Barátaim élménybeszámolói és az 1998. júniusában Gyöngyösön megtartott Természetjáró Pedagógusok Országos Találkozóján hallottak irányították figyelmemet a Tarjánka patak völgyére.
Igyekeztem megtartani az intelmeket: csak kevésbé csapadékos időben, a patak kis vízhozama idején járható a szurdok!
November vége (21.) megfelelőnek tűnt. Hideg (- 5-6 "C), erősen szeles időben autóbusszal érkeztünk a Domoszló melletti elágazáshoz. Gyors "libasorakozó', sorszám-osztás, a tervezett útvonal újbóli ismertetése s a minden túra indulásakor kötelező intelmek után hosszan (61-en) kígyózva követtük az utat. Az egyre szűkülő völgyben ott, ahol a patak és az út felváltva bizonygatta felsőbbségét, kettévált a csoport.
A FITT hétpróbázó gyerekek és kísérőik, könnyű cipőiket és ruházatukat kímélendő, feltornázták magukat a szurdokkal párhuzamos ösvényre.
Mi, a felkészültebbek, kőről-kőre lépkedve folytattuk az egyre akrobatikusabb mozdulatokat igénylő "mederjárást". Egyszer csak, az itt-ott jegesedő, kiszámíthatatlan irányokba lépésnyújtó kövek egyhangúságát az eddigiektől eltérő, hatalmas sikoly törte meg: egy vaddisznó orr nélküli teteme figyelte mutatványunkat s ijesztett alaposan társunkra. Néhány kanyar után egy őz félrelépése következményeinek lehettünk tanúi, s itt megálltunk.
A szurdok minden kiálló sziklájáról, a levegőben lógó gyökerekről függő jégcsapok, a bokrok ágait, a fűszálakat vázként használó jégszobrok kápráztattak el bennünket. Ahol pedig nem volt semmi kiálló forma, ott a kőfalon végigfolyó jégzuhatag gömbölyítette le a sarkos idomokat. Itt a vég!
A legszebb cseppkő-képződményekkel is vetekedő jégcsodák csapdájába kerültünk. A patak vízszintje és a mindent beborító jégpáncél visszafordulásra kényszerített.
Megtaláltuk a legrövidebb, de biztonságos feljutás lehetőségét és gyorsan utolértük a Süket völgy előtt reánk várakozó csoportot, majd a tervezett útvonalat jelentősen lerövidítve, a Cseres-tetőn keresztül Domoszló felé vettük az irányt. A szurdok emlékképeit az egyre metszőbbé váló hideg szél sem tudta feledtetni.
A hab a túrán mégsem a ránk váró két előmelegített busz volt, hanem a szabadtéri fűrdőzés Egerszalók mellett.
Arról, hogy ez az előre tervezett programunk el ne maradhasson, a Kodály Zoltán Általános Iskola FITT-diákjai gondoskodtak: még el sem hagytuk Domoszlót, ők máris fűrdőruhában, úszósapkában és úszószemüveggel felfegyverkezve szemléltették, hogy a hideg, a szél, de semmi más sem lehet akadálya a lubickolásnak. Az egy órányi mártózkodás és a dögönyözés feledtette a túra következményeit: a beázott cipőket, a deresre fagyott nadrágszárakat, a lilulva pirosló orrokat. Sőt! A havat hiányoltuk!
Hát így van ez! A turista mindig más, jobb időt szeretne.
Természetesen a szurdok végigjárásáról nem mondtunk le: Kivárjuk a jobb időt!
Haraszti Béla