Természetbarát Híradó 1998. január
A Börzsöny déli részén jók a jelzések, látszik az odafigyelés. Ugyanez nem mondható el Bükk-aljáról. Igaz, ez a terület kevésbé járt vidék. A kácsi forrás-csoportokat nyugat felé elhagyván, bozótosodás és bedőlt fák kényszeríttették kitérőre csoportunkat, majd követhető térközökkel működött a jelzés, igaz meglehetősen haloványan, kopottan. Cserépváralját elhagyva, az országút melletti tábort kerüli a Bogácsra tartó piros sáv. A nyári-tábor kerítésébe kapaszkodva balesetveszélyes 20 méteren kell túljutni... A jelzés mintegy 5-600 méteres szakaszon további megerősítést érdemelne, mert a Bogács feletti panoráma megéri! A füves, kopár oldal nagyszerű rálátást nyújt a Bükk magasabb térségére. Tiszta időben a Kékes is ide kéklik.
A fürdő egész évben üzemel, mi a szűkre szabott idő okán, a kerítés túlfelén csak a gőzfelhőt láttuk október hűvösében.
Az, hogy milyen kevéssé felkapott hely mi sem mutatja jobban, mint az, hogy az akkor vendégként velem túrázó vegyiművesek szilveszterre is találtak szállást két nagyobb magánháznál. Tapasztalataikról érdemes őket megkérdezni.
Ugyancsak a vegyiművesekkel túráztam a Mátrában. - Ez alkalommal a túravezető és klubtársai, a gázművesek voltak vendégségben. - Autóbuszunk Bagolyírtás előtt, a Pelyhes-rétnél tette le a csapatot. A Kaszab-rét érintésével a Tót-hegyesre igyekeztünk. Szép színes erdők, jól követhető jelzések, átmászható kerítés-létrák biztosították a jó közérzetet. November közepe lévén kissé meglepő volt a behavazott Kékes-tető látványa. Mi a 813 m magas Tót-hegyes csúcsán langymeleg napsütést élveztünk. A hegy egykor volt körkilátása talán visszaállítható volna egy kis bozótirtással, egy erős, kis fa kilátó maga volna a paradicsom...
A viszonylag új zöld háromszög jelzésen a Világos-hegyre is felmásztunk. Rövid, de meredek fel, hosszú le. Ám a fenti sziklavilág és a pompás kilátás miatt több mint megérte! Köszönet azoknak, akik észrevették ezt a gyönyörű hegyet! Az, hogy a - talán levél formációt ábrázoló - jelzést kik festették, és minek, arra nem jöttünk rá, bár a Sósi-réteknél is találkoztunk vele. Inkább a zöld háromszöget pátyolgatnák, ilyen ákom-bákomok pingálása helyett. Az 1926-ban épült Borhy Vadászkastély romantikus külsejű szállodácskát takar. A külső jelek arra utalnak, hogy a magunk fajta természetjáróknak kár a szobaárak iránt érdeklődni, de szép kertjében - engedéllyel - lehet és érdemes sétálni.
Az autóbuszunk Gyöngyöstarjánban még némi pincészetet is engedélyezett, de tényleg csak kicsit. Nem is bántuk, mert a híres Haller-pince be volt zárva. A helyiek szerint ritkán nyitogatják. Az 542 m hosszú járataiban könnyen eltévedhet az idegen, talán ettől félnek.
Kishartyán mellett, a Kő-völgy szépséges környezetét mintegy megkoronázza a fölé magasodó réteges homokkőfal. Néhol glaukonit kristályok élénkzöldre festik a látványos geológiai képződményt. Egy mesterséges barlanghoz lépcsőfeljárat is vezet. A "MAGÁNTERÜLET" jelzésű táblát, amely a völgy bejáratát díszíti ezúttal nem vettük figyelembe, csak furcsállottuk... Remélhetőleg ez a csodálatos természeti látványosság a természetjárók népes táborának továbbra is látható marad.
A jelzés egészen Szentkútig jól követhető, változatos szép tájakon vezet. Le a kalappal kitalálói és elkészítői előtt!
Talán nem sokan tudják, hogy a Szent László Zarándoklati út zöld sávja Ipolytarnócnál kezdődik. Látványos panorámákat produkál a Karancs-aljai szakaszon. Érinti a Baglyas-kő vulkánembrióját, majd a Kopasz-Cserhát lankáin kanyarog és igen szép szurdokszerű völgyelésben vezet a Szentkút előtti szakaszon. A Karakkó közeli, talán vadászház, idilli környezetével igencsak megfelelne kulcsosháznak is.
Röviden igencsak ajánlom túravezető társaimnak ezt a nem rég kifundált, pompás útvonalat, amely az új Cserhát térképen is jól követhető.
Gyenes Péter