MÚZEUMI MOZAIK

(Az 1997. januári Természetbarát Híradóból)

Ezeket a cikkeket elsősorban a magyar Turisztiukai Szolgálat HÍRMONDÓ című tájékoztató kiadványa alapján állitottuk össze, és elsősorban a túravezetők figyelmébe ajánljuk.

BARANYA NÉPMŰVÉSZETE

A pécsi Janus Pannonius Múzeum néprajzi osztályán november 14-én megnyílt a Baranya népművészete című új, állandó kiállítás. A múzeum már több, mint egy évtizede nélkülözte az ezen a tájon együtt élő népcsoportok színes és gazdag néprajzi anyagát bemutató kiállítást, mely most sok költözés, épület-átalakítás után, a művelődési tárca, a honfoglalási Emlékbizottság és a múzeum kollektívájának összefogása nyomán most megvalósult. A megyében élő tíz magyar néprajzi csoport, valamint német, horvát, sokác, bosnyák és szerb szórványlakosság hagyományos, a század elején még élő népi kultúráját mutatja be a tárlat. Az építkezések gazdag emlékanyagával fényképes, rajzos tablókon ismerkedhetünk meg. A parasztok és kézművesek sajátos tárgyi világának, a fazakasedényeknek, a faragott eszközöknek és bútoroknak, köztük is a baranyai parasztbarokkot képviselő támlásszékeknek legszebb darabjait láthatjuk. Szemet gyönyörködtetőek a különböző stílusú szőttesek, hímzett ruhák, szűrök, ködmönök is. Bővebben: Janus Pannonius Múzeum, 7621 Pécs, Káptalan u. 5. : 72/310-172.

A BUDDHIZMUS MŰVÉSZETE

A budapesti Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum többéves munkával, sorozat keretében mutatja be a nagyközönségnek nemzetközi színvonalú buddhista gyűjteményét. A kínai, tibeti, mongol és japán anyag után, most délkelet-ázsiai műalkotásokat tárnak a látogatók elé november 20-tól. Délkelet-Ázsia, hazánkban alig ismert hagyományos művészete és kultúrája rendkívül összetett. Meghatározó eleme a buddhizmus eszmevilága, különböző mértékű indiai és kínai hatással keveredve. A Hopp Ferenc múzeum gyűjteménye nem nagyszámú ugyan, de több ritkaságot is tartalmaz. A kiállítást szerencsés és érdemleges módon, hazai magángyűjtemények féltett darabjaival is kiegészítették. Az első emeletet elfoglaló tárlaton, mintegy 250 műtárgy, szobrászati anyag és a különlegességnek számító thai tekercsképek várják látogatókat. A bemutatót rendező Fajcsák Györgyi sinológus és Renner Zsuzsa indológus, enteriőr-imitációkkal érzékelteti a műalkotások, textíliák, kerámiák eredeti funkcióját, környezetét. Az eredeti hangulat felidézésében videófilmek, hangzóanyagok, és fotók is segítenek. Bővebben: Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Múzeum,

