Genersich Keresztély

(1759. január 3., 4. vagy 8., Késmárk - 1825. április 30., Késmárk)


Mineralógus, történész, teológus, a késmárki Líceum tanára (1786-1795), 1789-től evangelikus másodlelkész Késmárkon. Egyetemi tanulmányait Jénában, Göttingenben és Utrechtben végezte.

Kétkötetes történelmi munkájával:

vált híressé. A mű nemcsak Késmárk, hanem az egész Szepesség és a Tátra múltjával, egyéniségeivel foglalkozik. E műben található az első írásban feljegyett tátrai kirándulás (Laszky Beáta késmárki polgárokkal 1565-ben).

Több éven keresztül foglalkozott a Tátrával nemcsak mineralógusként, kirándulásai főleg a Késmárki- és a Jávor-völgybe vezették. Túráit nem ismerjük pontosan, de ismert, hogy 1797-ben járt a Vörös-tó-völgyben; 1797-1800 között a Jávor-völgyi Nedves-barlangot tette hozzáférhetővé egy létra elhelyezésével, amelyet később is jó karban tartottak a barlangban található cinóber keresők; valószínű járt a Karótavi-, a javoronai Fekete-tó-, Kis-Papirusz-, Nagy-Papirusz-völgyben, a Karótavi-csúcson és a Bélai-dombon. Az is ismert, hogy kirándulásain gyakori társa id. Fábri Jakab, később pedig a késmárki Líceum tanárai közül Asbóth János és Genersich Sámuel volt.

Az ő idejében igen szélesnek számító ismereteit a

írta le: a mű valójában Bredetzky Sámuel: Neue Beyträge zur Topographie und Statistik des Königreichs Ungern (1807) könyve kétharmadának utánnyomása, ezért különböző módon idézik. Mindenesetre a régebbi tátrai irodalom egyik alapműve.

A Tátráról megjelentetett még kisebb műveket is:

Nagy ásványgyűjteménye volt.

Az irodalomban Genersich Keresztélyt (mineralógus) gyakran összetévesztik öccsével Genersich Sámuellel (botanikus). Nevét a nagy-tarpataki Hosszú-tó német elnevezésében (Genersich See) örökítették meg.

Irodalom:

Forrás:
[Z. Radwanska-Paryska, W. H. Paryski: Wielka encyklopedia tatrzanska, Wydawnictwo górskie - Poronin 1995., 319 o.]