Haraszthy László:
(harmadik rész)
4. A GAZDÁLKODÁS ELMARADÁSA MIATT VESZÉLYEZTETETT TERÜLETEK
4.1 Hullámtéri legelők, kaszálók
A hazai folyóinkat kísérő hullámtereken termő fű beltartalmi értékei miatt nagyon jó minőségű. Számos nyomelem - más területeken pl. szikes legelőkön termő füvekkel szemben - sokkal nagyobb mennyiségben található benne, ami kedvező.
Ez a gazdasági szempont feltétlen indokolja a hullámtéri legelők fenntartását. Fontosak azonban azért is, mert a folyókat kísérő települések legtöbbjének legelőterületei a hullámtéren találhatók. Ha a jelenlegi állattartási kedv növekedni fog, akkor a felhagyottakat ismét használatba veszik majd. A hullámtéri szántók mielőbbi megszüntetése viszont kívánatos lenne, ugyanakkor azok beerdősítése után ezeken a területeken már csak a legelők tartoznak majd a nyitott tájhoz. A hullámterek élővilágának megőrzése viszont csak a táj mozaikos szerkezetével (erdő-gyep) együtt őrizhető meg.
Ha a jövőben ugyanis megkezdődik a hullámtéri szántóterületek felszámolása, a helyükre telepítendő erdők miatt kétszeresére növekszik majd e térség erdősültsége. Ez a folyamat a szántók megszűnése miatt mindenképpen pozitív, de ugyanakkor együtt jár a nyílt térségek fogyatkozásával, ami a hullámtereken csak egy bizonyos mértékig kívánatos. A táj változatos szerkezetének és az ahhoz kötődő élővilágnak a megőrzése viszont csak úgy biztosítható, ha nyílt területek is fennmaradnak.
Ezt a folyamatot egy előzetesen meghatározott célállapot szerint a tájökológusoknak meg kell tervezniük.
Az egyre nagyobb mértékű háziállat fogyatkozás miatt az állatok nélkül maradt legelők vagy kaszálatlan hullámtéri rétek viszont súlyosan veszélyeztetettek a gyalogakác (ámorfa) riasztó mértékű és igen agresszív terjedése miatt. Ez a Magyarországon nem őshonos, amerikai eredetű cserje hullámtereink nagy részén gyakori. Hatalmas tömegben termő magja az áradások során távoli területekre is nagy mennyiségben képes eljutni. A használaton kívüli legelőkön és kaszálókon néhány év alatt olyan mértékben képes elterjedni, hogy sűrű állománya lehetetlenné teszi az adott terület eredeti művelési ágának visszaállítását.
A gyalogakác terjedését az ország más területein is megfigyelhetjük, elsősorban pl. az utak mentén. Ezek a területek azonban nem annyira kedvezőek számára, mint a hullámterek, ezért itt nem tud egyeduralkodóvá válni.
Az Európai Unióhoz történő csatlakozás során biztosítani kell, hogy a hazai folyókat kísérő hullámterek teljes területe - 150 000 hektár - a Környezetileg Érzékeny Területek* kategóriájába kerüljön. Természeti értékeik megőrzése, valamint az élővizek védelme miatt gondoskodni kell arról, hogy a legeltetéssel, kaszálással történő hasznosítás fennmaradjon.
Az ehhez szükséges állami támogatást a Környezetileg Érzékeny Területre vonatkozó - az EU számos országokban már működő 2078/92 szabályozás alapból kell biztosítani.
Ha a csatlakozás során a legelő állatok számának felső határa meghatározásra kerül, akkor az egyes területekre jutó állatlétszám elosztását úgy kell elvégezni, hogy az a hullámtéri kaszálók és legelők fennmaradását biztosítsa.