1062 Budapest,Andrássy út 103. Tel.:322-8476.

VENDÉGSÉGBEN ŐSEINK HÁZA TÁJÁN

Másfél évtized után újra állandó régészeti kiállítás nyílt december 15-én a szolnoki Damjanich János Múzeumban. Kétszeresen is ünnepi alkalom ez. A múzeum épülete hosszú idő után megújult, a régészeti emlékek bemutatásával pedig megkezdték a tervezett állandó kiállítások sorát. A Damjanich múzeum végre méltó környezetben tudja a közönség elé tárni Jász-Nagykun-Szolnok megye gazdag régészeti, néprajzi, történeti és képzőművészeti gyűjteményét. Az 1860-ban épült egykori Magyar Királyi Szállót, mely 1933 óta otthona a múzeumnak, a műemléki jelleg tiszteletben tartásával, de a megújuló múzeum gyűjteményei korszerű bemutatásának igényével újították most fel. A "Vendégségben őseink háza táján" című kiállítás a megye régészeti leletei alapján mutatja be, hogyan változott az ember közvetlen környezete, lakóháza az évezredek folyamán. A rendezők szakítottak a hagyományos, csupán tárlók sorát felvonultató módszerrel és a házak rekonstrukciójával, makettek segítségével keltették életre a letűnt korok világát, az emberek változó és sokszínű világképének tárgyakon megjelenő üzenetét. A tárlat az őskortól a török kor végéig felöleli a megye történetét, de annak nem minden egyes részletét láttatja, hanem csak azokat a korszakokat, amelyek leleteiről, telepjelenségeiről a megyében folyó ásatások a legtöbbet árultak el. Egy-egy példán mutatja be a lakóház, életmódnak megfelelő változásait az élelemszerző középső kőkori népcsoportok alkalmi vadásztanyájától a letelepült, termelő gazdálkodást folytató közösségek falvain át, a bronzkorban keletkezett többrétegű "városokig". A vas- és avarkori kisméretű, egy'szerű szerkezetű, földbe mélyített kunyhó egy-egy hosszú történelmi időszak kiragadott emléke, ami a lakóházak szerepének, illetve építőik életmódjának változásáról tanúskodik. Mintha a lakás vesztett volna jelentőségéből: a' mindennapi élet kiszorult a házból, és az csupán éjszakai szállásul szolgált. A magyarság letelepedésétől a középkor végéig a településformák és az egyes lakóháztípusok változása, valamint a szolnoki vár, maketteken kerülnek bemutatásra. A kiállitást lezáró kincstár szentélyszerű elrendezése kifejezi a benne látható tárgyak megkülönböztetett jelentőségét. A gyűjtemény legszebb, legféltettebb egyedi darabjai kaptak itt helyet.
Bővebben: Damjanich János Múzeum, 5000 Szolnok, Kossuth L. tér 4. : 56/421-602, fax: 56/373-033.

SZÍNHÁZTÖRTÉNET MISKOLCON

A Miskolci Színészmúzeum létrehozásának gondolata először 1984-ben fogalmazódott meg. 12 év telt el, míg Gyarmati Ferenc színművész kezdeményezése után megszületett a kiállítás. A Múzeum nemcsak a helyi színház történetét dokumentálja, hanem emléket állít a miskolci és a magyar színművészet eseménydús korai időszakának is. 173 évvel ezelőtt nyílt meg a mai Magyarország első állandó színháza Miskolcon, a Déryné utcában, azon a telken, ahol most a Szinháztörténeti- és Szinészmúzeum létesült. A város első kőszínháza 1843-ban leégett és a helyén emelt épület felújítására, a mai színház rekonstrukciójának részeként az Európa Tanács támogatásával került sor, Bodonyi Csaba építész tervei alapján. A mille-centenáriumi év tiszteletére, nemrég adták át a felújítótt épületet, s benne a színháztörténeti kiállítást. A múzeum állandó kiállítása öt egységre tagolódva időrendi sorrendet állít elénk a XIX-XX. századi emlékanyagból. A kiállítás első részében, az emeletre vezető lépcsőfeljáróban, az első Miskolci Színház 1843-ig terjedő időszaka elevenedik meg. 1823-ban s ezt követően a színházban Déryné mellett olyan neves színészek léptek fel, mint Megyeri Károly, Egressy Gábor és Szerdahelyi Kálmán. Az emeleti kiállítótér első termébe lépve a második Miskolci Kőszínház 1918-ig terjedő történetét ismerhetik meg. A második mai színház Szemere Bertalan kez-deményezésére 1857 szeptemberére épült fel. Miskolc főutcájának ez a különleges épülete a város mindmáig egyik legjelentősebb kulturális intézménye.A kiállítás harmadik egysége a két világháború közötti időszak színháztörténetét és ránk maradt emlékanyagát tárja a látogatók elé. Ez a korszak folyamatosságot és színházi rendezők tekintetében is egységes képet alkot, a "Sebestyén testvérek korszaka"-ként ismerhetjük. Sebestyén Géza és Sebestyén Mihály egymást váltva 1939-ig irányította a színház tevékenységét. A klasszikus drámák, operák és sikerdarabok bemutatása mellett, kortárs szerzők, így Móricz Zsigmond és Zilahy Lajos műveinek színrevitelére is vállalkoztak. A kiállítás legnagyobb egységében az1945 utáni időszak emlékeit szemlélheti meg a látogató. 48 olyan művész hagyatéki anyaga látható, akik Miskolcon éltek és a helyi színjátszás meghatározó egyéniségei voltak az eltelt fél évszázadban. Az állandó kiállítás a Miskolci Nemzeti Színház felújításának, rekonstrukciójának dokumentálásával zárul. Az 1950-es évek közepének és az 1990-es évek közepének anyagai éppúgy láthatók, mint a Miskolci Színház 1949-1995 közötti bemutatóinak szerepkatalógusai, vagy a legsikeresebb előadások videófelvételei. Bővebben: Színháztörténeti- és Színészmúzeum, 3525 Miskolc, Déryné u. 3. : 46/327-900.

