Az Ipoly újrafelfedezése

Huszonöt éve dédelgetett vágyam, hogy hazánk folyóinak megismerése után - a teljesség kedvéért - az Ipoly se maradjon el. A határőrző szervek annak idején azzal válaszoltak érdeklődésemre, hogy a mederrendezési munkálatok miatt veszélyes víz és egyébként is technikailag megoldhatatlan a határvízi közlekedés engedélyezése. Közben változtak az idők. A határvízi közlekedés problémamentes lett, s a mederrendezés is befejeződött. Újabb diáknemzedékek nőttek fel, akikkel tető alá hozhattam az alább bemutatott Ipoly-túrát, amely úttörő vállalkozásnak számít, hiszen - tudomásom szerint - a második világháború óta (amikor 7 évig a folyó mindkét partja ismét Magyarországhoz tartozott) iskolánk. (a Budapesti. Piarista gimnázium) nem szervezett ide evezős túrát. De úgy tűnik, hogy egyéb szervezett túrázóink is mellőzték az Ipolyt. Amikor a Természetbarát Szövetség vízi tagozatán adatokat és tanácsot kértem a túra megtervezéséhez, semmilyen segítséget sem tudtak nyújtani. De kérték, hogy a túránkon szerzett tapasztalatainkat tegyük közhírré, hogy az Ipolyt is meghódíthassák a vizek szerelmesei.

Előkészületek: Tántoríthatatlanok voltunk, hiszen a bürokrácia kálváriája következett. A határvízi közlekedés elvileg nem okozhat gondot, de az Ipoly Parassapuszta-Tésa közötti kb. 20 km-es szakasza. szlovák terület. Ez volt minden 'baj" fő oka. Hivatalból hivatalba küldtek, mert senki sem tudta, mi a teendő. Ezért tovább gördítették a problémát. Első lépéként a budapesti Szlovák Nagykövetségre küldtek innen a. Szlovák Konzulátus "illetékes" hivatalához, majd a pozsonyi Szlovák Külügyminisztérium határvízi osztályához. Ide szlovák nyelvű kérvényt kellett volna hogy érdemben foglalkozzanak kérésünkkel. A válaszra 1 hónapot várhattunk volna... Az sem biztos, hogy betartják a határidőt.

Ezek után nagy lélegzetet vettem, s felhívtam a Határőrség Országos Parancsnoksága Határforgalmi Főosztályát. (Itt már előzőleg jó tapasztalataim voltak, főleg az utóbbi években.) Megkaptam a legfontosabb információkat, sőt magukra vállalták, hogy a szlovák hatóságokkal felveszik a kapcsolatot és megszerzik a szükséges engedélyeket. De minimum egy hónap a várakozási idő. - (A túra indulása előtt két nappal meg is érkezett a szlovák engedély, de csak telefonon. A hazai szervek őrizték papírjainkat. )

A hazai adminisztráció magas szinten probléma mentes volt. Kérvényt adtam be a Határőrség Országos Parancsnoksága Határforgalmi Főosztályára (1525 Budapest, Labanc u. 5-7.) ideiglenes határmegnyitás céljából A kérelemben feltüntettem a résztvevők személyi adatait (név, szül. hely, idő, anyja neve, útlevél száma), s egy órányi pontossággal meg kellett adni a határátlépés időpontját. Ezzel egyidőben a fenti adatokkal megegyező tartalmú kérvényt nyújtottam be a Vám- és Pénzügyőrég 0rszágos Parancsnokságára (1095 Budapest, Mester u. 7.), mert a határátléptetéssel egyidejűleg vámvizsgálatot is végeznek. A határőrségtől néhány napon belül telefonon megkaptam a. szóbeli engedélyt s felszólítottak, hogy kössünk szerződést a Balassagyarmati Határőr Igazgatóság Határforgalmi Osztályának vezetőjével az átléptetés megszervezéséről és a térítési díjról. Rövid időn belül innen is pozitív választ kaptam: Balassagyarmatnál elhajózva keressem fel hivatalukat, hogy végleg rögzítsük a másnapi határátlépés időpontját. A Vám- és Pénzügyőrég Országos Parancsnokságától két hét múlva kaptam faxot. Itt már nagyobb volt a bizonytalanság. Szobról Balassagyarmatra, innen Parassa-pusztára, a Vámhivatali Kirendeltséghez irányítottak, ahol bejegyezték kérésünket. A végső megállapodás: minden vámügyi adminisztrációt a helyszínen kell elintézni. Ezek után már "csak" a vízállás figyelése és a fuvarozás megszervezése volt hátra. 1997. június végén, július elején az óriási esőzések? Hirtelen magas árvizet okoztak a Dunán. Sokan aggódtak a túránkat illetően, de az Ipolyon a vízállás ebben az időszakban 8-10 % között váltakozott. Ez pedig vízitúrára alkalmas.