4.2 Hegyi kaszálórétek
Hegységeink legtöbbjében számos hegyi kaszálórét található. Ezek ún. irtásrétek, amelyek úgy keletkeztek, hogy elődeink valamikor kivágták az erdőt, és a kérdéses területet kaszálással, esetleg legeltetéssel hasznosították. Ilyen rétek gyakran keletkeztek természetes úton is, hiszen az erdők életében számos olyan esemény lehet, amikor tisztás alakul ki, pl. tűz után. Ha a legelő állatok száma kellően nagy volt, pl. régen őstulok, ma szarvas, akkor a leégett terület nem tudott ismételten beerdősülni, vagy ez a folyamat nagyon hosszú ideig tartott.
Az ilyen területek - amelyek a nyitottságot illetőleg a beerdősülés legkülönbözőbb fázisaiban voltak - biztosítottak élőhelyet számos réti virágnak és állatnak. Mivel a még meglévő hegyi kaszálórétjeink a múlt században alakultak ki, az élővilágnak volt ideje birtokba venni azokat és kialakulhattak az ilyen területre jellemzőek - számos ritka fajt őrző - társulások.
Napjainkban az erdőkben folyó tervszerű gazdálkodás már nem teszi lehetővé, hogy hasonló területek, akár csak átmenetileg is kialakuljanak, mivel az erdő-felújítási kötelezettség a tulajdonos számára előírja a megsemmisült erdőrészek újratelepítését. Ez lehetetlenné teszi az erdei rétek keletkezésének és megszűnésének természetes dinamikáját, ezért a jelenleg még meglévők az utolsó hegyi kaszálórétjeink természeti értékeinek megőrzése különösen fontos.
Kezelési, fenntartási szempontból két kategóriába sorolhatjuk őket.
Az egyikbe azok tartoznak amelyeket erdő vesz körül és csak erdőn keresztül lehet őket megközelíteni. Ezek természeti értékekben gyakran igen gazdagok és lényegesen jobban veszélyezteti őket a beerdősülés, mint a következő kategóriába soroltakat. Egy egy ilyen terület kiterjedése ritkán éri el a 100 hektárt, többnyire 50 hektár alattiak. Nem ismerjük, hogy az egész országban hány ilyen terület létezik, de teljes kiterjedésük nem lehet több, mint néhány ezer hektár.
A második kategóriába azokat a területeket sorolhatjuk, amelyek a hegyvidéki völgyek oldalában, dombos előhegyeken találhatók. Ezek kiterjedése lényegesen nagyobb, mint a zárt erdőkben lévőké, gyakran egy-egy terület több száz hektáros. Országos szinten nem ismert teljes területük. Ezeket többnyire legeltetéssel hasznosítják, elsősorban juhokkal, kisebb mértékben szarvasmarhával.
A legtöbb területen a kaszálás elmaradását, illetve a legelő állatok számának kisebb-nagyobb mértékű csökkenését figyelhetjük meg, amivel együtt jár az egyre gyorsuló ütemű beerdősülés is.
Ha zárt erdő alakul ki ezek az élőhelyek a réti fajok számára alkalmatlanná válnak, ezért azok lassan ki pusztulnak. Hegyi kaszálórétjeink virággazdagsága nem csak a szakemberek számára feltűnő, hanem azt a kirándulók is érzékelik. Számos ritka orchidea fajunk ezekhez a területekhez kötődik, de az állatvilág szempontjából sem elhanyagolhatóak, így pl. a Zempléni-hegységben a keresztes vipera állománya is ezeken a területeken koncentrálódik.
Mivel az első kategóriába sorolt, zárt erdőben található hegyi kaszálórétek legnagyobb része a lakott területektől távolabb fekszik - gyakran nehezen megközelíthető helyen, - ma már alig hasznosítják őket. Ha a településen vannak legelő állatok, akkor is elsősorban a közeli gyepeket választják szénagyűjtésre és nem a távoli hegyi réteket.
