Kép és szöveg: Szádeczky Kardoss Géza

Húsvét a Zemplénben

Észak-Kelet Magyarországról - hol a tokaji terem - a Hernád, és Bodrog vidékéről számos nagy magyar származik.

Kazinczy Ferenc nyelvújítónk - kinek szobra nagyapám íróasztalán állt - a Stárolaljaújhely melletti Széphalmon élt.

Kossuth Lajos Monokon született. Boldogkő, Regéc és Füzér vára a Rákócziak emlékét őrzi. Ki ne hallott volna a gönci prédikátor Károly Gáspárról és nagy művéről, a Vizsolyi Bibliáról. Aranygombos Telkibányáról, vagy a hollóházi porcelánról.

Budapesttől való távolsága miatt mégis ritkán jutunk ide. A háromnapos húsvéti ünnepeket kihasználva az LRI buszával jártuk a vidéket. Szállásunk Pálházán, az erdészet épületében kialakított "Hanyi Istók" turistaszállás kényelmes szobáiban volt. (Telefon: 06/47-323-432 vagy 06/20-678-973)

Az éjjel esett, a levegő párás, a szép időben reménykedve szállunk buszra, hogy elsőként a Mogyoróska feletti Regéc várát másszuk meg. A hegy egy hajdani vulkán kráterdugója volt. A környező lágyabb kőzeteket az idő elmálasztotta, s a kürtöt kitöltő keményebb dácit a felszínre került. A vár legrégibb része a gerinc északi végén álló öreg torony. Építtetője valószínűleg a Baksa nemzetségbeli Simon fia, György volt, aki az 1285-ben betörő tatárokkal szemben győzelmes csatát vívott. A vár utóbb az Aba nembeli Amádé nádor birtokába került. A következő századokban szabálytalan alaprajzú, belsőtornyos hegyivárrá bővítették. A régi falak elé félkör alakú olasz rondellát és kaputornyot emeltek. Számos magyar nemesi család bírta Mátyás Szapolyai Imrének adományozta, majd egy Serédy lány hozományaként került a Rákócziak kezére. Ez volt történetének legfényesebb korszaka. I. Rákóczi Ferenc sokat időzött a várban. Halála után özvegye, Zrínyi Ilona ide költözött, itt nevelte öt éves koráig II. Rákóczi Ferencet, és itt tartotta meg esküvőjét.

Az öreg torony ormáról szép kilátás nyílik a Hernád völgyére, ott már süt a nap. Most elválnak útjaink. Az idősebbek Ilonka vezetésével a kisvonattal fogják bejárni Kőkapu környékét. Sanyiék KÉK-túráznak. Mi a hajdani vulkánból megmaradt riolit sziklacsúcsokat vesszük sorra. Utunk a Zempléni Tájvédelmi Körzet szigorúan védett részein vezet keresztül. Az országban itt vannak a legnagyobb egybefüggő erdőségek. A lakott területektől távoli zavartalan rengetegben sok a vad. Nálunk egyedül itt fordul elő hiúz, s az erdészek remélik rövidesen egy-két farkascsalád is megtelepszik. A hegyek déli oldalát az Alföldi és a Pannon flóravidék virágai uralják, míg a hűvös hegyi réteken a Kárpátok alhavasi virágai nyílnak.

Amikor a zempléni KÉK-túrát jártam, zuhogó esőben voltam a Pengő-kőn. Sem időm, sem kedvem nem volt körülnézni. A Nagy-Péter-Menykőre és a Sólyom-bércre ki sem mentünk. A sziklaletörések tetejéről gyönyörű kilátás nyílik a Nagy-Milic-Tolvasjos-hegy vonulatára, holnapi túránk úticéljára. A valamivel előtte lévő alacsonyabb hegyen Füzér vára dacol az idővel. Most mindenre van időnk. Míg Takács Sanyi átmászik a szemközti szirtre, körülnézek virágügyben. A napos oldalon a szirti ternye kénsárga virága nevet felénk. Kőtörőfüvek, kövirózsák, varjúhájak bújnak a repedésekben. A tetőkön összegyűlt vékony földben nyírek és csenevész berkenyebokrok sínylődnek. Amolyan természetes törpefák. Tápanyag alig van, a kevés eső lecsorog, s a téli szelek még a havat is leseprik róluk. Évente néhány milliméteres hajtást hozva mégis élnek ezek a térdig érő matuzsálemek. A hűvös északi hasadékokban a szirti páfrány haragoszöld levele hintázik a szélben.

A kőomláson lefelé menet egy Uhu szállt fel előttünk. Álmos, lomha szárnycsapásokkal a közeli bükkfa ágán landolt. Láthatóan rossz néven vette, hogy az éjszakai műszak utáni megérdemelt szendergésében megzavartuk. A baglyok zsákmányukat egyben nyelik le, majd a számukra emészthetetlen anyagokat: bőrt, szőrt, csontokat visszaöklendezik. Herman Ottó és társai ezeket a köpeteket vizsgálva mutatták ki, mennyi hasznot hoznak ezek az éjjeli ragadozók a káros rágcsálók irtásával.

