(1768. december 13., Nemescsó - 1823. június 19., Zombor)
Természettudós (mineralógus, botanikus, zoológus), Göttingenben tanult,
a lőcsei majd a késmárki gimnázium filozófia és természetrajz tanára.
1801-től a Festetich féle keszthelyi Georgikon igazgatója,
a gazdasági tudományok tanára, közben egy ideig Festetics György
jószágigazgatója is. 1820-tól a Bács vármegyei koronauradalmak kormányzója
volt. Több külföldi tudós társaság tagjává választotta.
A Tátrát Berzeviczy Gergellyel, Mauksch Tamással, Genersich Sámuellel és Fábri Jakab hegyivezetővel járta. A Késmárki-völgy egyik első leírását közölte: Topographisch-mineralogische Beschreibung des Felsenkessels, in welchen der grüne See auf der Karpathen eingeschlossen ist Bredeczky Sámuel könyvében: Topographisches Taschenbuch für Ungarn, 1801.
Művei:
Asbóth János síremléke a zombori Szent Rókus temetőben
Sírfelirat
Kovács Béla, (Columbus, Ohio, USA) közlése Asbóth János síremlékéről:
Mi Jugoszláviába rekedt magyarok voltunk. A
zombori városvégi házunkat csak még egy ház választotta el a Szent Rókus
temetőtől. Édesapám, aki igen tisztelte a múltat, gondozta a rokonok
sírjait, de emellett egy régi sírt is karbantartott, nehogy eladják mint
elhagyott sírt. Ezt a jugoszláviai magyarok többen így tették, sőt amikor a
hatóságok el akarták adni a sírhelyet, azt meg is vették, nehogy kiforgassák
halottainkat és ezzel múltunkat is eltöröljék a térségben. Így tettük mi
is, amikor 1968-ban édesapámat halva találtuk otthon. Megvettük az apám
által gondozott sírhelyet és odatemettük édesapánkat is, de meghagytuk a
sírfeliratot és a sírkő másik oldalára tettünk táblát apánknak. Így, mivel
a sírhelyet fizetjük nem lehet eladni. A sírhely Asbóth Jánosé volt, akiről
akkor mit sem tudtam.
Forrás:
[Z. Radwanska-Paryska, W. H. Paryski: Wielka encyklopedia tatrzanska,
Wydawnictwo górskie - Poronin 1995., 36. o.]
[Magyar Életrajzi Lexikon, első kötet A-K, Akadémiai kiadó, Budapest 1967., 57. o.]
[Neidenbach Ákos, személyes közlés]
[Kovács Béla, (Columbus, Ohio, USA), személyes közlés]