|
|
Természetesen a Retyezátban.
Utunk a hosszú éjszakai utazás után az Ohaba sub Piatra vasútállomáson kezdődik, amely a 202-es vasútvonal mentén található Piski (Simeria) és Petrozsény (PetroŞani) között, Simériátol 36 km, Petrozsénytől 44 km távolságra van. Utunkat a falu központja felé irányítjuk, 5 percnyi menet után elérjük a falut átszelő országos főútvonalat (DN 66, ez köti össze Hátszeget Petrozsénnyel), itt ágazik ki a Szállás- (Sálasului) völgy felé vezető út. Itt található az autóbusz megálló is.
A hegy megközelítését vagy gyalog vagy azzal a helyi buszjárattal folytatjuk, amelyik összeköti Hátszeget Nucsoaraval. Másik lehetőség hogy elmegyünk az itt várakozó valamelyik terepjáróval (helyi taxi) amelyik jó pénzért felviszi a kirándulókat Cârnicon túl egészen a Lunca Largá (Széles-völgy)-ig.
Különösen, szép idő esetén szemünket lenyűgözi az elénk táruló táj szépsége a Retyezát csúcsainak változatossága. A Felsőszállás (Sálasul de Sus) és Máláiesti falvakban megtekinthető két történelmi emlékhely. E falvak lakói szorgalmas emberek akik mezőgazdasággal, marhatenyésztéssel is foglalkoznak, jó részük a Cálani vasműben és a vasútnál dolgozik. A Sálasul de Sus helység északi szélén ( 475 m tszf.) az út közvetlen közelében található egy középkori erődítmény maradványa, amely egy helyi kenéz székhelye volt. Az erődítmény a XIV században épült, ma még láthatók a romjai: a négy bástya falainak rom-jai, a felvonó híd, és egy kis templom maradványai az erődítmény közepén. A következő faluban is látható egy középkori erődítmény romjai.
A falvak, amelyeken keresztülhaladunk régi román
települések, amelyeket már a XIV-XV. századi urbáriumok is említenek. Ezeket a helységeket folyamatosan
lakták már a dák idők óta, amit az is bizonyít hogy itt Sálasul de Sus-on találtak dák eredetű régészeti
leleteket, görög mintájú pénzérméket és a környező falvakban találtak római köztársaság kori pénz-érmét.
11 km megtétele után elérünk Nucsoara faluba (637 m tszf.) - az utolsó falu, amit érintünk, mielőtt
elindulunk a hegy belseje felé. Itt véget ér az aszfaltos út, idáig közlekedik az autóbusz is. A falu
szélétől utunkat már a turistajelzés is kíséri, mégpedig a kék sáv. Utunkat egy széles köves úton folytatjuk,
ami egész évben járható. 14. kilométernél egy viadukthoz érünk, amely összeköti a mély völgy két oldalát.
A völgyben a Nucsoara habzó vize folyik. A hídon átmenve, majd alig 200 métert megtéve csodálatos látvány
tárul elénk: feltűnnek a Retyezát legfontosabb csúcsai. Eddig a Stirbina sziklás gerince takart el szemünk
elöl. (1239 m tszf.) amelyet magunk mögött hagyunk a bal oldalon. Utunkat legelők és kaszálok között folytatjuk,
ezek a balra egészen a Prislop ormáig húzódnak, és felhatolnak egészen a Strugari csúcsig. Nyáron imitt-
amott esztenákat is találunk.
Ohabától kb. 18 km-re elérjük Cárnic nevű helyet, (980 m tszf.), ez egy kis munkás szállásokkal teli település. A régi erdészeti menedékházat a Pietrele menedékház vezetője Stoica Linu vette át, és nagyon kellemes környezetben szállást és étkezési lehetőséget biztosít a turistáknak. Itt található az erdő felügyelőség központja is, egy büfével, ahol indulás előtt fel lehet tölteni a készleteket.
Utunk egy hidroenergetikai építkezés mellett halad el, majd egy útelágazással találkozunk, ha letérünk a jelzett útról 5-10 perc után érjük el a Lolaia vízesést, megtekintése után térjünk vissza a jelzett útra. Azon folytatva utunkat azt, hogy jó úton járunk bizonyítja jobb oldalt szegélyező kőfalon lévő tájékoztató: a Gentiana menedékházig még 2 órai járás van. Itt már a kék sáv mellett egy kék háromszög is látható. Az építőtelep összevisszaságát elhagyva egyre inkább megközelítjük a Nucsoara vízét. Cârnictöl 45 percre kiérünk egy tisztásra, idáig feljöttek az esőzések előtt terepjárók is. Most, hogy elmosta az utat a víz, jobb-ra a kis fenyők között egy meredek csapáson fel kell kapaszkodni, hogy néhány méter után visszatérhessünk a traktorútra. Ez egyre meredekebb, amelyet csak a látvány enyhít: a völgyben a patak kis vízeséseket alkot. Itt találkozik a Pietre le patak a Galesu és Valea Rea felöl érkező patakokkal, és zuhatagokat alkotva zúdulnak a völgy felé.