A Kerek-kőre már nem sok időnk maradt, pedig vöröses-sárga színe már messziről elárulta, hogy ez más, mint a többi. A vulkáni utóműködés nyomán a gejzír forró vizéből kivált ásványi sók hozták létre a sziklát. Az érdekes kőzetből egy darabot zsebre téve meredeken ereszkedünk a völgyben várakozó buszunkhoz.

Míg mi a hegyeket jártuk, Julcsi és Pisti a gyerekekkel Füzér várában, s a Füzérradványi Károly-uradalom parkjában sétáltak. Pisti épp egy juharvessző édes kérgét rágcsálta, amikor megbotlott és kis híján karót nyelt. A bot alaposan felsértette a garatját, de szerencsére az ijedtségen kívül nagyobb baja nem esett. A telefonon hívott ügyeletes orvos előbb egy tetanusz injekcióval elérte, hogy feneke jobban fájjon, mint a torka, aztán a beteg nevét megtudva a közeli Pusztafalu hajdani lelkészéről kezdett mesélni.

Szádeczky Sámuel 1824-ben született, A Zemplén megyei Fúlókércsen. A Pataki Református Gimnázium után Eperjesen tanult jogot. 1848-ban ő is jelentkezett honvédnek. Tüzérnek képezték ki a matematikában jártas fiatalembert. Kevés gyakorlat után az első tizenkét fontos üteggel a pákozdi dombokon esett át a tűzkeresztségen. Később Klapka hadtestébe került. Részt vett a dicsőséges Tavaszi Hadjáratban a kápolnai, hatvani, gödöllői, isaszegi csatákban. Tápióbicskén megsérült a mellén, de Budavár ostrománál már ismét ott volt.

A szabadságharc végén 1849 aug. 16-án Soborsinnál fogságba esett, de ahogy egy fennmaradt levelében írja: "elszánt menekülési kísérlettel Aradon át szabadságot vettem magamnak". Előbb Pest környéki nemesi családoknál vállalt nevelői állást, de Haynau kopói mindenütt nyomában voltak a bujdosó honvédeknek. Végül sok hányódás után beiratkozott a sárospataki református teológiára, ahová már nem ért el a rémuralom karja. Lelkipásztorrá avatása után néhány évvel, 1855-ben az egyházmegyei közgyűlés a megüresedett pusztafalui parókiára rendelte.

A tegnapi szép tavaszi napsütés már a múlté. Az erősödő szél szürkésfekete fellegeket kerget maga előtt. Ma el fog kelni a meleg pulóver, s az esőkabátra is szükség lehet.

Pálháza felől, a busz ablakából már messziről látszik a fenyvesek felett oszloposan elváló sötét andezit hegy ormán fehérlő Füzéri vár. A hegyet körülölelő szerpentinút végén kőbe vágott lépcsőkön jutunk egyik legkorábbi Árpádkori várunkba. Építésének kezdetét nem ismerjük, de azt tudjuk, hogy II. Endre a Kompolt családtól vásárolta meg. Az Árpádház kihalásáig királyi birtok maradt. Később többször átépítették, ó- és újolasz bástyákkal látták el. Legépebb része a várkápolna, melynek alsó dongaboltozatos termében Mohács után Perényi Péter koronaőr évekig rejtegette a palástot, a koronát és a koronázási ékszereket. Az emeleti rész termeit csipkefinomságú gótikus faragványok díszítették.

A reformáció idején véres események színhelye volt a környék. Később Thököly zászlait lengette rajta a szél. Az 1683-ban Lipót császár kezére került várat felrobbantották. Néhány éve nagyarányú felújítási munkák kezdődtek. A nyeregből drótkötélpályán szállítják az építőanyagot a várba. A kápolnát már befedték, megóvva a további pusztulástól, de még sok a tennivaló.

Lefelé menet a fű között fehér, sárga, lila virágait bontja a védett törpe nőszirom. A sziklákon leánykökörcsin virít. Az erdők alján Pusztafalu irányába indulunk. Úgy tartják, hogy a Hegyköz falvaiból a tatárok elől menekülő nép a Tolvajos-hegy lábánál erdőt irtva hozta létre a községet.

Háromnegyed tíz van. A kis falu harangja Húsvét vasárnapi istentiszteletre szólítja a híveket. Én is bemegyek néhány percre elcsendesedni. Dédapámra gondolok.

Amikor először jártam itt a temető sírjai között egy fekete ruhás öreg néni rendezgette a virágokat. Készséggel megmutatta a ravatalozó közelében lévő szürkésre fakult mohos kőobeliszket. Lánykorában még hallotta az öreg tiszteletest prédikálni. "Úgy hirdette az igét, hogy a gyülekezet beleborzongott. Nem volt abban beletörődés, elfogadás annyi sem, mint egy morzsa kenyér. De volt abban helyzetünk magyarázatától, a dicső napok felidézéséig, a bujdosástól a világ végéig minden. Ha esketett, vagy temetett utána elővette hegedűjét, s az alkalomnak megfelelően gyönyörűen játszott."

