Mauksch Tamás
(1749. december 20., Késmárk - 1832. február 10., Késmárk)
Természetkutató, az egyik első tátrai kutató, tanár, evangélikus lelkész, kereskedő. A
késmárki líceumban érettségizett, majd a lipcsei egyetemen tanult teológiát és természettant.
1776-1784 között a késmárki líceum tanára és igazgatóhelyettese volt, 1784-1786 között
német evangélikus lelkipásztor Bártfán, 1786-1802 között ugyanaz Nagyszalókon, Szepes m.
- itt kezdett borral kereskedni. 1802-ben lemondott lelkipásztori állásáról, Késmárkra
költözött, kereskedett, többek között krakkói kereskedőknek bort árult.
Az említett tevékenység mellett történelemmel, kőzettannal, klimatológiával, a tátrai
tavakkal is foglalkozott, de 1780-tól a tátrai és a tátraaljai flóra kutatásának szentelte
szabadidejét. Nagy növénygyűjteménye volt, 1803-ban a késmárki háza mellett füvészkertet
létesített. Kőzetgyűjteménye is volt.
Gyakori tátrai kirándulásai során jól megismerte a hegységet, különösen a szepességi oldalát,
a hegység egyik legjobb ismerőjévé vált. 1795-ben megkísérelt feljutni a Lomnici-csúcsra.
Több természettudóst kísért el a Tátrába, többek között az angol
Townson Robert-tet, a brazil da Cramer-t,
a svéd Wahlenberg Göran-t,
Kitaibel Pált, de más látogatókat és katonatiszteket is.
Túratársai legtöbbször Asbóth János,
Berzeviczy Gergely,
Csáky István és ezek vendégei voltak.
Nagyszalóki tartózkodása alatt gyakran használta Csáky István tátrafüredi
vadászházát, vendégeivel itt éjszakázott. Egy ilyen kirándulást Berzeviczy Gergely
írt le, de maga Mauksch is többször a naplójában.
Művei közül:
- Geschichte und gegenwärtige Verfassung der ungarischen Sachsen in der Zips,
(Neues Ungr. Mag. 1791.), a szepesi zipszerek történetéről,
- Ueber der Witterung in der Zipss, besonders unter den Carpatischen Alpen, (Mag. f.
Kunst u. Lit., 1795.), klimatológiai munka,
- Über die Alpenwinde in der Zips in Oberungarn und deren Ursache, (Hesperus,
1820.), klimatológiai munka,
- Über einige Karpatische Gebirgseen im Zipser Comitate in Oberungarn, (Zs. f. Phys.
u. Math., 1830.), a tátrai tavakról,
- Sur quelques lacs de montagne dans les Carpathes du Comitat de Zips en Hongrie,
(Bull. de Sc. Natur. et Géol., 1830., az előző mű francia fordítása.
A botanikát amatőrként kezdte, de hamarosan a szepességi és tátrai flóra elismert
szakértőjévé vált. Baráti kapcsolatokat tartott fenn
Kitaibel Pállal, sok szepességi és tátrai
növényt küldött neki, pl. 1797-1800 között minden évben. Kitaibel és Waldstein nagy
művében, a Descriptiones et icones plantarum rariorum Hungariae Mauksch
segítségét a szerzők meg is említik. Az 1813-as tátrai látogatása alatt a híres svéd botanikus
Wahlenberg Göran köszönte segítségét és tanulmányozta növénygyűjteményét. Botanikai
művei kéziratban maradtak, pl.:
- Flora Scepusii Septemtrionalis,
- Tentamen Florae Scepusii partim aliorum comitatuum, mindkét mű elveszett,
- Verzeichniss der Zipser Pflanzen, die ich bis 1797 gesammelt habe,
- Verzeichniss der nach Pest eingeschichten Pflanzen, Kitaibelnek küldött
növények jegyzéke,
- Verzeichniss der Pflanzen, die mit Wahlenberg von seine Reise mitbrachte, und die
ich hier nicht fand oder verkannte,
- Index plantarum in Scepusio lectarum,
- Verzeichniss und Beschriebung der Carpatischen Blätterschämme (Agarici) im
Zipser Comitat in Ungarn, ezt a 112 gomba leírását tartalmazó művét Rumy G. K. tette
közzé,
- Wegweiser durch die Zipser kapratischen Alpen ,
mai napig kéziratban maradt kalauz (az MTA kézirattárában található),
annak ellenére, hogy barátja
Rumy G. K. már 1826 nyomtatásra előkészítette. A mű
egy botanikai részt is tartalmaz, amelyben 1508 egyedet sorol fel.
Botanikai feljegyzéseit és meteorológia megfigyeléseit az 1794-1832 években vezetett
naplójában (Tagebuch) írta. A naplót sem adták ki, de
Weber Sámuel a Maukschról szóló életrajz és
Lipták János a késmárki líceumról szóló művének
megírásakor felhasználta.
A XVIII. század végén és a XIX. század elején Mauksch jelentősen hozzájárult a Tátra és
Tátraalja megismeréséhez. Nem csak műveivel, hanem az odalátogató természetkutatóknak
adott tanácsaival, kalauzolásukkal is. A tátrai helyinevekben neve megmaradt a
Nagyszalóki-csúcs oldalán található Mauksch-gödör és a Késmárki-völgyben lévő
Mauksch-tó elnevezésében.
A nagylomnici templomban 1901. szeptember 8-án emléktáblát állítottak
tiszteletére.
Irodalom:
- Kanitz August: Versuch einer Geschichte der ungarischen Botanik, Linnaea,
1865.,
- Wéber Sámuel: MKE Évkönyve 1903..
Forrás:
[Z. Radwanska-Paryska, W. H. Paryski: Wielka encyklopedia tatrzanska,
Wydawnictwo górskie - Poronin 1995., 732. o.]