Elérünk egy szűk kanyarhoz, ahol egyesül a Pietrele-patak
a Stánsoara-patakkal. Bal
felé látható egy már rég nem használt erdészeti út körvonala. A két út találkozásánál
látható, egy tábla amely jelzi a rövidített utat a Genţiana menedék-ház felé, rajta a felírás: 1 óra mászás
a menedékházig.
Elértük az 1.350 m magasságot. A szekér út amelyik jobb felé kanyarodik kék sávval van jelezve, és a Pietrele menedékházhoz vezet. Mi a rövidítet utat választjuk, az elágazásnál keresztül gázolunk a Stánsoara patakon, és utunkat a régi erdőkitermelő úton folytatjuk. Pár percnyi út után egy piros kereszt jelzés ösvénye keresztezi utunkat. Ez köti össze a Pietrele menedékházat a Galeşu-tóval. Tovább menve a fenyőkkel, málnabokrokkal szegé-lyezett úton, 200 m megtétele után az erdészeti út véget ér, jobbra meredek ösvény, néhány karfa segíti a kapaszkodást. Innen fenyőerdőn vezet az út, a fákat vastagon fedi a moha. Hol eltávolodik a pataktól az ösvény, hol újra visszatér a közelébe. A fákon elhelye-zett kék háromszög jelzést kell követni. Az ösvény helyenként elég meredek. Egy rövid mászás után kiérünk egy áfonyabokrokkal borított tisztásra. Itt egy gyönyörű vízesés mellett haladunk el, és már látható a Stanisoara gerince is. A vízesést a "Regina Floarelui" turista-egyesület Maria Magdaléna vízesésnek keresztelte el a Pietrele menedékház egykori legendás vezetőnőjének emlékére.
Az út enyhén emelkedik
a Pietrele völgy oldalaiban. Nem mesze a vízeséstől találkozunk egy sárga háromszöggel jelzett ösvénnyel,
ami a Valea Rea felé vezet. Továbbra is a kék háromszöggel jelzett úton megyünk a jelzések fényvisszaverő,
műanyag lapokból készültek.
További 5 perc mászás után beleütközünk a kék sávval jelzett szélesebb
ösvénybe, ez a legfontosabb észak-dél irányban haladó út, összeköti a Pietrele menedékházat a Bucura nyergen
át a Bucura-tóval. Balra tartunk, követve az egyik fenyőre erősített nyíl jelzését, a Genţiana menedékházig
még 20-30 percnyi mászás van hátra. A kék háromszöggel és kék sávval jelzett ösvény, sziklák, vízerek
közt, sokszor meredek, köves lejtőkön vezet felfelé.
Elérve a fenyőerdő szélét véget ér az összefüggő
erdő, ritka szép panoráma tárul szemünk elé: a Pietrele és a Stánisoara gerincei tűnnek fel, meredek,
megmászhatatlannak tűnő hegyoldalakkal, amelyeket mély völgyek barázdálnak, ahol még a nyár közepéig is
megmarad a hó.
Még vagy 300 métert kell megtennünk, fenyőfák, borókás, tisztások közt és már meg is
érkeztünk a Gentiana turistaházhoz.
A turistaház 1990 óta a Petrozsényi "Floarea Reginei" turistaegyesület kezelésében működik 1672 m magasan fekszik. Nyáron 60-80 turistát tud befogadni, télen viszont 30-40 személy elszállásolására alkalmas, alvás a földszinten emeletes ágyakon, a padlástérben priccseken. Tisztálkodás a patakban. Főzési lehetőség van. Az 1999. évre érvényes ár 20- illetve 15 ezer lei.
A Gentiana a legmagasabban lévő turistaház a Retyezátban, elérhetősége és központi elhelyezkedése folytán nagyszerű kiindulópont a legkülönbözőbb magas-hegyi túrákhoz, innen a Retyezát legszebb és a legnagyobb része megközelíthető.
Kép és szöveg: Nicu Jianu,
Fordította Zehe István