Vízreszállás: Július 9-én reggel indultunk utánfutós mikrobusszal, amely a 3 túrakenut vitte. Délben már az ipolytarnóci folyóparton voltunk. A helybeliek mutattak egy jól járható mezei utat, mely a falu főteréről vezet a kb. 500 m-re fekvő vízreszálló helyhez. Hordókba csomagoltunk, egynapi élelmet és 15 literes vizeskannákat, baltát, fűrészt hajóztunk be, valamint nemzetiszínű zászlóval láttuk el a hajókat, melyek háromüléses, négyszemélyes túrakenuk. Hullámkötényt nem vittünk. Tájékozódásunkat segítette Nógrád megye 1:150.000 méretarányú térképe (a megye-térképek sorozatból, 2. kiadás, 1994). Sajnos csak a magyar oldalt ábrázolja. A szlovákiai településeket a DIMAP kiadású Szlovákia térképről azonosítottuk. Parassa-pusztától Szobig a Börzsöny turistatérképe (1:40000, Cartographia, 1996) kitűnően használható. Mindkét partról részletes tájékoztatást ad!

A túra leírása: 1. nap: 14 órakor indultunk. Ipolytarnóc után kb. 6-7 km hosszan enyhén kanyargó, szabályozott mederben, gyorsan folyik a víz. A víztükör szélessége bő kenuhossz (kb.6 m), mélysége 1 m, tisztasága közepes. A behajló bokrok, a fűzes-égeres "parti őrség" mögül a jobbpart (szlovák oldal) közelében erdő borította hegyek bukkannak elő. A balpartot, vagyis a magyar oldalt lapos, nedves rétek szegélyezik. Rárópusztánál (a nógrádszakáli szűkület bejáratánál) nyitott zsilipkapun surrantunk. át. Kb. 20 cm-t esik a víz. Utána festői kanyarok következtek. A 3 km hosszú szűk völgy a Nógrád-szakáli áttörés. A balpart meredek. Szűk helyen egymás mellé szorult a vasút és a műút. Bedőlt fákkal. szegélyezett sok-sok kanyar következik, kb. 8 km-en keresztül. Itt kínálkozott jó táborhely, egy réten, Ludányhalászi közelében 19 óra tájban értünk ide.

