(Közreadja a Körösök Völgye Turista Egyesület, Békéscsaba)
Az útvonalon haladnak a Mályvád 55 és Mályvád 30 teljesítménytúrák, melyeket minden év augusztusának utolsó szombatján rendezünk pósteleki és gyulai indulással. Szeretettel várjuk Önt is!
Gyula - Várkert - Gyulavári: A gyulai vasútállomástól kelet felé haladunk a főúton, együtt a Városerdőre tartó zöld sáv jelzéssel. Mikor elérjük a sarkadi útelágazást, jobbra, a városközpont felé kanyarodunk. Több mint 1 km után az út kanyarulatában balra fordulva érintjük a Honvédtiszti Emlékművet. Ez már a híres vár területe. Épségben megmaradt rondellája, ősparkja, az egykori várárokban lévő csónakázótava kiemeli a középkor egyetlen fennmaradt alföldi téglavárát.
A Várkerten átmenve érintjük a Várfürdőt, majd az Erkel Hotelt. A szálloda oldalával szemben egy kis utcán indulunk tovább. Az egyik utcán jobbra fordulva érünk ki a körtöltéshez, majd enyhén balra elhaladunk a kemping mellett. Fiatalos erdőtelepítésen át kanyarogva jutunk ki a duzzasztóhoz (néhol kissé jobban kell figyelni a jelzéseket).
A Fehér-Körösön 1896-ban épült tűsgát duzzasztott vize táplálja a folyószabályozások előtti Fehér-Körös Gyula-Békés közötti szakaszát, az Élővíz-csatornát. A duzzasztómű terveit a Gyulai Folyammérnöki Hivatal készítette. A tűsgát 21 darab, mederbe fektethető keretlábból , 11db tűtartó csőből és a rájuk támaszkodó 262 db, egyenként 3,35 m hosszú vörösfenyő gerendából, úgynevezett "tű"-ből áll. Maximális duzzasztása 2,79 m. Az évszázados szerkezet ritka ipari műemlék.
A Fehér-Körös bal oldali gátján menve érjük el a gyulavári közúti hidat. Átmenve rajta hosszú időn keresztül műúton haladunk majd. A hídfeljáró után a határőr-laktanya épülete mellett elmenve 10 perces gyaloglással jutunk a falu központjába.
Gyulavári - Solymos - Mályvádi Őstölgyes: A híd után fekvő Gyulavári hivatalosan Gyulához tartozik, mégis falusias jellegű település. Várit 1231-ben említik először. A középkorban a zarándi várhoz tartozott. A hódoltság ideje alatt a többi környékbeli helységhez hasonlóan elnéptelenedett. 1716-ban települt újra Érsemjénből.
A boltnál balra fordulva éjük el a szépen felújított műemlék református templomot , ahol emléktábla őrzi a községben született Bay Zoltán emlékét. Ő volt az a magyar tudós , akinek először sikerült a Holdról visszavert röntgensugarakat felfogni.
A települést a gyulai vasútállomástól induló 4-es helyijárattal is megközelíthetjük. Fontos, hogy még a faluban megtöltsük kulacsainkat, mert az elkövetkezendő mintegy 20 (!) km-en ivóvíz nincs. Az út több kanyar után ér ki a falu szélére , a tsz-hez. Jobbra fordulva rátérünk a dénesmajori műútra, melyet gyönyörű fasor övez. A települést védő körtöltés után a nyílegyenes úton haladunk, balra a hajdani kisvasút bozóttal benőtt töltése. Előttünk már messzire sötétlenek a mályvádi-erdő fái.
Hosszú menetelés után egy útmenti tanya mellett találjuk a solymosi buszmegállót. Perceken belül az út eléri a mályvádi szükségtározó töltését és jobbra mellé kanyarodik.
A most következő kis erdőfolt közelében a jel balra letér az útról, és a töltésen átmenve az erdőszéli földúton halad. Figyelem! Az egész erdő vadászterület, szeptembertől a vadászatok miatt életveszélyes, nem látogatható! Ezen kívül a terület keleti szélén húzódik az államhatár, csak megfelelő tájékozódási képességgel és kizárólag nappal közlekedjünk! A távvezeték közelében méhek vannak, néha nagyobb kerülővel érdemes menni.