Ezek fennmaradását helyenként a vadgazdálkodás is veszélyezteti azzal, hogy a nagyobb fűtömeg elérése érdekében műtrágyázzák őket. Ezzel a beavatkozással a ritka és érzékeny fajok gyakran kiszorulnak a területről.
A zárt erdőben található hegyi réteket veszélyeztető tényezők felszámolása - kis kiterjedésük és ebből következő csekély gazdasági jelentőségük miatt - az Európai Unióhoz történő csatlakozással összefüggésben nem oldható meg. Ezekről a területekről hosszú távon is a hazai természetvédelmi szerveknek kell gondoskodniuk.
A második kategóriába sorolt, nagyobb kiterjedésű területek karbantartó kaszálása legelő állatok hiányában megoldható, de nem fenntartható.
A jövőbeni, legelő állatokra vonatkozó agrártámogatást úgy kell kialakítani, hogy a hegyi kaszálórétek körzetében az állattartást motiválja, illetve a jelenlegihez képest fokozza.
Ez csak úgy érhető el, ha a támogatási rendszer az istállózóval szemben a legeltetéses állattartást részesíti előnyben. Az istállózó állattartás beruházás és energiaigénye, illetve a koncentráltan keletkező szennyvíz miatt amúgy is visszaszorítandó. A legel tetés régiónként megfelelően differenciált támoga tása nagyban hozzájárulna az ország jelenlegi táj szerkezetének és azon belül a természeti értékek megőrzéséhez is. Fontos része ez a vidékfejlesztés nek is, illetve ebben a formájában legalább a vidéki lét feltételeinek megőrzéséhez járulhatna hozzá.
A differenciált támogatás nem vetne fel alkotmányos aggályokat, mivel az állatok tartása utánitámogatás mértéke továbbra is országosan egységes lehetne, csak ezt bizonyos régiókban ki lehetne egészíteni egy speciális, természeti értékmegőrző támogatással. Ennek megadása azonban értelemszerűen csak azokon a területeken indokolt, ahol a legeltetés elmaradása gyorsan bekövetkező természet károsodással járna együtt. Mivel a hegyi kaszálórétek kiterjedése csekély, még a legelőkkel kiegészülve is csak néhány tízezer hektárra tehető, pontosan meghatá rozhatók azok a területek, ahol e speciális támogatási forma bevezetése indokolt.
4.3 Alföldi legelők, kaszálók
Magyarország területének 12%-a - közel 1,1 millió hektár - rét illetve legelő. E hatalmas terület legnagyobb része az Alföldön található, melynek egy részét - ma már szinte kizárólag géppel - kaszálóként hasznosítják. Ezek elsősorban a nagyobb fűtömeget adó nedves rétek. A terület másik része legelő. A magasabb füvet termő, helyenként nedves réteken szarvasmarhát, míg a rővidfűves legelőkőn, amelyek fő leg a szikes, illetve homok talajokon alakultak ki, juhokat legeltetnek. A rendszerváltás óta a legelő állatok folyamatos csökkenése miatt egyre nagyobb területeken mutatkoznak az alullegeltetés jelei. (Alullegeltetésnek azt a folyamatot nevezzük amikor a legelő állatok alacsony száma vagy a kívánatosnál rövidebb ideig történő jelenléte miatt a legelőkre nem jellemző növényfajok betelepülnek és képesek tartósan fennmaradni. Ez a folyamat hosszabb távon a legelő bebokrosodásához, beerdősüléshez vezet). Az Alföld nagy részén a folyó szabályozások miatt megváltozott vízviszonyok lehetetlenné teszik a természetes úton történő újraerdősülést. Ez azt jelenti, hogy még ott sem tud kialakulni erdő, ahol megindul a bokrosodás. Ezek a területek már csak faültetvények létesítésére lesznek alkalmasak. A legelő vagy kaszáló gazdag élővilágához képest egy faültetvény minden esetben természeti értékcsökkenést jelent. Ha a használaton kívül legelőkön megindul a szukcesszió - a növényzet fejlődésének egymást követő sorozata akkor az nem jut el e sor legmagasabb fokáig, a tájra valamikor jellemző erdőtársulásig, hanem megáll egy bokorfoltos állapotban. Szerencsére az Alföld nagyobb részén a talajadottságok nagy mértékben lassítanak mindenféle növényzetfejlődést, ezért a legeltetés elmaradása miatt kialakuló negatív hatások ki küszöbölésére több idő áll rendelkezésre. Ha belátható időn belül emelkedésnek indul a legelő állatok száma, akkor van remény a korábbi állapot visszaállítására. Ez azonban csak akkor fog bekövetkezni, ha Magyarországon növekszik a természetes módon tartott állatokból származó termékek iránti kereslet, illetve ha a külpiacokon a jelenleginél jobb értékesítési pozíciót sikerül kialakítani.