2 nap: Erősen kanyargós szakaszon, sok bedőlt, sőt keresztbefekvő fa; gallycsomó közt kellett navigálni. Helyenként át kellett csúsztatni a kenukat. Ezt a kb.2 km-es szakaszt másfél óra alatt tettük meg. Horgászok mondták, hogy a közeli pöstény-pusztai hídroncstól 50 m-re van egy mini élelmiszerbolt, amely a tucatnyi házból álló telepet látja el. A kilenc éhes "vadevezős" minden ehetőt megvásárolt. (mi maradt a helybelieknek?!) Reggeli frissítő lubickolás után egy lapos, gyeppel borított parton kitűnően megreggeliztünk. ÉK-ről Ny-ra fordulva kb. 1.5 km-es bájos-izgalmas szakasz következett, nagy hurkokkal. A bedőlt fák, gallykötegek teljesen elvágták a "hajózó utat". Ráadásul sok uszadékfa és szemét több méter hosszan felhalmozódott. Csáklyázva, fűrész és fejsze segítségével tudtunk ideiglenesen utat törni, amely mögöttünk hamarosan ismét összezáródott. Többször a keresztbefekvő fatörzseken billegtettük át a kenukat. Máskor pedig erőtejes nekievezéssel törtük át magunkat a vastag, lebegő törmelékhalmon. Lassan haladtunk, de izgalmas órák voltak. Kikötőhelyet - ebédelés céljára - könnyen találtunk.

A Balassagyarmat előtti 5-7 km-es szakasz viszonylag egyenes, csónakból való fürdésre alkalmas.A Szlovákiába átvezető közúti híd - eddig az első! - alatt bedobált nagy kövek duzzasztották fel a vizet, sellőszerű zuhatagokat okozva. Kikötőkötéllel vezettük le a csónakokat. 1 km után, a város központjával egy magasságban széles, füves ártéren vertünk sátrat. Alattunk egy kis zátonyon főztünk vacsorát. A város közelsége nem zavart. Este-reggel jó bevásárlási lehetőség kínálkozik kb. 20 percre a parttól. vízszerzés a szélső házaknál 1 perc távolságra.

3. nap: reggel 9 órakor jelentkeztem a Határőr Igazgatóságon. Véglegesítettük a másnapi átkelés időpontját.

A várost elhagyva átbukó víz alatt megbúvó kőgát intett óvatosságra. Majd nyugalas km-ek következtek, egy-egy kavicszátonnyal tarkítva. (10-12 km). Dejtárnál kellett először átemelni egy duzzasztógáton. A balparton nagyon körülményes lett volna a csónakok kiemelése és az alvízre bocsájtása. Szlovák oldalon ez sokkal rövidebben és könnyebben megoldhatnak tűnt. Az ott tartózkodó határőröket megkértük, engedjék meg az ő oldalukon a hajók átemelését. Mutattuk útlevelünket és határátlépési engedélyünket. Hamar rábólintottak kérésünkre.

Ide 6 km-re Ipolyvecénél újabb átemelésre került sor. Nagyon rossz parton, vagy 400 m hosszan kellett cipelni a csónakokat. A déli hőség csak még jobban elcsigázta a társaságot. Sietnünk kellett, mert legkésőbb este 6-ig el kellett érnünk Parassapusztánál az országhatárt. Nem is sejtettük, hogy ilyen egymásba hurkolódó, éles kanyarok tucatjai várnak még ránk. A térképen mért 10 km a valóságban 15 km lett. Az állandó éles irányváltoztatásban elvesztettük tájékozódási képességünket. Nem tudtuk megállapítani, merre van É vagy D, s hogy egy-egy kanyarban a felbukkanó hegyek a Börzsöny előörsei vagy a Tesmag/Tesmák/ környéki halmok. Minden igyekezetünk ellenére bő órát késtünk, s várattuk a "fogadásunkra" kirendelt kiskatonát. Másfél órás "adminisztrációs szünet" következett. Katonai terepjáróval bementünk a határátkelő állomásra, ahol először a határőrség számfejtette a. határnyitás illetékét. 1852 Ft-ot kellett csekken postára adni. (Az összeg független a résztvevők számától.) Majd helyben 1500 Ft-ot fizettem vámszolgálati költségtérítés címén a helyi Vámhivatali Kirendeltségen. A szlovákok vámkezelés címén 200 SLK=1200 Ft-ot kértek. A határátlépés így összesen 4562 Ft-ba került.

A vízpartra visszakocsikázva - a lemenő nap fényénél - táborhelyet kerestünk. Még Ipolyság előtt (Sahy) találtunk kikötésre és sátorverésre alkalmas helyet.

