Schneider István:
ZEMPLÉNI HEGYEK KÖZÖTT, | A RÁKÓCZIAK FÖLDJÉN |
Természetbarát Híradó 1997. november
A BKV ELŐRE SC. nyolc természetjárója elhatározta, hogy öt vár érintésével, négy nap alatt végig járja, a piros jelzésű, közel 60 kilométeres Rákóczi turista utat. Budapestről Sátoraljaújhelyre vasúton, tovább Füzérre a Borsodi Volán menetrend szerinti autóbuszjáratával utaztak.
A Füzér vára az ország legészakibb fekvésű, és talán a legszebb körkilátással rendelkező várhegyén épült. A várból lejőve egy órányi gyaloglás után értünk Hollóházára, ahol természetesen megtekintettük a porcelángyár múzeumát, apró ajándékok vásárlása után folytattuk az utat Telkibányára. A falu határába érve a bányászati múzeumot sem lehetett kihagyni. Az itt látható, a Zempléni-hegység bányászatát és népi szokásait, az elmúlt életformák tárgyi emlékeit bemutató kiállítás nagy örömünkre szolgált.
A szálláshelyen már meleg vacsorával vártak minket. Bizony ez ránk is fért a félnapi utazás, a 15 kilométer gyaloglás és a 30 fokos meleg után.
Másnap korán reggel indultunk a hegység belseje felé. Meredek kapaszkodón jutottunk fel a gönci pálos kolostor romjaihoz. Impozáns látvány nyújt még így is, pedig már 500 éve lakatlan. Megérné a helyreállítást, jól láthatók még a gótikus kőcsipkék és a főhajó egyéb díszítései is.
További emelkedőkön haladva elértük az Amadé-vár maradványait. A csodálatos panoráma, ami elénk tárult feledtette a feljutás fáradságát. Sajnos a romokat kezdi visszafoglalni a természet. pedig a harmincas években a bástyafalak még három méter magasak voltak...
Sűrű erdőben gyalogolva értük el a Fehér-kúti vadászházat, ahol a magunkkal hozott hideg élelmet a szépen kialakított forrásnál elfogyasztottuk. Bükkösökön keresztül, egyenletesen lefelé haladva érkeztünk Regéc faluba. A vegyesboltban bélyegeztünk és feltöltöttük élelmiszerekkel a hátizsákjainkat.
Kis kitérővel felkapaszkodtunk a Regéci-várhoz. Ez az ország legnagyobb kiterjedésű várromja. II. Rákóczi Ferenc a gyerekkorát itt töltötte. Ez egy igai sasfészek. A Rákóczi szabadságharc leverése után az őrült Lipót a többi magyar várral együtt ezt is felrobbantatta. Műemléki helyreállítása sajnos ennek a várnak sem történt meg, a három emeletnyi magas romok még így is uralják a tájat.
A várhegyről lejövet a második napi szálláshelyünk Mogyoróskán volt. A mindössze nyolcvan lakosú falucskát az elnéptelenedéstől a hátizsákos turisták mentették meg. Az utóbbi években turistaházak, nyaralók épültek. Mogyoróska lakói mindent megtesznek, hogy az odaérkezők jól érezzék magukat. Kényelmes, tiszta és olcsó szálláshelyek, változatos programok marasztalják az odalátogatókat.
Az időjárás kezdett rosszra fordulni, sötét fellegek jelentek meg az égbolton. Sűrűn tekingettünk a másnapi utunk irányába.
Szerencsékre reggel esőmentes napra ébredtünk.
Enyhe emelkedőkkel, mély völgyek között vezetett az út. Az erdőből kiérve visszapillantottunk s elbúcsúztunk Regéctől. Négy órás gyaloglás után Erdőhorvátiba érkeztünk. Az ebéd elfogyasztása után aszfaltozott úton indultunk Komlóskára, harmadik napi szálláshelyünkre. A falu a gyermeknapot ünnepelte. A focipályán nők-férfiak közötti labdarugó mérkőzés folyt, a látottakon jókat derültünk. Sajnos az ünneplésnek hatalmas zápor vetett véget, iparkodni kellett nekünk is a szálláshelyre. A hegy karéjában, szűk völgyben elhelyezkedő Komlóska bámulatosan szép természeti környezetben fekszik. A falu vezetői 34 személyes turistaházat létesítettek. A település mellett található az Árpádkori Pusztavár. Az önkormányzat, a helyi lakósokkal összefogva a romokat kitakarította, a felvezető utakat turista jelzéssel látta el.
Az utolsó nap, miután a hegyeket magunk mögött hagytuk, egyenletesen haladva a szőlőlugasok között értük el a Pogány-kutat. Kis pihenő után érkeztünk meg Hercegkútra. Ez a - főleg német nemzetiségű - falu egy virágoskertre hasonlít. A szép házak, a rendezett utcák, a lakósság munkaszeretetét dicséri. Kissé gondban voltunk a bélyegzéssel, mert minden zárva volt, de a polgármester a segítségünkre sietett. Még gyümölccsel és jó házi borral is kedveskedett, ami így az út vége felé jól is esett. Hercegkút határában a hegyoldalba épített borospincék országos hírűek.
A négy nap folyamán a kisfalvakról sokat megtudtunk, de a teljes megismeréshez több időt kell letölteni. A hegyvidéki emberek nyíltsága, egymás iránti felelőssége jó példa lehet bárkinek. A rendkívül nehéz természeti viszonyok közt, a mindennapos megélhetés, a "túlélés" másképp nem valósulna meg.
Félórás gyaloglás után érkeztünk Sárospatakra. A vonat indulásáig volt még két óránk, amit a várnak szenteltünk.
Hazafelé a vonaton felszabadulva beszélgettünk. A négy nap élménye még sokáig visszatér gondolatainkban.