Nemsokára beérünk a fák közé. A széles nyiladékon haladva lassan feltárulkozik előttünk a megye legnagyobb összefüggő erdeje, ahová évtizedeken át nem tehette be a lábát földi halandó. A Fekete-Körös a szabályozások előtt is erdővel sűrűn borított terepen folyt keresztül , egy-egy hagyásfa vagy kisebb erdőfolt még emlékeztet erre az időkre. Néhol még ott kanyarognak az elhagyott Körös-medrek, változatos élőhelyi viszonyokat teremtve sok ritka növény- és állatfajnak. Régen az erdők egy része grófi vadaskert volt, s most is kiváló vadászterület, ahol pl. hazánk dámvadállományának tekintélyes része él.
A sakktáblaszerű nyiladékrenszeren előbb jobbra, majd egy bekerített irtásföld végén balra fordulunk. Hosszú kilométereket megyünk egyenesen , elhaladva tisztások és vadetetők mellett, mire egy kisebb irtás sarkán balra tér a piros sáv. Ez már a Mályvádi-erdő.
Érdemes innen egy kis kitérőt tenni a piros kereszt jelzésen. Az eredeti irányhoz képest jobbra fordulva 100 méter után a földúttól balra találjuk a Mályvádi Őstölgyes Természetvédelmi Területet, amely Magyarországon az ezredik védett érték. A jeles eseményt szépen faragott emléktábla örökíti meg.
Mályvádi Őstölgyes - Sitka - Városerdő: Visszatérve a piros jelzéshez , egyenesen haladunk több km-t. Elsőként egy régi folyómeder keresztezi utunkat. Nemsokára egy kis tisztást szelünk át, utána 150 m-re egy kerítés állja el az utat. Követve az eredeti irányt, haladjunk a kerités külső oldala mellett kb 4-500 métert , ami a szúrós bozót miatt nem egyszerű. Sajnos itt még ösvény se vezet, amit sűrű jelfestéssel igyekeztünk helyettesíteni. A lényeg : a kerítéstől ne távolodjunk el. Az előbb keresztezett folyómeder lassan közeledik hozzánk bal kéz felől. Mikor mellénk ér, menjünk át rajta.
Az irány továbbra sem változik, de ismét széles nyiladékon, jól látható jelzéseket követünk. Keresztezünk egy csatornát, majd az egyik tisztás sarkánál jobbra térünk. 150-200 m után balra fordulunk az erdőbe. A következő keresztnyiladéknál hasonló kettős kanyar, először az irtás szélén jobbra, és nemsokára balra. Hosszabb egyenes szakasz kis fák között , a végén 45 fokban jobbra törik az út. 1000 m megtétele után a távvezetéknél elérjük a Fekete-Körös gátját. Itt volt a Sitkai-csatorna szivattyútelepe, ám néhány éve az épület legnagyobb részét lebontották.
Átkelve a csatornán, annak partján folytatjuk a túrát, balra menve. A földút állapota az utóbbi években nagyon leromlott : sok a csalán és a szúnyog. Balra, a túloldalon fiatal erdőtelepítés , jobbra mellettünk a Sitkai-erdő. A bokrokkal alaposan benőtt kis magaslatnál, a vadetetőnél jobbra fordulva megyünk a következő elágazásig. Az árvizi tározó elöntésekor a vadakat ezekre a magaslatokra terelik össze.
Balra térve hamarosan kiérünk egy fiatal telepítésű erdőbe, melyen átgyalogolva ismét jobbra fordulva újfent a Fekete-Körösnél találjuk magunkat. A gátkoronán menve érünk be Gyula-Városerdőre. Útközben átmegyünk a tározó leeresztő mütárgyain. Legutóbb 1995-96 fordulóján kellett a hatalmas árvíz miatt a tározót megnyitni, emiatt a gát mintegy 100 méteres szakaszát elhordták.
A vasuti átjárónál balra fordulva a zöld sáv jelzésen másfél óra alatt Gyulára gyalogolhatunk vissza. A kényelmesebbek a vasuti hídon átmenve a József-Szanatórium megállóhelytől vonattal is hazautazhatnak.