Nagyon fontos azonban hangsúlyozni, hogy a magyarországi természetes vagy természetköze) gyepek megőrzése nemcsak a lakosság egy részének megélhetését és a táj jelenlegi arculatának fenntartását biztosítja, hanem az adott területekhez kötődő rendkívül gazdag élővilágot is. A hazai gyepek egy jelentős része természetvédelmi szempontból értékes - kb. 600 000 hektár - míg egy másik része - kb. 550 000 hektár - telepített vagy felül vetett és műtrágyával kezelt. Ezeknek a beavatkozásoknak a hatására az utóbbiak növényvilága lényegesen szegényebb, mint az ilyen hatásoktól mentes területeké. A műtrágyázás mértéke ugyan 1990-től folyamatosan csökkent és ma már alig terjed ki a gyepek 1 %-ra, a korábban végzett tevékenység hatásai azonban nagyon hosszú ideig hatnak.
Valószínű azonban, hogy a gyakorlatban nincs arra lehetőség, hogy az egyes területek fennmaradását kizárólag e szempontok alapján határozzuk meg. Éppen ezért a nagy kiterjedésű nyílt területeket régió szinten kell értelmezni és a jövőbeni hasznosításukat is ez alapján kell meghatározni.
A védett területek és azok közvetlen körzetében elhelyezkedő nagy kiterjedésű gyepek megőrzése kiemelt feladat kell, hogy legyen. Mindenképpen biztosítani kell, hogy ezek között a természetes kapcsolat - zöld folyosó - fennmaradjon. Az ilyen nagy összefüggő te rületeken a hagyományos művelési mód fenntartása alapvető természetvédelmi érdek. Ennek hosszútávú biztosítására a szabályozórendszert úgy kell kialakítani, hogy az segítse a legelő állatállomány e te rületeken történő fennmaradását és lehetőleg az minél előbb érje el az optimális szintet.
A szabályozórendszer többféleképpen is segítheti ezt a folyamatot.
Az állatállományhoz vagy a termékhez kapcsolódó támogatás mellett célszerű lenne bevezetni a védett területen történő gazdálkodás támogatását is. Ez a gyakorlatban azt jelentené, hogy a védett területen legeltetett állatok után a terület természetvédelmi kezelője vagy támogatást fizetne, vagy az állami tulajdonban lévő területek esetén kedvezményes, illetve ingyenes legelőhasználati díjat állapítana meg.
A biotermékek iránt egyre növekvő igény lehetőséget kínál arra is, hogy megfelelő piackutatással és reklámmal, vagy származás igazolással, illetve egyéb módon előnyhöz jussanak a védett területeken gazdálkodók. A hortobágyi vagy kiskunsági pusztákon extenzív körülmények között hizlalt legelő állatok ugyan lassabban érik el a vágósúlyukat, mint az istállóban tápszereken hizlalt társaik, de a költsége lényegesen alacsonyabb, és a biotermékek iránti fokozódó igény miatt az ilyen állatok húsa keresettebb. Múlt századi leírások alapján tudjuk, hogy a német mészárosok lényegesen magasabb áron vásárolták a magyar marhát - magyar szürke** - mint bármely más fajtát, sőt ha ebből volt készletük, akkor a más régióból származók eladhatatlanná váltak.
