1987. november 27-én a Közgazdasági Egyetemen tartott újjáalakuló közgyűlésen elsöprő többséggel szavaztak a küldöttek az önálló szervezet megalakítására. Nagy lendülettel, sok jó elképzeléssel és még több illúzióval vágtunk neki a feladatoknak, a szervezeti keretek kialakításának és tartalommal való megtöltésének. Nagyon sok volt még az ismeretlen. Érzékelhető volt ugyan a változás iránya, de nem volt ki-számitható az üteme és mikéntje. - Ne feledjük el, hogy az a bizonyos "rendszervál-tás" majd csak két év múlva következik be, bizonytalan volt megy-e a megye, hogyan alakulnak az önkormányzatok pozíciói, milyen feladatkört vállalnak szakszervezetek, stb. - Két dologban viszont biztosak voltunk: a jövőben csak az önálló társadalmi szervezeti forma jöhet számításba és az átalakításhoz felülőről kell a lökést megadni.
Az előkészítés gyakorlatilag korábban megkezdődött. Kinevezésemkor az ÁISH elnökétől már az átalakulás levezénylésére kaptam megbízást és csak ennek tudatában vállaltam a beosztást. Követendő módszernek a fokozatosságot, illetve azt az elvet követtük, hogy egyes elemeken csak akkor változtatunk, ha az új elveknek megfelelő, működőképest tudunk az előző helyébe állítani. Tettük ezt elsősorban azért, hogy az évtizedek során felhalmozódott értékeket megtudjuk őrizni, ha úgy tetszik áttudjuk menteni az új időszakra is.
Voltak akik mindenestül el akarták vetni a régit, mondván, hogy a negyven év alatt itt minden teljesen rossz irányba változott ezért el kell söpörni. Pedig ha jól bele gondolunk ez alatt az idő alatt vált tényleges országos mozgalommá a természetjárás. Olyan területeken tudott tömegeket vonzani - Bács-Kiskun, Békés, Tolna, Zala, stb. - ahol korábban legfeljebb egy-két megszállott természetjáró volt. Hazánk egész területén kiépültek a szervezeti keretek. Ez idő alatt lett országossá a Kéktúra, ezreknek lett útbaindítója a vándortábor mozgalom és még lehetne sorolni a tényeket, de ehhez egy cikk kerete kevés. Egy gondolatsor azért még ide kívánkozik: a negyven év alatt a Természetbarát szövetség volt a legtoleránsabb - hány volt cserkész vezető találta meg itt a helyét - és nálunk volt a legnagyobb egyéni és szervezeti autonómia. Tág tere volt az öntevékenységnek, a civil gondolkodásnak. Vétek lett volna értékeinket veszni hagyni.
Volt egy másik irányzat is, ők a környezeti feltételek megléte nélkül a gyorsabb polgári átalakulást szorgalmazták. Ehhez akkoriban csak két dolog nem volt meg - és úgy tűnik, hogy még egy ideig nem is lesz meg - a biztos, tisztes polgári lét, és evvel járó polgár tudat. (Emlékezzünk három millió fel- vagy fel nem osztása körüli vitára.)
Nem volt könnyű évtized. Az előző kormányzati időszakban egyes befolyásos személyek és körök - mint az átkos emlékét - el akarták lehetetleníteni szövetségünket. A puszta létünk is veszélyben forgott. A döntően ideológiai meggondolásokból történő felszámolás elkerülésére sokat tett, - amíg itthon tartózkodott - az elnökünk Dr. Misley Károly és kiváló segítőkész partnernek bizonyult az OTSH elnöke Gallov Rezső úr, akinek a talpon maradásunkban sokat köszönhetünk. Természetesem mindez nem lett volna elegendő a tagságunk elkötelezettsége és következetessége nélkül.