Városerdő - Madárfoki-erdő - Szanazug: A nyaralótelepen olcsó büfét és kutat találunk, de nyáron ezen felül a folyóban is áztathatjuk megfáradt tagjainkat. A túlparti szanatórium épülete mögött ÉK felé Sarkad látszik. A piros sáv jel a gátkoronán, az aszfaltúton vezet tovább.
A gátőrház után a közúti hídon átmegyünk, majd pár métert még a műúton menve balra rátérünk az erdészethez vezető aszfaltútra. A szép öreg fákkal szegélyezett út vége felé az egyik háznál a bokortól kissé takarva kerti csapot találunk. Erre az útra felfestett piros kör jelzés figyelmeztet. Az irtást elérve földútra térünk, enyhén jobbra kanyarodva, nagyjából északnak. Percek múlva a keresztező úton balra fordulva lassan mindkét oldalról erdő vesz körül. Aki egy nagyobb nyárvégi eső után jár erre, kis szerencsével rengeteg hatalmas őzlábgombát talál a fák alatt.
Jó kilométernyi egyenes után egy fűvel benőtt úton jobbra kellene fordulni, de erre gyakran nem figyelnek fel. Nem katasztrófa, ha egyenesen megy valaki, bár az út rosszabb. Aki tévedésből egyenesen megy, az a megszokott piros sáv jel helyett ezen a szakaszon ideiglenes jelzésként fehér színű nagy "M" betűket talál. Erre azért volt szükség, mert a Madárfoki-erdőben 1996-ban jelentősebb tarvágás volt, és a területet magas kerítéssel vették körül. (Az "M" jelzés 10-15 perc múlva ismét találkozik a piros sáv jellel.)
Aki jobbra fordult, gyönyörködhet - ez a Madárfoki-erdő. A következő keresztúton balra, majd az erdőirtás túlsó szélén ismét balra kell menni. Nemsokára jobbkanyart vesz a jel. Itt jön be bal kéz felől az ideiglenes "M" jel (tehát aki az "M"-en jött, az nagyjából egyenesen megy tovább). Egyenesen haladva az erdőben a kerítés mellett haladunk annak sarkáig, ahol balra térünk. Az erdő fái között kacskaringós folyómeder látható - természetesen víz nincs benne. Lassan jobbra térünk le egy alig járt ösvényre , mely egy másik kerítésnél balra (délnek) fordul.
A kerítés végén erdei nyiladékon haladunk. Az irányt 2 km-en át tartva keresztezünk egy tisztást, majd egy erősen bokros résznél kis letérővel jobbra érünk ki a Fekete-Körös gátjához. A gát mellett a gátőrház után már műúton érjük el Szanazugot. Pár perces sétával a gyönyörü üdülőtelep "központjában", a buszmegállóban vagyunk.
Szanazug - Papholt-erdő - Doboz: A Fekete- és Fehér-Körös összefolyásánál épült Szanazug a középkori Szanna falu nevét őrzi. Az Árpád-kori település maradványait a mai összefolyástól nem messze, a Fekete-Körös egyik fattyúága melletti dombon találták meg.A gyulai váruradalomhoz tartozott, erdők vették körül , lakói halászatból, szénégetésből és méhészkedésből éltek.1596-ban elpusztították a törökök tatár segédcsapatai , de neve a XIX. századi árvízvédekezési munkáknak köszönhetöen fennmaradt.
A dobozi oldalon bolt, kemping, büfé van. Nyaranta buszjárat köti össze Békéscsabával. Jó idő esetén tömegesen járnak ide a közeli városokból az üdülnivágyók.
A buszfordulótól a falu felé indulunk a műúton. A bolt után jobbra fordulva érünk be az erdőbe. Az első keresztnyiladéknál balról, az Ifjúsági Tábor felől becsatlakozik a piros körsétaút jelzés. 250 m után különválnak, mi nagyjából egyenesen, régi, növényekkel benőtt ösvényen enyhén balra tartunk. A töltéshez érve azon folytatjuk a túrát. Nemsokára ismét együtt haladunk a körsétaút jellel. Jobbról holtmeder kísér.
Ahol a terep elsimul, kiérünk egy földútra. A körséta-jel balra, az Ifjúsági Táborhoz visz (200 m), a mienk jobbra. Alig 100 m után az út ismét kis ösvényre tér balra. Figyeljünk! Most egy kissé elhanyagoltabb, csalánosabb rész jön. Egyenesen haladva pár percet, az erdő széle előtt éles jobbkanyar.
