A Kárpáti Bioszféra Rezervátum (KBR) meghívólevelével augusztus 1-én 9 fő autóbuszozott az ukrán-magyar határtól Rakó (Szeged társvárosa) felé. Luzsanka határátkelőnél - ahol bár gyalogosan mentünk át Beregsurányból - leróttuk az európai viszonylatban már korábban nagy visszhangot keltett - a külföldi gépkocsikra kivetett határátlépési illetéket (45 USD összesen, talán csak azért ennyi, mivel az ukrán nagykövetet emlegettük, akinek megígért segítségét sajnos nem tudtuk élvezni.) A közismert árvízhelyzet után féltünk az utak, hidak állapotától, de örömmel tapasztaltuk, hogy vendéglátóink a főútvonalat időközben már rendbetették. Tapasztaltuk, folyik az újjáépítés, elkelne a magyaros munkatempó, valamint a magyar építőanyag is. Az oly sokat szenvedett Técső után láthattuk az Európa földrajzi középpontjánál elhelyezett emlékművet.
Hamarosan feltűnt a közel 150 főt foglalkoztató KBR központi épülete. D. Fedir Hamor akadémikus igazgató úr távollétében az igazgatóhelyettes gyors intézkedésére rövid néhány óra alatt összeállt a sokakkal egyeztetett következő napok programja. Hiába terveztünk mi Szegeden a Havasalja-völgybe egy túrát, amikor odaérkezésünk előtt két héttel 3 méteres (!) árvíz zúdult le a hegyekből, tönkretéve az utakat, hidakat. Sajnos ebben az évben nem is sikerült feljutni Ukrajna legmagasabb pontjára a Hoverlára (2061 m). Másnap öt szegedi és négy ukrán indult Rakóról, a Fehér-Tisza völgyébe. A két Tisza közeli összfolyását elhagyva már bízhattunk abban, hogy nem volt hiábavaló a közel 2 éves felkészülés, haladtunk a cél felé! A szegedi székhelyű GEO-ENVIRON Környezetvédő Egyesület - amelyet közel 10 évvel ezelőtt hoztak létre földrajzos egyetemi hallgatók az élettelen természet védelmére - programjában a hazai és a szomszédos országok forrásainak védelme, megóvása, kataszterbe foglalása szerepel első helyen. Éppen 5 éve annak, hogy a Maros forrás helyét újraértékeltük, román-magyar nyelvű emléktáblával láttuk el a közel 600 méterrel magasabban kibukkanó forrást. (A hagyománytisztelet felrúgásával vádolnak azóta is a magyar hidrológusok, ugyanakkor a kolozsvári konferencián elismerésüket fejezték ki a helyi geográfusok!) Kilenc év során közel 2500 hazai forrást helyszíneltünk részletes "katonai" térképek segítségével, minden évben más és más hegy- és dombvidéken. Az Őrségben végzett munkánkra felfigyelt a Szlovén Ökológiai Mozgalom is és felkértek, 2000 nyarán, a szlovén-magyar határszakaszon hasonló kutatások elvégzésére.
Mi is volt az idei célkitűzés? Az elmúlt évi helyszíni terepbejárás után, kellő szakirodalmazás, különféle térképek böngészése után célul tűztük ki a részletes helyi kiadású turistatérképen (1993) sem ábrázolt Fehér-Tisza forrás feltételezett helyének felkeresését. Az ukrán földrajzi szakirodalom mindezidáig mellékes kérdésként kezelte a Fehér-Tisza eredeté-nek problematikáját. A mi álláspontunk az volt előzetesen is, hogy az ukrán-román határhoz közel, az 1650 m magas Sztig-csúcs közelében lehetséges a forrás. Az ukránok - elsősorban az ökológusok, természetvédők - a Hoverláról eredő hasonnevű patakot tartják (helytelenül) a Fehér-Tisza forrás ágának. Elsősorban földtani, kőzettani, szerkezeti, és egyéb térképek, valamint a részletes helyszíni bejárások alapján kimondható, a Fehér-Tisza főága a Bogdan (Tiszabogdány) - Luhi (Luki) településektől ÉNy-DK irányba húzódó felsőszakasz jellegű völgyben található!
A Fehér-Tisza vízgyűjtője
Az erdészetnél, a határozott és igen barátságos Ivan Vasziljevics Asztas igazgató úr fogadott és az elmaradhatatlan pálinkázás után minden támogatást megígért (pl.: részletes térképekbe tekinthettünk be). Két munkatársát segítségül adva, kis terepjárónk nehezen kapaszkodott az egyre meredekebb völgybe. A zuhogó esőben indultunk el éjszakai szállásunkra, a Pereszlip-völgy felső részén lévő egyszerű vadászházhoz, ahová teljes felszereléssel két óra alatt el is jutottunk! Ekkor bizonyosodtunk meg arról, hogy 8-10 fő sehogy sem fér el 5 férőhelyen, így a két fiatal erdész és a két ökológus visszaindult a faluba. A kis vadászházban, egy öntöttvas tűzhely képezte a berendezést, bár nem kellett panaszkodni, tűzrevaló volt bőségesen a közelben. Közvetlen az erdőhatáron, már egy havasi legelő aljában állt a kis ház. Hamarosan vendégeink érkeztek, az instruktor Ivan Ivanovics Volostyuk régi kedves barátai, két havasi pásztor, akik nem jöttek üres kézzel, ivóvizet és friss túrót hoztak új ismerőseiknek. A pálinkázás után hosszasan elbeszélgettünk a juhaikról, a munkájukról, a ritkán látott családról és egyáltalán az életükről.