A HUSZÁRSÁG TÖRTÉNETE

A Hadtörténeti Múzeum Márványtermében látható - sokéves 'méltatlan hányódás után -, frissen restaurálva, hazánk második legnagyobb festménye, Vágó Pál (1853-

1928) monumentális alkotása, A huszárság története. A 18 méter hosszú, 3,5 méter magas táblakép 400 év könnyűlovas fegyvernemének hadtörténelmét foglalja egységbe. Bemutatja a huszárság kialakulását, Mátyás király fekete seregétől, a magyar mintára szervezett huszárság európai elterjedéséig, az 1848-49-es szabadságharc hőseiig. A hatalmas ˇfestményt alkotója az 1900-as párizsi világkiállításra készítette, ahol a magyar ház huszártermének falidíszéül szolgált. A lovak ábrázolása egyedülálló mesterének, Vágó Pálnak, aki a Feszty-körkép festésében is közreműködött, a kép számos sikert hozott: kitüntették a Lotz-díjjal, elnyerte a világkiállítás aranyérmét, s a francia Becsületrend tiszti keresztjét. A világkiállítás után, A huszárság története a Ludovika Akadémia előcsarnokának falát díszítette 1944 végéig, majd a Hadtörténeti Múzeum pincéjébe került, ahonnan a megmentésére létrehozott alapítvány emelte ki, s most, restaurálása után ismét régi szépségében tekinthetik meg az érdeklődők. Bővebben: Hadtörténeti Múzeum, 1014 Budapest, Tóth Arpád sétány 40. Telefon: l56-9522.

SZÁZÉVES A MEZŐGAZDASÁGI MÚZEUM

Alapításának 100. évfordulóját ünnepli idén a Magyar Mezőgazdasági Múzeum, kontinensünk egyik legrégibb agrártörténeti kutatóközpontja és bemutatóhelye. A centenáriumra több új, állandó kiállítást adtak át az év során, és még két új állandó kiállításuk megnyitásával is meglepik decemberben a közönséget. Még tavasszal nyílt meg a százéves intézmény kincseit felvonultató múzeumtörténeti tárlat, előterében tájképekkel, mezőgazdasági témájú festményekkel, Alpár Ignác, színes Vajdahunyad vára épületterveivel. A tablókon és a vitrinekben érdekes családi hagyatékokat, lószerszámokat, díszfegyvereket, borászati gyűjteményt, a Herman Ottó által gyűjtött pásztoréleti tárgyakat, a paraszti építmények makettjeit láthatjuk. Nyár óta kereshetjük fel az új erdészeti kiállítást, mely az erdőt, életközösségként mutatja be. A mi éghajlati viszonyaink között ugyanis az erdő a legösszetettebb életközösség, amelyben ugyan a fák a meghatározóak, mégis sokezer növénynek és állatfajnak nyújt életlehetőséget. Az erdőgazdálkodás történte pedig elvezet bennünket az első erdőt irtó, hasznosító tevékenységtől napjaink többcélú erdőgazdálkodásához, környezetvédelméhez. December 17-én nyílt meg a főleg iskolás gyermekeknek szánt tárlat, mely a hagyományos hazai szarvasmarhatartás- és hasznositás történetét mutatja be a honfoglalástól a hetvenes évekig, tematikus egységekben. A terembe lépve szokatlan látvány fogad: középütt egy karám, benne szekér, s eléfogva a "két bors ökröcske". A gyerekek szabadon bejárhatnak a karámba, megsimogathatják az ökröket, felmászhatnak a szekérre, s ha kedvük szottyan, akár el is játszhatják a mesét. A terem egyik sarkában egy kalotaszegi ház homlokzata és faragott kapuja illusztrálja a falusi csordák, csordások szokásait, s itt tudhatjuk meg a szólás eredetét: miért bámul valaki, mint borjú az újkapura. December 23-ától látogatható a "Természeti értékek, természet védelem" című új tárlatuk, amely kapcsolódik az erdészeti kiállításhoz. A századfordulótól napjainkig, három időszakra bontva ismerkedhetünk meg fotók, térképek, tárgyi emlékek segítségével a hazai természetvédelem fejlődésével. Az erdei életközösséget, a túzok élőhelyét, s a Hortobágyi Nemzeti Parkot megjelenítő diorámákat, maketteket, állatpreparátumokat is láthatunk. A külföldiek tájékozódását angol és német feliratok segítik.
Bővebben: Magyar Mezőgazdasági Múzeum, 1146 Budapest, Városliget, Vajdahunyad vár. Telefon: 343-3198.

