Genersich Sámuel
(1768. február 15., Késmárk - 1844. szeptember 2., Lőcse)
Genersich Keresztély és
Genersich János öccse, orvos, botanikus.
Bécsi egyetemi évei után hat éven keresztül Késmárkon praktizált, aztán Lőcsere
költözött, ahol élete végéig a városi fizikus (orvos) posztját töltötte be. Itt adta ki
1829-ben a jószág betegségéről szóló brosúráját.
Fiatalkori éveitől főleg a botanika érdekelte. Botanikai célú kirándulásokra járt a
Szepességben és a Tátrában, nagy növénygyűjteménye volt. Fő műve:
- Florae Scepusiensis Elenchus, seu Enumeratio plantarum in Comitatu
Hungariae Scepusiensi, eumque percurrentibus montibus Carpathicis sponte
crescentium (Lőcse 1798.)
A könyvben felsorol 950 növényt, a Tátrában fellelhetőket is. A növények
felsorolásábók nyilvánvaló, hogy kirándulásai a Szepesi-Magurán kívül elvezették a
Magas-Tátrába is, többek között a Tarpataki-, Késmárki-, Vörös-tó-, Jávor- és
Karótavi-völgybe, a Kopa-hágóra, a Bélai-Tátrába a Fekete-víz-völgybe. E munkát
később a
- Catalogus plantarum rariorum Scepusii, anno 1801 in autumno, in usum
amicorum suorum conscriptus (Lőcse 1801.)
művel egészítette ki - ebben 588 növényt ír le. Wahlenberg a Tátra növényzetéről írt
könyvében gyakran hivatkozik Genersich Sámuelre, akit meg is látogatott Lőcsén és
megnézte a növénygyűjteményét. Személyében a Szepesség és a Tátra egyik első
növénykutatóját tiszteljük.
Irodalom:
- Weber Sámuel: MKE Évkönyve 1906., 33. szám
Forrás:
[Z. Radwanska-Paryska, W. H. Paryski: Wielka encyklopedia tatrzanska,
Wydawnictwo górskie - Poronin 1995., 319 o.]