárpáti medencéknek. Az ország felszínének mai arculata a földtörténeti újkor negyed időszakában alakult ki. A felszíni formák többsége, a mai vízhálózat, a talajtakaró, a növény- és állattársulások ekkor keletkeztek. Domborzatunk alapvető jellemvonása a felszín gyenge függőleges tagolódása: dominálnak az alföldi területek, az 1000 méter feletti hegységek hiányoznak. Mindezek ellenére vidékeink mégsem egyöntetűek. A felszínre ható belső- (nehézségi erő, magmaáramlás, belső hő és nyomás) és külső erők (időjárási elemek, víz, jég, élővilág) együtteséből eredően a térszín változatos. A domborzaton felismerhetjük az építő- és pusztító természeti erők munkájának nyomait, a gyakorlott szem szinte "belelát" a domborzati formák mélyébe.
A felszín (a terep) két legfontosabb alapeleme a sík és a lejtő. A lejtő a domborzatnak olyan része, amely a vízszintessel szöget zár be. A lejtők formájából következtethetünk a külső erők munkájának jellegére. Az egyenes(a) és domború(b) lejtők pusztuló felszínek, mint például a mélyülő folyóvölgyek lejtői, míg a homorú(c) lejtők épülők. A szabályos lejtők(d) ritkák.
 a) |  b) |  c) |  d) |
A hegységek magasságuk alapján középhegységek (tszf. 500-1500 méterig) és magashegységek (tszf. 1500 méternél magasabb kiemelkedések) lehetnek. Megjelenésük, szerkezetük, valamint kőzetanyaguk alapján is megkülönböztetjük őket.
A
kiemelkedő hegykúp legtöbbször arra utal, hogy a fekvőüledékeket a központi részen áttörte
a felszínre ömlő vulkáni láva, s ezek a keményebb kőzetek jobban ellenálltak a külső erőknek, lassabban
pusztultak le (romvulkánok) (pl. Mátra, Börzsöny, Zempléni-hg. vulkánjai).
A tanúhegyek üledékes kőzetrétegeit a
feltörő bazalt láva befedte, s így megvédte az alatta lévő puhább rétegeket a lepusztulástól, megőrizve
a felszín "eredeti" magasságát (pl. Tapolcai-medence tanuhegyei, Ság, Somló, és Somoskő, Salgó).
A lakkolit
jelentése: "rejtett kő". A mélyből a felszín felé emelkedő láva útközben megrekedt, és az üledékek
alatt "gomba alakban" megszilárdult. A fedőrétegek legtöbbször kontakt palákká alakultak, ezeket
a külső erők lepusztították, s ezáltal felszínre került a magmás kőzet (pl. Velencei-hg., Csódi-hegy).
A törésvonalak
(a kőzetlemezek mozgásából eredő húzó- és nyomóerő törésfelületei) mentén vetődéssel rögökre szakadt hegységeket
röghegységeknek nevezzük (pl. Dunántúli-középhg.). Az egymást keresztező törések által közrefogott
kiemelkedés a sasbérc. Többnyire keményebb üledékes kőzetből (mészkő, dolomit, márga) áll
(pl. Sas-hegy, Gellért-hegy).
Az erősen lepusztult, tönkösödött "egyenes" felszínű hegyhátak
rétegei többségükben zavartalan helyzetűek. A külső erők eróziós (koptató) tevékenysége nyomán a hegyek
tetején fennsíkok keletkeztek (pl. Bükk: Kis- és Nagy-fennsík, Bakony: Veszprémi-fennsík). Réteglépcsők
akkor keletkeztek, amikor az egy irányba dőlt rétegek a törésvonalak mentén kiékelődtek, ezáltal a felső-
és alsó rétegtábla között meredek lejtők jöttek létre (pl. Gerecse: Bajóti Öregkő, Pilis: Oszoly-tető).
A nyereg a hegyhátak, ill. a gerinc bemélyedő része (pl. Pilis-nyereg, Kétbükkfa-nyereg).
Enyhébb lejtőjű, alacsonyabb (tszf. 200-500 méter magas) kiemelkedések a dombságok. Felszínüket a külső erők pusztították le és alakítják ma is. Többnyire laza üledékes kőzetekből (agyag, homok, lösz) épülnek fel. A lejtőket árkok, vízmosások tagolják (pl. Dunántúli-dombság).
A völgyek a hegyek és dombok kísérői (egy irányba lefolyással rendelkező hosszanti katlanok). Helyzetüket lefutásukat) legtöbb esetben a törésvonalak szabták meg, ezek mentén a víz és a szél munkája jobban érvényesült, így eróziós völgyek keletkeztek. A völgyek alakja függ a lejtők kőzetanyagától. Minél keményebb a kőzet, annál nagyobb lehet a lejtő meredeksége.
A horhos (vízmosás) kisebb, majdnem függőleges oldalú völgy.
A medencék nagyobb kiterjedésű, szabálytalan lejtőkkel határolt, törésvonalak mentén megsüllyedt "tálszerű" bemélyedések (pl. Zsámbéki-medence, Tapolcai-medence, Borsodi-medence...).
Nagy kiterjedésű, alacsony (tszf. 0-200 méterig terjedő) síkságok az alföldek. Területüket a folyamatos süllyedés révén egykori tengerek üledékei, majd a folyóvizek és a szél hordalékai töltötték fel.
Folytatás: Terepismeret, térképismeret, tájékozódás
2. kötet: Kőzet- és ásványfelismerés; gyűjtés