A HARTAI DUNA-ÁG (ÚJRA?) FELFEDEZÉSE

A PETŐFI NÉPÉ-ben az utóbbi hónapokban több írás is megjelent, amelyek a hartai kis Duna-ág ismét élővé tételének terveivel, munkálataival és megvalósulásával foglalkoztak.

A Bács-Kiskun Megyei Természetbarát Bizottság szervezésében az idén immár tizenegyedik alkalommal került megrendezésre a "PETŐFI NÉPE Duna Túra", aminek kedvenc és legfestőibb táborhelye a Hartai szabadstrand. Ahol tavaly még a keskeny betonozott út vezetett be a szigetre, most ott van az újjászületett Duna-ág kiágazása, bejárata, a régi út helyett egy szép, járműforgalom lebonyolítására is alkalmas híd épült. A tervezőknek még arra is volt gondjuk, hogy a vízfolyás legelején található öreg fa megmentésére, még egy aprócska szigetet is kialakítsanak. Kézenfekvő volt az ötlet, hogy a túra mezőnyének Hartára érkezése előtt néhány héttel megnyitott új vízi út lehetőségeit vízitúrás szemszögből megvizsgáljuk, azaz a hartai kis Dunát felfedezzük, bár lehetséges, hogy előttünk más vízitúrázó is átélte már az újdonság varázsát.

András István úr, Harta polgármestere, aki jelenlétével megtisztelte a vízitúra résztvevőit, előző este azt a megnyugtató felvilágosítást adta, hogy az újjászületett Duna-ág gond nélkül végig járható, hiszen azon a napon motorcsónakkal is végigmentek már rajta.

Mi azért egy kis szorongással vágtunk neki másnap reggel az útnak, mert míg egy uszadéktorlasznak a leküzdése, félretolása egy motorcsónaknak gyerekjáték lehet, addig számunkra komoly küzdelmet és esetleg átemelést is jelenthet. Aggodalmunk nem is bizonyult teljesen alaptalannak, mert a kiság bejárata után pár száz méteren belül valóban 3-4 uszadéktorlaszra találtunk, melyeknek a leküzdése azért több-kevesebb bajlódással átemelés nélkül is sikerült, de a sor végének igen kellett igyekezni, hogy az elsők által kiverekedett keskeny hajózó út az enyhe sodrásban be ne záruljon. Jó régi magyar szokás szerint a mederrendezéssel járó erdőritkítás után csak a vastagabb fatörzseket szállították el a tetthelyről, a vékonyabb főágakat és gallyakat a vízbe szórták, miáltal nagyon kedvező lehetőség nyílt a 6-8 méter széles vízfolyáson az uszadéktorlaszok kialakulására.

Ezen kisebb fáradozásért bőven kárpótolt bennünket ennek a kis víznek a csodálatos, vadregényes szépsége, nyugodtan kijelenthetem, hogy ez a természeti élmény vetekszik a Baja környékén található Móric-Duna bejárásával, ami számomra eddig a vadregényes szépség csúcsa volt. A keskeny, enyhén kanyargós medret szinte egész hosszában és mindkét parton erdők kísérik, a fák lombja középen összeér, helyenként mintha egy zöld alagútban lapátoltunk volna; lapátjaink csobbanása mellett csak a számtalan madár csicsergése hallatszott, néhány perc alatt ez a csodálatos kis folyóág az abszolút béke és nyugalom szimbólumává vált bennünk. Röviddel az ág vége előtt még egy torlaszra bukkantunk, de ennek a leküzdése sem jelentett több nehézséget, mint az előzőek.

Evés közben jön meg az étvágy! Hartán ugyanolyan híreket hallottunk az előbb leírt kiság folytatásáról, a pataji holtágról, hogy erősen benőtt, de olyan csábítóan csillogott előttünk az előzőnél körülbelül nyolcszor olyan széles víztükör, hogy nem mentünk ki itt a nagy Dunára, hanem azon folytattuk utunkat, ez az ág már csak szélessége folytán is nem volt olyan vadregényes, mint a hartai kis Duna, de mindenesetre romantikusabb volt a nagy Dunánál. Csak egy kilométerrel a holtág vége előtt volt egy körülbelül 15 méteres szakasz, ahol egyrészt nagy lendülettel kellett egy pár méteren átfutni, majd egy kis ágak közötti bujkálás tette változatossá utunkat, és máris feltűnt nem sokkal előttünk a Duna szélesre nyúló panorámája.

Mindenkinek, aki a Dunán vízitúrázik melegen ajánlom a fent leírt kis ágak bejárását, mert először is egyedülálló természeti szépségeket élvezhet ezeken a vizeken, egy rövid szakaszra pihentető változatosságot jelent a nagy Dunával szemben, és az ezen a részen igen gyakran előforduló nagy ellenszél esetén 7 kilométert csaknem Ordasig szinte teljes szélvédettségben lehet megtenni, ami már egy óriási előny.

Remélem, a fenti írás megjelenése után többen is követik majd példánkat, hiszen ha valaki ezt a kalandot kihagyja, egy nagyon szép élménytől fosztja meg magát.

Dr. Garay Dénes


Természetbarát Híradó 88. szám, 1999. július-augusztus
Vizitúrázók információi
A Magyar Természetbarát Szövetség honlapja
>A Magyar Természetbarát Szövetség honlapja