Badacsony és Tihany - mind a két helyen nagy a nyüzsgés. A hajókikötőtől távolabb már nem annyira. A németek közül szép számmal azért messzebbre is elmerészkednek. Idén nyáron is több németet kellett útbaigazítanom a jelzések kimaradása miatt. No nincs nagy vész, mert azért már sok helyütt vannak kétnyelvű eligazító- és ismertető táblák. Egyes helyeken, különösen a bokros részeken, elágazásoknál azért elkellene néhány megerősítő jelzés. Így az Arany-háztól délnyugatra elterülő rét táján és a jelzések Csúcs-hegy felőli becsatlakozásánál. Az Újlaki templomrom környéke nagyon elhanyagolt. A Club Tihany kerítése miatt a révhez való kijutás is gond, így a romtól vissza kell mászni a gejzír mező felé. Badacsonyban, a Kisfaludy házhoz az út nekünk ismert, de a külföldiek miatt néhányat még oda-oda kellene pingálni. A Kuruc-körút ösvényén sokan járnak. Itt is hasonló a helyzet. A piros sávot kis darabon jó magam is elvétettem és lekeveredtem a kék körre.
Amikor az Országos Kék jelen leérünk az erdőből a szőlők közé, kissé zavaros a nyomvonal a Gulács irányában. Az egyébként is gyengén látható zöld háromszöget felesleges nagy kanyarral a Gulács tetejére vinni. A szerpentinező ösvényről, a hegy délkeleti oldalán - kis mászással - apró rétek sorozata található. Ezekről lényegesen szebb a kilátás, mint a kissé föléjük magasodó bozótos csúcsról. A Nemesgulácsra levezető zöld sáv, a hegy északkeleti oldalában - kidőlt fák és kisebb suvadások miatt - szintén megerősítést igényelne. Az említett gondok 10-12 jól elhelyezett jelzéssel megoldhatóak. A Tóti-hegyre vezető ösvénynek legalább a kezdetét jó volna megjelölni, mert a régi tábla eltűnt a helyéről. A hegyet kelet felől közelítő sáv jelet sem ártana itt-ott megerősíteni, sőt Badacsonyörs vasúti megállótól újat készíteni, mert onnan kényelmes és egyszerű közvetlenül a csúcs alá jutni. A Tóti - ezt néhány turistatársamnak be is bizonyítottam már - a Balaton környék legszebb panorámáját adja! Ehhez képest kevesek által ismert hegy. Szigligeten járva - különösen az Óvár környékén - hasonlóan az előbbiekhez, néhány jelzés itt is jó volna. A várromhoz felmenet fizetni kell, de látva a konzerválás eredményeit, ezt jogosnak érzem.
Kelet-Zala sem okoz csalódást. A kallósdi kerektemplom egyedi darab. Szép kis dombon fehérlik a falu felett. Azaz van a közeli Pádár falucskában is egy - legalábbis a térkép tanulsága szerint - de ott még nem jártam. Viszont remélem, hogy ami késik az nem múlik... Némi átvágás a szemközti domb élen vezető piros sávhoz, majd le. Szabad Nép telep... Bezeréd külvárosa. A végén elkanyarodó zöld jeltől érdemes még inkább lekanyarodni, mert csodaszép, öreg allé vezet egy kápolnához. De sem ez a kápolna, sem a beerédi kastély romosan málladozó épülete nem ad különösebb élményt. Annál inkább a piros jel mellett található - talán paraszt barokk - kápolna. Annak is rendkívül hangulatos kertje. Sehol egy lélek, tapintható a csend. Odébb a Vergyálom nevű, füves gerinc fél Zalát a lábunk elé tárja.
Emberközeli gyönyörű táj! Kár, hogy a közben eleredő eső által elázott aljnövényzetben gázolva jó két kilométeren át, nem leányálom az út. Csáfordon már szakad. Így rövid kocsmázás után autóbusszal megyünk Zalaszentgrótra. A Zala-könyöktől délre eső tájat lassan bejárom - nekem tetszik. A jelzések néhol nehezen követhetők. Ez elsősorban nem az "elkövetők" hibája, egyszerűen ilyen a terep. Egyébiránt annyi a látnivaló, hogy nagyon hiányzik a terület irodalma. De ugye nem csak erre a területre igaz ez a megállapítás?