Hamarosan megjelentek a szlovák határőrök - egyedül itt az egész túrán - és igazoltattak. Majd alaposan kifáradva, de a biztonság tudatában álomra hajtottuk fejünket.

4. nap: Új reményekkel frissen ébredve igyekeztünk a karnyújtásnyira fekvő Ipolyságba. De néhány száz méterre újabb gát és persze átemelés. Ez volt a legkönnyebb a hat közül - magasabb vízállásnál a csónakokat 1e lehet engedni a balparti kikövezett oldal-ágban. Innen 1 km-re, az ipolysági híd - második híd - fölött kb. 200 m-re a jobbparton találtunk kikötésre alkalmas partot. Ide 5 perc járásra van a városka főtere ahol minden bevásárolható. (Bô a választék, olcsóbb az élelem, mint itthon, s a boltosok készség-gel segítettek ötleteikkel.) Szombat lévén, a túra hátralévő két napra itt töltöttük fel a tábori konyhát.

A várost elhagyva kíépített, füves partok között haladtunk (2 km), de nemsokára (újabb 6 km-re) legelők közt kanyarogva a víz lelassulása újabb duzzasztó közeledtét jelezte. Gyerk (Hrkov) és Ipolyvisk (Vyskovce nad Iplo-n) között félúton negyedszer is átemeltünk. Ipolyvisket három oldalról kerüli rneg a folyó, szép magas partokkal. Pompás rálátás nyílik a községre. Két híd alatt zuhogó. Fokozott figyelmet kíván. (4 km) "Vadabb", izgalmasabb folyószakasz következik. Alámosott partok alatt, kavics-zátonyok közt surranókon kell ügyesen leevezni. Majd félig a víztükör fölé hajló óriási fatörzsek kényszerítenek éles kitérőkre. Olykor a csónakban lekucorodva kellett átsurranni a fatörzsek alatt. Volt akadály melynek kétszer-háromszor eveztünk alá. Az ártéri erdôk fái alatt víkendházak húzódnak meg hétvégi pihenő családok, horgászok tették mozgalmassá a tájat. 7 km megtétele után feltűnt a (vízen a második) vasúti híd. Közvetlen utána - persze csak a térkép alapján tudható, de valójában nem látható - az országhatár visszatér a folyóra. Bő km után az ötödik duzzasztó (Tésa és Ipolyszakálos /Ipel'sky Sokolec/ között) rabolta el háromnegyed óránkat a továbbhaladástól. Vigaszul kényelmes 16 km következett csodaszép panorámával a Ny-i Börzsönyre. Takaros falvak nyúlnak le a folyópartig (Vámosmikola, Ipolyopásztó /Pastovce/), ahol a helyi "strandokon" vidáman lubickoltak gyerekek. Hamarosan feltűnt a bal par-ton Ipolytölgyes tornya. A tervezett tábor-helyünk előtt kellett leküzdeni szám szerint a hatodik, egyben utolsó - ezt akkor még nem tudtuk - keresztgátat. Mivel már nagy rutinra tettünk szert e műveletben, és a közelgő naplemente is sürgetett, fél óra múlva már tovább is hajóztunk. 1 km-rel. lejjebb, a templommal egymagaságban, legelő szélén remek táborhelyet (a legénység bevallása szerint az egész túrán a legjobbat) találtunk. Negyedórányira utcai csapból töltöttük meg vizes edényeinket.