Hadház szerelmesei

A hajdúk letelepítésének évfordulóin, minden év december első hétvégéjén a Bocskay túrával emlékezünk megyénk névadóira, a hajdúkra. Igy törtánt ez 1996 december 1-én is. Az esős idő ellenére kisereglettünk Hajdúhadházra, hiszen tudtuk, hogy gazdag él-mények nélkül nem engednek el bennünket, itt évről - évre meglepetésekkel várják az újdonságokra kiéhezett turistákat, Ezt megneszelhették szomszéd megyéből is, hiszen Szabolcs-Szatmárból is érkeztek érdeklődők.

Túravezetőnk ki lehetne más, mint Hajdúhadház és Téglás szerelmese Prosch Lászlóné, Hajdú - Bihar megye túravezetőinek Fejedelemasszonya, kinek keze alatt nevelkedett a mai aktivisták legtöbbje. Büszke vagyok arra, hogy Ő a tanítómesterem, Kerek 20 éve már, hogy úgy beoltott a természet szeretetével, hogy hétvégeken az erdők, mezők, hegyek mágnesként vonzanak, s lemondani erről ha lehetne, akkor sem tudnék. Tőle tanultam meg látni, nem csak nézni, s tőle tanultam meg keresni az újat, szépet és értékeset. Tőle tanultam meg felkészülni a túráinkra, ma is az Ő alapelveit továbbfejlesztve vezetem társaimat. Láttam harcolni, küzdeni a természetjárásért, láttam sok esetben szélmalomharcot vívni a "hatalmasságokkal" szem-ben. Néha le tudták győzni, de megtörni sohasem. Mint a Keljfeljancsi, mindig talp-ra állt, megújult, újraszervezett, s míg a "hatalmasságok" már régen elfeledettek listáját gazdagítják, addig Klárika még mindig fényesen ragyog Hadház és Téglás kék egén. Idei meglepetése a Dr. Földi János Általános és Művészeti Iskolában található PANNÓ kiállítás volt, melyet Hajdúhadház másik szerelmese Égerházi Imre festőművész, a Hortobágyi Alkotótábor vezetője hívott életre, A művész úr a tőle megszokott szíves vendéglátásával kalauzolt bennünket végig a kiállításon, a képek lényegének elmagyarázásával. E csodálatos és a világon egyedülálló kiállítás étrejötte maga a csoda, hiszen a művészek szinte ingyen hoztak létre egyenként 2 millió forintot meghaladó alkotásokat. Az értük kapott 15 ezer forint egyeseknek az utazási költségeket sem fedezte! Az alkotók Magyarországon kívül Munkácsról, Csíkszeredáról, Déváról, Bácskatopolyáról, Kassáról, Marosvásárhelyről és az USA-ból is érkeztek. Gaál András és Kelemen Marcell festménye, valamint Zsigmond Attila szénrajza különösen mély benyomást keltett bennem. Társaimnak is az volt a véleménye, hogy Égerházi művész úr ezen kiállítás létrehozásával végérvényesen beírta nevét Hajdúhadház történelmébe.A túra leírásával most adós maradok - nem az a célom, hogy teleírjam az újságot, pedig a környékbeli erdőkről órákat lehetne regélni... Sebaj, egy év múlva múlva újra ott leszünk.

Herczegfalvi Zoltán