(Természetbarát Híradó, 1995 május)
A Természetbarát Mozgalom története szorosan kapcsolódik a turizmus és ezen belül a természetjárás történetéhez, amely e mozgalom megjelenéséig a vagyonosabb rétegek kiváltsága volt. A 19. század második felében az ismertebb fürdőhelyek, mint Bad Ischl, Bad Gastein, Salzkammergut, Reichenau, Rax, Karlsbad, Herkulesfürdő, Abbázia stb. voltak a csaászári ház, a nemesek, katonák és néhány neves művész úti céljai. Az Alpok "terra incognita", Tirol még Európa szegényháza.
A polgárosodás megindulásával az Alpok völgyeiben megépülő vasutak, műutak megnyitják a lehetőséget arra, hogy e tájakon is fellendüljön a turizmus.
Az első turista szervezet a klubok hazájában, Londonban születik meg 1858-ban, neve egyszerűen "Alpine Club". A sorban a második az Österreichische Alpenverein 1862-ben, majd a Schweizer Alpen Club és Club Alpino Italiano következett 1863-ban. Némethonban 1869-ben alakul meg a Deutscher Alpenverein, amely a Magyar Kárpát Egyesület megalakulásának évében, 1873-ban egyesül az osztrákka, D.u.Oe.A.V. néven működik tovább és komoly munkát végzett az Alpok turista feltárásában, utak, menedékházak építésében.
Az alpesi egyesületek tagjai magánzók, orvosok, tanárok, pénzemberek, vállalkozók, hivatalnokok, ügyvédek, az úgynevezett középosztály képviselői. Ekkor, az eredeti tőkefelhalmozás idején a munkások munkaideje 12-16 óra volt, és szombaton is legalább délután négyig tartott. Vidékről folyamatosan áramlott az utánpótlás, valójában ekkor folyt a munkásság "osztállyá" szerveződése, a munkásmozgalom csíráinak kialakulása. A nagyvárosokban elviselhetetlen volt az élet, a bécsi Favoriten munkáskerületben 1572 lakásban 11854 ember élt. Amikor a lakók az esedékes műszakba mentek, a fekvőhelyeket ágybérlőknek adták ki, hogy az uzsora lakbért meg tudják fizetni. Steyr-ben a lakosság 16,6%-a volt ágyrajáró. A hiéányos táplálkozás, a szűk, egészségtelen és túlzsúfolt lakások, valamint a heti 60-80 órás munkaidő, a mérgekkel és porral telített műhelycsarnokok, a szennyvíz-elvezetés megoldatlansága, a rossz levegő és a tisztaság hiánya a lakásokban, gyárakban, utcákon kedvezett a súlyos betegségeknek, járványoknak. Ausztriában 1850 és 1890 között született minden 100 gyermek közül 30 már születéskor, vagy azt követően rövid időn belül meghalt. Nagyarányú a kivándorlás, Észak-Amerika millós nagyságrendben fogadja be Európa "emberfölöslegét".
A bécsi vegetáriánus éttermekben találkoztak a különféle életreformerek, szabadgondolkodók, antialkoholisták, makrobiotikusok, vegetáriánusok és más "csodabogarak", köztük olyan neves szocialisták, mint Viktor Adler vagy Emanuel Sax, írók, zenészek, mint Gustav Mahler vagy Hugo von Hofmannstahl hevesen vitázva a "szociális gondok megoldásán". Feltehetőleg köztük volt a szocialista, szabadgondolkodó, tanár Georg Schmiedl a Természetbarát mozgalom egyik alapítója is, aki 1895 májusában Alois Rohrauer kaszakovács, az egyesület első elnöke, Karl Renner politikus, későbbi osztrák kancellár Leopold Happisch redaktor, az 1897-ben megindított "Der Naturfreund" újság első szerkesztője, Anton Kreutzer péklegény, a vetített képes előadások úttörő szervezője és sokan mások társaságában megalakították az első Természetbarát Egyesületet.
Az alapító tagok indítéka más és más volt, ám gyorsan kialakult a célszerű több irányú tevékenység, amelyben a fő feladat a munkások számára lehetővé tenni, hogy legalább hétvégeken kiszabaduljanak a nagyvárosok nyomasztó és egészségrontó környezetéből, hogy kikapcsolódást találjanak a szabad természetben.
Első időszakban a közeli vidékre tett egy vagy félnapos túrák, séták voltak a jellemzők. Gyorsan népszerűvé váltak a hetente tartott egyesületi estek. Ezek némi változatosságot nyújtottak a hétköznapi egyformaságban.
Igen hamar a közművelődés fontos elemévé váltak. Még 1910-ben is Ausztiában, a Bécsen kívül élők 18,7%-a analfabéta volt. A nem szakmunkások többsége ebből a környezetből érkezett. A Természetbarát estek természettudományos előadásaikkal, a már említett - ekkor igen csak ritkának számító - vetítésekkel nagy szolgálatot tettek az érdeklődő munkások ismereteinek bővítésében. Két év alatt a létszám 350 tagra nőtt. A következő évben (1898 augusztus 14.) már ötszázan vesznek részt az első, különvonattal szervezett kiránduláson.