A kiegyezés után többször felajánlottak a nagytudású lelkésznek magasabb egyházi méltóságokat, de ő maradt. Az újság Angliából érkezett a parókiára. Éppen öt nappal később kaphatta kézbe, mint a londoni polgárok, de joggal mondhatta: Pusztafalu nem a világ vége!

A falut elhagyva meredek sziklagerincen kapaszkodunk egyre feljebb a Tolvajos-hegy oldalában. Fülledt meleg van. A Sátoros-hegyek felett villámlik az ég. Alig érjük el a csúcsot itt is esik. A fekete sziklapárkány alá húzódva várjuk, hogy csendesedjen. A hegy túloldalába, az Izra tengerszemhez már nem mehetünk át. A Trianoni békeszerződés kettévágta a hegyet. Itt van alig kődobásnyira az államhatár. Rögös út vezet Európába, de talán még a mi életünkben megszűnnek a mesterségesen szított viszályok, s leomolnak a határok.

Az eső csak nem állt el. Előkerülnek a pelerinek, s a piros sapkás határkövek mentén hegyen-völgyön át indulunk a Milicre.

Hajdanában, amikor Suri bácsival jártam a KÉK-túrát még nem voltak ilyen jó esővédők. Két napon keresztül áztunk-fáztunk. Szakadó esőben értünk Sátoraljaújhelyre. Vagy ahogy mi mondtuk: "Sej, de randa fujj helyre." A Rákóczi túristaházban alig akartunk kijönni a forró zuhany alól. Úgy határoztunk másnap hazamegyünk.

Reggelre elállt az eső és viharos szél szárította az utakat. Egy nap alatt jártuk be a maradék 44 kilométert. A nap épp akkor nyugodott, mikor Nagy-Milicen a háromszögelési pont fatornyára felmásztunk. Felejthetetlen volt a kilátás. A távolban Kassa, előtte a Hernád vizén vörösen izzott a fény.

Pár óra alvás után hajnalban, az akkor még közlekedő kisvonaton nem értettük, miért igazoltatnak mindenkit a határőrök, csak mikor Pestre értünk tudtuk meg mi történt azon az éjszakán. 1968. augusztus 20-át írtunk akkor.

Most több szerencsénk van. Csendesedik az eső, már a nap is bujkál. A nyiladékot sejtelmes pára fedi. Az élen szabadon nyargal a szél. Szaggatva tépi foszlányokra a ködöt, mely a gerinc túlsó szélvédett oldalán az öreg bükkösbe menekül. A magasban szétkergeti a felhőket. Újra ragyog a napsugár. Csodálatos színjáték ez. Az esőkabátok ropogva lobognak rajtunk. Már levehetnénk, de ebben a szélben percek alatt megszárad. Balról becsatlakozott a KÉK-túra. Még néhány lépés és fennt állunk a csúcs betonoszlopánál. A hajdani kilátó romokban hever. Lefelé gyors ütemben haladunk a széles kocsiúton, de így is jó órát késtünk.

Melicher Sanyiék a busszal elénk jöttek. Ők már tudják, hol lehet László-tanyán forraltbort kapni. Pisti is jobban van. Tulajdonképpen egész jól járt. A doktor bácsi úgy rendelkezett, hogy egy napig csak hideg, pépes dolgokat ehet. Máskor soha nem kapott ennyi jégkrémet és fagylaltot.

Vacsora után Tahy Ági csapatunk geológusa vezetésével kimegyünk a perlit-bányába. Hazánkban csak itt Pálházán fordul elő ez a ritka ásvány. A perlit a riolit egy különleges, szürkés-fehér színű, morzsalékony szerkezetű, apró üveggyöngyszerű változata. Ha hevítik, a benne lévő víz felforr és mint a pattogatott kukorica felfúvódik. A könnyű, levegős, fehér anyagot nagy mennyiségben használja fel az építőipar hőszigetelésre. A kertészetekben is alkalmazzák a növények szaporításához és a földkeverékek lazításához.

Húsvét hétfőjén már csak egy félnapos kirándulásra futotta időnkből. Sárospatak mellett a Megyer-hegyi régi kőfejtőhöz kapaszkodtunk fel.

A 324 méter magas horzsaköves riolittufa kúpon a XV. század óta működött kőbánya. A kovasavval átitatott, lyukacsos szerkezetű kemény kőzet kiválóan alkalmas a malomkő gyártására. A fejtést és kidolgozást évszázadokon keresztül kézi szerszámokkal végezték. 1907-ig, - a bánya bezárásáig - évente 3-400 őrlőkő készült itt. A "tengerszemet" a hajdani bányagödörben összegyűlt csapadékvíz hozta létre. Körbejárjuk a függőleges falak által határolt, egyedülálló szépségű hegyi tavat. A régi vízlevezető vágaton keresztül a vízhez is lesétálunk. Ide érdemes volt eljönni! Méltó befejezése a három és fél napos túrának.