Bár este sokáig vigasztalanul zuhogott az eső, hajnalban szép időre ébredtünk, 7 órakor indultunk célunk felé. Az erdészek szerinti 60 perces utat, a rendkívüli terepviszonyok (állandó hegymenet, kidőlt fák, sár, stb.) miatt 2 óra alatt teljesítettük. Közelünkben halad el az ukrán-román államhatár, mi az ukrán oldalon igyekeztünk (felülről megközelítve) a feltételezett a forrásághoz, a terv kidolgozójának, jelen sorok írójának vezetésével, közel három órás keresgélés után 1999. augusztus 04-én 12:00-kor három Szegeden végzett földrajztanárral (Gruber László, Kanizsay Zsolt és Novák Kovács Zsolt) valamint egy geográfusjelölttel (Buday Tamás) együtt ott álltunk a Fehér-Tisza (általunk meghatározott) forrásánál!
A Fehér Tisza felső szakaszának vízgyűjtője
A mellékvölgyek:
1. Koszivcsek-völgy, 2. Flueras-völgy, 3. Roscsoli-völgy,
4. Kanuszjanka-völgy, 5. Korbul-völgy, 6.
Cserpik-völgy, 7. Kis-Pereszlik-völgy,
8. Nagy-Pereszlik-völgy.
Elhatároztuk, hogy a millenniumi évben közösen a KBR-rel ukrán és magyar nyelvű táblával látjuk el a forrást, és várhatóan a jó megközelítés érdekében egy útjelzést is festünk a gerincúton a forrásig.
A viszontagságos visszaútban - a vadászház felé - és ebéd után hazafelé igen nehéz órák vártak még ránk. Szakadó esőben indultunk vissza a vadászháztól a reánk váró terepjáróhoz. Most láthat-tuk, mit jelent a Kárpátokban egy-egy felhőszakadás, a korábbi útvonalunkon szinte patakmederben gázoltunk a biztonságot jelentő fővölgybe. Az út végére érve megtapasztalhattuk egyesületünk mottóját: "... azért a víz az úr! ..." A talán csak számunkra szokatlanul bőséges csapadék percek alatt megnövelte a mellékpatakok valamint a Fehér-Tisza vízhozamát. Most láthattuk, hogy a Fehér-Tisza elnevezés milyen pontos, a népnyelv sok-sok évtized tapasztalata alapján jogosan nevezi a Fehér-Tiszát "fehérnek" - ugyanis a finom lebegő hordalék pillanatok alatt sárgás-fehérré vará-zsolta a víz színét a mederben. Bizony több helyen átfolyt már a patak az erdészeti úton, csak hálásak lehetünk a természetnek, hogy nem következett be a havasaljaihoz hasonló, több méteres vízszint emelkedés!
A feladatot megoldottuk, jelentős fizikai munkát, rengeteg pénzt (tagdíjakból, a tagok egyéni hozzájárulásából) áldoztunk ennek az elképzelésnek a megvalósítására. Közel 2 napos visszautazás következett, amely nem is volt oly izgalommentes, a jelenlegi benzinhiányos ukrajnai napokban.
Dr. Oreszt Klimpusz nagykövet úr személyes találkozásunkkor megkérdezte, miért pont a szegedi geográfusok mennek el a Fehér-Tiszához, amire csak azt tudtuk felelni, aki a Tisza partján tanult több éven át, magába szívta a Tisza iránti szeretetet, a FOLYÓ (igen, így nagybetűvel!) iránti tiszteletet, annak menni kell!
Rahó társváros és környéke megismertetéséért is tettünk egy újabb lépést, hiszen a résztvevők bár nem először voltak a Kárpátokban zömmel, tanítványaikkal keresik fel a jövőben a tájat és az embereket. Kell ennél jobb program a XXI. században? Ami a végcélt illeti, bízunk abban, hogy a Tisza mindkét forrása - a múlt század vége óta ismert Fekete-Tisza mellett -, a Fehér-Tisza is felkerül végre a földrajzi térképekre, és büszkén mondhatjuk unokáinknak, ezért mi is tettünk valamit.
Ezúton is bátorítjuk az olvasókat, induljanak el és ismerjék meg a Kárpátok lejtőin élő, sokat szenvedett, igen barátságos, vendégszerető népet és a csodálatos tájat.
| Dr. Tóth Imre* a GEO-ENVIRON Környezetvédő Egyesület elnöke, ny. egyetemi adjunktus |
Az Egyesület levélcíme: H-6726,
Szeged, Csíz u. 5/5.
drótpostán: geo-environ@extra.hu
Honlapja: http://www.extra.hu/geo-environ
* A szerző 1958-70 között a Csongrád megyei, helyesebben akkor Dél-Alföldi Természetbarát alszövetség elnöke volt .