Szokásomtól eltérően a Balatonnál eddigiekben frekventált helyeken "tallóztam". Kerékpárral viszont egy kevésbé ismert falut, Taliándörögdöt vettem célba. Révfülöptől Balaton-henyéig nincs gond a flaszterrel, de utána azért nem ilyen kényelmes. A Kapolcs felől ideérkező turista jelzés néhol igencsak bozótos ősvényén meg kell szenvedni. A sárga és a sárga kereszt elágazásától nem messze egy földutat keresztez. Ezen jobbra térve lassan vissza lehet kanyarodni a sárga kereszthez. A meredeken levezető út a végén már aszfaltozott. Kapolcstól ismét országúton lehet kerekezni. A falu előtt élesen balra forduló út helyett egyenesen tovább - földúton - a réten már látható templomrom felé érdemes menni. Érdemes mert hatalmas és máig szép gótikus részletekkel büszkélkedő maradványt találunk. Szerintem a környék leglátványosabb ilyen jellegű műemléke. Talán kevesen tudják, hogy az országos Kék jelzés régen itt vezetett át a Kab-hegy, illetve Monostorapáti felől érkezvén. Hosszú ideig elhallgatták ezt a vidéket, mivel katonai terület volt. Jó lenne bekapcsolni a Balaton-felvidéki jelzéshálózatba. Az Agár-tetőtől északkeletre van ugyanis egy másik templomrom - a Dobai. Közvetlen környezetéről nincs részletes térképem és erdei utakat nem ismervén drótszamarammal nem mertem nekivágni... A romokat eddig csak fotókon láttam, melyek tanulsága szerint igen jelentős méretű.
Nyáron inkább kerékpárral járok , de azért a turistajelzéseket , ahol csak érintem, megfigyelem. Amikor a két népi-történeti emléket - a hírből már ismert mosóházakat - néztem meg Óbudaváron, illetve Köveskálon szintén így esett. Kövesúton haladtam ki Balatoncsicsóról, de az Ároktői templomrom felé vezető jelzést sehol sem láttam... Ugyanez történt Somogyban, ahol Zics, Miklósi, Kára útvonalon Somogydöröcskére igyekeztem. A Dél-Dunántúli Pirosból csak két alapozást láttam. Így volt ez annak idején Andocs körzetében tett gyalogtúrám esetében is, melyről akkor beszámoltam. No a gyönyörű környezetben megbúvó Somogydöröcskén már virított a piros. Gondolom folyamatosan festik. Egyébiránt a Törökkoppány - Somogydöröcske - József-hegy - Somogyacsa - Igal szakaszt mindenkinek melegen ajánlom. Megboldogult szakosztályvezetőm - Tarnai Laci - még akkor vezetett erre, amikor az itteni jelzésről talán még elképzelés sem volt. Júliusban rengeteg szamócát szedtünk az erdőben.
Kerekeseknek három ,szép környezetű hangulatos falut ajánlok megtekintésre: Bonyát, Fiadot és Visztet. A fiadi kocsma udvari asztalkájáról szépséges tölgy erdejű domboldalra látni. Igaz a települést a Balaton felől nehéz megközelíteni. Akikkel ott csak beszéltem, az alig négy kilométernyi kövesútért imádkoznak.... Rendes, csendes, barátságos emberek, akik a betelepülő németektől várják a megváltást...
Lellétől délnek tekerek. Ez a terület már rajta van a készülő Külső Somogy turistatérkép próbanyomatán. (Sajnos a korábbiakban leírt Töreki, Ságvár és Bánbonymegyer környéke nincs.) Somogysárd, Somssich kastély. Tilos a bemenet, mert az ORFK mén telepét rejti. Kár mert, amint mondják, a park is szép. Gyerünk tovább. A Kapos völgyében már forgalmas országút fogad. Nem örülök neki, mert eddig nem sok géperejű zavarta nyugalmamat. Tavaly láttam egy kisfilmet. "Aszongya", hogy "Bárdudvarnok, Somogyi János arborétum". Ide igyekszem. Értem én a hovatartozás szabályait, de a kertet a szomszédos Kaposdadán lelem meg. Itt vezet el Szenna felé a Dél-Dunántúli Kéktúra is. A tulajdonos nincs itt, így csak kívülről leselkedem, majd csalódottan továbbgurulok. Amiért az egésszel előhozakodtam, azért van, mert szeretném, ha az ilyen látnivalókat "hozná" majd az új térkép. Mert a kert a filmen szép volt....
Gyenes Péter