A másik, az előzőnél is súlyosabb gond éppen a rendszerváltás tényéből fakadt, ez pedig a gazdaság átalakítása volt. Számítottunk, készültünk rá, de sokan addig amíg saját bőrükön nem tapasztalták nem hitték el, vagy nem fogtál fel a veszély súlyosságát. Az állami vállalatok ellehetetlenülése, összeomlása, munkahelyek és a munkahelyi bázisok megszűnésével járt. A jelek azt mutatják, hogy a magánvállalkozások többségétől idegen a cégsport.
Néhány intézményt leszámítva ma úgy tűnik a jövő útja nem a munkahelyi szerveződés.
Napjainkra nagyjából kialakultak a jogi- és alakulóban vannak a gazdaság keretek, amelyek hosszabb távon meghatározzák működési feltételeinket. Az elmúlt évtized során számos olyan törvény született (egyesülési-, különféle adó és egyéb pénzügyi-, sport-, erdő-, természetvédelmi-, stb. törvény), amely kijelöli mozgásterünket. Még ebben a parlamenti ciklusban várható a "nonprofit" törvény elfogadása s ezzel nagyjából lezárul a minket közvetlenül érintő törvénykezési folyamat.
Jogi oldalról adottak tehát a feltételek. Előbb utóbb a gazdaság is megerősödik és a Wesselényi közalapítvány mellett egyre több pénzforrás áll majd rendelkezésünkre. Ezzel párhuzamosan, - ezektől kissé ugyan elmaradva - az emberek állampolgári gondolkodása folyamatosan, számunkra kedvezően alakul.
Mindezek figyelembe vételével felelőséggel végig kell gondolnunk: hogyan tovább?
Miként tudjuk a megváltozott körülmények között érdekeinket a leghatékonyabban érvényre juttatni. értékeinket, természet-szemléletünket, minél több embernek átadni, életformánkat minél szélesebb körben elfogadtatni. Milyen elképzelésekkel, milyen feladatok vállalásával vágjunk neki az új évezrednek. Feladatunk van bőven, rajtunk múlik, hogy ne csak múltunk, de jövőnk is legyen
Szabó Imre
Az 1992 áprilisi Turista Magazinban "Az önállóság első öt éve" címmel írtam, egy összefoglalót a Szövetség akkori helyzetétől, problémáiról, eredményeiről. Gondolatébresztésként most újra olvastam; sok minden időszerű az akkor leírtakból. Időközben újabb öt esztendő elviharzott felettünk. Így most az önállóság első tíz évét tehetjük mérlegre. Tíz év már a jubileumok közé tartozik, kicsit ünnepi alkalom is, ezért nem a problémákat és a nehézségeket kívánom feleleveníteni, hanem a tetteket, eredményeket.
A legfőbb eredmény az volt, hogy "talpon maradtunk" (öt éve is ez volt az egyik alapgondolatom!). Miközben környezetünkben minden ellenünk hatott, a Szövetség megőrizte fizetőképességét, szakmai munkájának folyamatosságát, hazai és nemzetközi kapcsolatait. Alapszabályunk lehetőségeit kihasználva megoldottuk a területi természetjáró szervezetek működésének biztosítását, valamennyi ágazatunk /gyalogos, kerékpáros, vízi, síző, hegymászó, barlangos/ tevékenységének folytatását, vagy önálló, de a Szövetséghez csatlakozott szervezetben, vagy szövetségi bizottságokban.
1988-ban a felelevenített Szent István emléktúrához csatlakozóan, elsőnek nyítot-tuk meg a vasfüggönyt az Irottkőn tartott osztrák-magyar turistatalálkozóval, majd Dobogókőn megrendeztük - az azóta hagyományossá vált - természetjárók napját. Az Országos Kéktúra folytatásaként kialakítottuk a Dunántúli /Rockenbauer Pál/- majd az Alföldi Kéktúra útvonalát. A túrázás érdekében módosítottuk a minősítési szabályzatot, bevezettük a gyalogos túrázók évenkénti országos találkozóját.