Az Európai Unióban a jelentős mértékű túltermelés miatt vélhetően nehéz lesz a jelenlegi szarvasmarha állomány növelését elérni.
A védett területeken - garantáltan vegyszermentes legelőkön - extenzíven tartott és a hízlalás más szakaszában is a bioszabványoknak megfelelően ne velt állatok azonban bizonyosan keresettek lesznek. Ebben az esetben legalább a hízómarhák mind na gyobb része kerülhet vissza a legelőkre, ahol ugyan relatíve lassan, de olcsón növekszenek és így fennma radnak a természetvédelmi szempontból fontos legelők is.
Folytatás: Művelési ág változtatására javasolt területek
* KÖRNYEZETILEG ÉRZÉKENY TERÜLETEK
Az Európai Unió országaiban 1985-ben kezdték meg a Környezetileg Érzékeny Területek (Environmental Sensitive Areas) hálózatának kialakítását, kezdetben Nagy-Britanniában, Németországban, Hollandiában, majd Dániában, Franciaországban, Olaszországban és Spanyolországban. Ma már valamennyi országban kötelező olyan területek kijelölése, ahol a korábbi intenzív gazdálkodás helyett folyamatosan visszatérnek az extenzívre. Olyan mezőgazdasági gyakorlatot folytatnak ezeken a területeken, amelyek a természeti értékek megőrzését szolgálják. A rendszerhez önként csatlakozó gaz dálkodók támogatást kapnak. A rendszer kialakítása és ellenőrzése mezőgazdasági jellege ellenére a környezetvédelmi minisztériumok feladata. Magyarországon a Természet védelméről szóló törvény ( 1996. évi LIIL) 53 § (3) c. pontja határozza meg e területek kritériumait.
** MAGYAR SZÜRKE MARHA TENYÉSZTÉS
A magyar szürke marha a középkortól egészen századunkig általánosan elterjedt, kedvelt fajta volt. Sok oldalú hasznosíthatósága és különösen nagy fizikai teljesítőképessége indokolta közkedveltségét. A magyar pusztákon hizlalt marhákat lábon hajtották Nürnbernig, sőt Strassbourgig, anélkül, hogy közben az állatok kondíciója romlott volna. A múlt század végétől a modernebb fajták egyre szélesebb körben törté nő elterjedése folyamatosan kiszorította. Állománycsökkenése olyan drasztikus mértékű volt, hogy az 1970-es években már a kipusztulás szélére sodródott. Az állami támogatással fenntartott fajta - kis szám ban ugyan, de a rendszerváltásig megmaradt - az utóbbi időben ismét kedveltté vált. Néhány józan gon dolkodású agrárszakember visszanyúlva a múltba, a korábban magyar szürkével legeltetett területeken is mét ezt fajtát kezdte tartani
A kedvező gazdasági tapasztalatok miatt az állomány ma már folyamatosan emelkedik. Széleskörű gazdasági hasznosításának azonban még korlátot szab, hogy viszonylag kis mennyiségben áll rendelkezésre magyar szürke marha, ezért a piacra jutó szerény mennyiségű termék csak lassan fog szélesebb körben is mertté válni.
Megfelelő reklám tevékenységgel azonban régi hírneve és keresettsége visszaállítható lenne és ezzel jelen tős gazdasági előnyre tehetnénk szert amellett, hogy a növekvő számú csordák segítségével megőrizzük az alföldi nyílt legelő tájat és benne számos olyan ritka, világviszonylatban veszélyeztetett fajt, mint pl. a túzok vagy a parlagi sas.
folytatás: Gazdálkodásból kieső szántók jövőbeni hasznosítása