5. nap: A szemközt meghúzódó Ipolykiskeszi (Male Koshy) baromfi koncertjére ébredtünk a verőfényes vasárnap reggelén. Nem bántuk a kéretlen ébresztőt, mert délutánra az alsógödi csónaktárolóba várták vissza hajóinkat. A körpanoráma ünnepélyes volt, enyhén kanyar s utunkon végigkísért. Két-három helyen kavicszátonyok közt több ágra szakadt surranók közül kellett kiválasztani a legmegfelelőbbet, nehogy leüljön a csónak. Így is. hányszor kiugrottunk a kavicszátonyokra, hogy letolhassuk a hajót. Kb. 5 km után feltűnt a Letkést Ipolyszalkával /Salka/ összekötô híd (az ötödik). A jobbparti Ipolyszalkán vasárnap is jó bevásárlási lehetőség kínálkozott. A letkési oldalon - vagyis a balparton - 400 m-re együtt van a szlovák és a magyar határellenőrzés. Itt volt esedékes a visszaléptetés. A magyar kolléga egy kézmozdulattal további utunkra bocsátott. A szlovák útlevélvizsgáló nem értette a helyzetet - pedig a nyelvet értette, magyarul kommunikáltunk, de rövid bíztatásra belenyomta a pecsétet a kilenc útlevélbe. Vagyis szerencsésen "hazaérkeztünk." Vámvizsgálatra egyikük sem gondolt. Meg sem nézték a szlovák parton ringó flottánkat.

A továbbiakban a víztükör szétterül, a folyás sebessége észrevehetően csökkent, a kanyarok "kiegyenesedtek". Széles völgytalpon haladtunk át és előttünk már felukkant az ipolydamásdi völgyszűkület. 12 km-re duzzasztotta vissza az Ipolyt. Lelédnél (Lela) a part menti rétek víz alatt voltak, s a visszahúzódó ár nyomán a rothadó iszap bűze terjengett a déli melegben. A 3 km-es Ipolydamásdi áttörés fönéges látvány a víz felől. Alámosott erdős hegyoldal a jobbparton, a magyar oldalon pedig óriás nyárfák derékig vízben, kétarasznyi sárgyűrűvel a törzsükön jelezve az apadás mértékét. A madarak vidám csivitelése törte meg a csendet a víz felett.

Az utolsó jobbparti település Helemba (Chl'aba). Ipolydamásddal híd köti össze - azaz hogy kötné, mert 1e van zárva. Lassan megy tönkre. A kis falu gyümölcsös domboldalak tövében húzza meg magát. A közben tóvá szélesedő folyón áteveztünk a szobi vasúti híd alatt. Majd az utolsó 700 m-t megtéve kiértünk a rohanó Dunára. Hordaléktól szőke vize elöntötte a szobi parti sétányt. A padokhoz kötöttünk ki. A bámész közönség szemeláttára serényen megebédeltünk, majd neki gyürkőztünk az utolsó 40 km-nek, amelyet három óra alatt dalos kedvvel, lobogó zászlókkal meg is tettünk.

A fenti leírás a július közepi állapotot mutatja. Idővel egy-egy áradás tovább sodorja az akadályokat; beomlás útján hátrál a homorú part, újabb fák dőlnek be ...

Állandóan változik a terep, a táj ...

Utólag is örülök, hogy vállaltam előkészületek adminisztrációs nehézségeit. Az újra felfedez izgalmai minden résztvevőt lelkesítettek. Remélem, az Ipolyt is egyre többen beiktatják túraterveikbe. Ha tehetem, mostani nyolcadikosaimmal 3 év múlva újra nekivágok e szépemlékű kalandnak. Azon töröm a fejem, hogy érdemes lenne Ipoly-tarnócnál belépni Szlovákiába. Nem lenne gond, hogy napokkal előre meghatározott időben lépjük át a határt. Szlovák oldalon közelebb vannak a települések. Az élelmi-szer olcsóbb. Nyelvi gondok sincsenek. Vállalkozó kedvet, lelkes túrázást kívánok kis csapatom nevében minden vízitúrázóknak.

A túra a számok tükrében:

Határátléptetés költségei: a magyar határátléptetés 1862 Ft, a magyar vámvizsgálat 1500 Ft, a szlovák vámvizsgálat1200 Ft.