A régebben "elveszett" turistaházak visszaszerzése - több éves viaskodás ellenére - nem sikerült, kivéve az Ágasvári- és a Dobogókői házat. (Az előbbi ma is a Szövetség tulajdonában van, az utóbbit átadtuk eredeti gazdájának, az időközben újraalakított Magyar Turista Egyesületnek.) A szervezeteink kulcsosházainak támogatására több millió forintot közvetítettünk az OIH Ifjúsági alapjából és más alapítványokból.
Mi magunk is létrehoztuk "Természetbarát Házak Alapítvány"-t. (A megfelelő tőke gyűjtés után, várhatóan még ebben az évezredben működőképes lesz.)
Létrehoztuk a TÜSZ-t (Természetbarát Házakat Üzemeltetők Szervezetét), amely folyamatos információ szolgáltatással irányítja az érdeklődőket a kulcsosházakba és elkészítette a "Természetbarát szálláshelyek" című füzetet (már a harmadik kiadása van forgalomban.)
A térképkiadás hiányzó fehér foltjainak megszüntetésére saját kiadásban megjelentettük a Gödöllő, Őrség, Kemeneshát, Zala térképeket.
Felújítottuk és országossá tettük a "Kirándul a család mozgalmat" (az útbaigazító kis füzetek több tízezer példányban fogytak el.)
A Társadalmi Erdei Szolgálat fennmaradása érdekében először Természetvédelmi Szolgálattá, majd országos egyesületté szerveztük át.
A természetjárók utazási kedvezményét (melyet tíz éve vesztettünk el) részben a mi kitartó vitáink és lobbyzásunk eredményeként visszakaptuk.
A vízitúrázás népszerűsítése érdekében több folyóról adtunk ki vizitérképet és tovább szerveztük és segítettük a hazai és nemzetközi vizitúrákat. A vízibizottságon belül megindult a fiatalok körében rendkívül népszerű vadvízi túrázás is.
A Szövetséghez tartozó Magyar Hegymászó Klub segített és szervezett, (köztük a Himalája térségébe is) A Szövetség technikai szervezésében indult expedíció emléktáblát helyezett el az Ural-hegységben, az ugyanakkor Reguly Antalról elnevezett csúcsra.
Évről évre jobb kapcsolat alakult ki az OTSH-val, a Környezet és Területfejlesztési Minisztériummal és több állami és társadalmi szervetettel.
Jól alakult kapcsolatunk a Nemzetközi Természetbarát Szövetséggel. 1990-ben újra felvettek minket a tagszervezeteik közé. Így igénybe vehetjük a szervezett természetbarátokat megillető kedvezményeket. 1993-ban Budapesten rendezték a nemzetközi Kongresszusukat. Több nemzetközi rendezvényünkön vettek rész tagjaink és évente jönnek más-más országból NFI csoportok hozzánk.
Az Európai Turista Szövetség /EWV/ megbízásából - melyben 1988-tól vagyunk tagszervezet -, 1990-ben Dobogókőn rendeztük kongresszusukat. 1991 óta az EWV elnökségében is van tisztségünk. 1997-ben az EWV ifjúsági bizottság elnökének pedig szövetségünk képviselőjét /Sólyom Péter/ választották.
Az EWV európai turista útjai közül ma már az E3, E4, E7 vezet hazánkon át.
A szövetségi gazdálkodás terén sikerült olyan feltételeket teremteni, hogy megvásároltuk - igen értékes - központi helyiségünket. Így bennünket nem fenyeget az a veszély, amely sok más szervezet életében nagy nehézséget okoz, hogy fejünk felöl elveszítjük a tetőt. S nem utolsó eredmény az sem, hogy 1991 őszétől folyamatosan megjelenik az a szövetségi Híradó, amelyben ez a cikk is olvasható.
Befejezésül megint hivatkozom arra, amit öt évvel ezelőtt is szorgalmaztam: ha további eredményt és fejlődést akarunk elérni a természetjárásban, akkor egységes akaratra, öntudatra, és egymás iránti bizalomra van szükség!
Thuróczy Lajos