Ösvényünk nemsokára keresztezi a régi Körös-medret. Innen elég gazos, elhagyatott részen , kis töltésen halad, majd onnan pár perc után jobbra lekanyarodik. 50 m után derékszögben balra tér , majd kb. 150 m után nem a nyiladékon megy tovább egyenesen, hanem balra fölkanyarodik a töltésre. Aki fordított irányban járja be az útvonalat, itt figyelje jól a jeleket!
Fokozatosan nyugat felé tartva, kisvártatva egy távvezeték nyiladékához érünk. Itt jobbra kanyarodva majdnem az erdő sarkáig haladunk, ott balra térünk be a fák közé egy keskeny, jól járható gyalogösvényre. Kis idő múlva fiatal fákkal borított tisztást keresztezünk. Hamarosan elérjük a Doboz községet övező körtöltést. Egyenesen haladunk, majd a folyómeder után a kis utcák szövevényén cikk-cakkban haladva közelítjük meg a falu központját, a református templomot.
Doboz - Kettős-Körös hídja - Marói-erdő - Póstelek: Doboz neve valószínűleg egy ismeretlen eredetű magyar személynévből származik. Azon ritka települések közé tartozik , ahol megalapozottan feltételezhető, hogy a lakosság törzse az Árpád-kortól fogva folyamatos. Őseik a király kondáit makkoltatták a környék roppant erdeiben, s valószínűleg ezek az erdők , mocsarak tették lehetővé a doboziak számára a történelem viharainak túlélését is.
A tetszetős református templom elődjét a XVIII.sz. elején építették, paticsfala volt , majd később fatoronnyal bővítették. A jelenlegi kifelé fordított szerkezetű, ívpillérsoros homlokzatú templomot 1794 és 1798 között építették. Az épületet legutóbb az 1978-as földrengés után állították helyre.
A tetszetős műemlék templomtól a Békéscsabára vezető út mentén haladunk. A községen belül kerékpárút is van - a jelzés is ezen vezet. A falu szélétől nem árt figyelni a forgalomra. 2 km múlva érjük el a Kettős-Körös modern vonalú vasbetonhídját. Esetleg itt is lehet fürdőzni, de az elmúlt években jet-skisek vették birtokukba a környéket. Folyásirányba tekintve jól látszik Békés városa. Innen indul a sárga kereszt (S+) jelzés a Fácános-erdőn át Sikkony felé.
A hídfeljáróról balra, a panzióhoz vezető aszfaltútra kanyarodunk. Az úton jobbra térve perceken belül elhagyjuk a Vadász - panziót, erdei utakon bandukolunk tovább. 100 méterre a panziótól kettős kanyarral (balra, majd jobbra) az előbbivel párhuzamos nyiladékon folytatjuk. Szép, nyugodt sétával érjük el az erdő szélét.
Változatlan irányban haladunk tovább. Jobbra bokros , balra szántóföld. A csatorna partján később erdő mellett menve 2 km-t, benőtt magasleshez és útelágazáshoz érünk. Jobbra fordulva 1,5 km után elérnénk a Békéscsaba-Doboz műutat, de jelünk balra visz, fiatal facsemeték között. Többször jobbra-balra kanyarodva, nagyjából DK felé kelünk át ezen a részen. Nem árt figyelni, mert sokszor csak igen vékony fákra lehetett jelzést festeni. A kanyargós rész után már jelentősebb kanyar nélkül haladunk Póstelek irányába. Útközben egy faóriásra lehetünk figyelmesek.
Két kisebb erdőirtás után a csatornán átkelve és balra fordulva, 200 méter múlva a földúton elérjük a kastély fennmaradt kapuját. A földúton másik irányban 20 perces sétával Gerlára érünk. Sajnos a kastély épülete és parkja rendkívül leromlott állapotban van. Sok növényritkaság elvadult, az épületet széthordták, szétrobbantották. Sétautakon érjük el az elágazást, ahonnan Békéscsaba vagy Gyula irányába folytathatjuk a túrát (mindkét irányba a zöld sáv jel vezet). A megfáradt vándor a Mókus Csárdában ehet - ihat kedvére.