|
Gyenes Péter
A természetjárás errefelé még csak éledezik. Gyalogosan vagy két keréken inkább csak németeket látni. A magyar egész nap fő a napon. "Rossz időben" céltalanul kóborog vagy tévézik. Szomorú...
A Somogyi hírlapban olvastam, hogy a siófoki idegenforgalmi irodák nem bakancsoskra várnak. Fogalmuk sem volt, hogy turista útjelzések is léteznek a környéken, pedig egy németül jól beszélő túravezető egészen jól kereshetne. megfelelő propagandával meg talán több magyart is el lehetne csalogatni a balaton partjáról néhány kilométerre. A boglári várhegy és a temető-domb kicsiny területén számtalan látnivaló mellett csendes "mini-pagonyok" találhatók. Másfél órás sétával bebarangolható az egész terület. Az ismert gömbkilátó meseszép panorámájában egy csendes estén mintegy 80 ember várja, hogy a nap lebukjon a túlparti tanúhegyek mögött. A "részvételi arány" 10:1 Németország javára... Az idegenek szórványos tapsa a Szunion-fok szintjére emeli néhány pillanatra Boglárt. A mieink zavartan néznek körül. Nem tudják mire vélni a tapsot...
Van egy "Lelle és környéke" idegenforgalmi kiadvány. Több a semminél. Van megyetérképem, mely alig több a semminél, de azért nekivágok a lellei benzinkút mellett felvezető Munkácsy utcán. A település végén délkeletnek vezető földútban folytatódik a túra. Szőlőültetvények között - nagyjából már szintben - pedálozok. A kilátás nagyszerű, bár visszatekintve a legszebb. Legurulok Szőlőskislakra, a Fazekasház mellett landolok. Korongoznak, égetnek, festenek és árusítanak. A környezet kellemesen falusias. Felkúszom a közeli dombon büszkélkedő kastéyhoz, mely ősi fák nagyszerű környezetében bújik meg.
Délelőtt lévén nagy a csend, így két német és egy cseh társaságában megnézem a Bormúzeum termeit és a vendéglátóegységet. Vissza a fazekasházhoz, majd a levezető földúton a jamai-patak völgyében tovább. Eső után nagy víztócsákon tolom át a járgányt. Gyalogtúrázó lévén, bicikli ügyben most fizetem a tanulópénzt... Egy hídon átvágok a szőlősgyöröki kastélyhoz. gyermekotthonként funkcionál, de egy sétát azért engedélyeznek a gyönyörű parkban. Visszaútban már országúton - s kerékpárúton - tekerek Boglár felé. Komor esőfelhők gyülekeznek, így a továbbiakban majd legközelebb. Összesen 22 km volt az egész.
Legközelebb útbaejtem a Gyugy környéki ún. Páskom pincéit, majd Lengyeltóti - Öreglak útvonalon Somogyfajsz lesz az úticél. Itt földvár, valamint feltárt őskohók várnak. Visszaútban Nikla (Berzsenyi kúria) - Táska - Buzsák (népi hímzések, műemléktemplom miseruhákkal és pincesor), majd újra Lengyeltóti (környékén a tatárvár) következik. Ez a túra már 80 km körül lesz, remélem sikerül.
Felrakom a kerékpárt a kanizsai vonatra. A piktogram szerint külön kocsinak kellene lenni, de az első peron jut csak...
Zalaszentjakabról vágok neki, hogy 100 km-t megtéve visszakerekezzek Lellére. Csendes országutak és falvak jellemzik a zalai szakaszt. Somogy már forgalmasabb. Varászlón az út mentén kis kertben három védett kocsányos tölgy díszeleg. Lenyűgözőek. Majd négy méter törzskerületükhöz terebélyes lombkorona és 28 méteres magasság járul. Az apró falucska Peti-árka valamikor apró vízimalmot hajtott. Vagy tíz éve autóbusszal jártunk itt. Akkor megmutatták az árok felduzzasztásával létrehozott kicsiny halastavat is. Mára kerítéssel vették körül ezt a hangulatos pagonyt. Az új tulajdonosa állítólag félti az etnikumtól... érkezésemet persze előre kellett volna jelezni, de ki gondolta volna.
Böhönyén, a Diófa Étteremben pihenek meg, egy 180 Ft-os menü erejéig. Volt ötszázért is, de állítólag ezt olyan "üzletember" féléknek tartogatják... Hát én - kinézettre akkor speciel - nem voltam az, viszont olcsón megúsztam.
Kezdő kerekes lévén már Szenyér táján fáradok, ezért nincs ínyemre a Török sárvár sáncaihoz kitérni. A terepalakulatból így is sejtem a helyét.
A túra során korábban - Mesztegnyőn átsuhanva - jóleső érzéssel láttam a kék jelzés három példányát, akár Niklán a Berzsenyi-emléktúra kék négyzetét. A múzeum szépséges kertjére most csak egy pillantást vetek, mert sürget az idő.
Táska és Lengyeltóti között már kilátni a tanúhegyek pompás vonulatára. A Tatárvár bejáratát tábla jelzi, de most fékezni is alig van erőm.... Hiába túl nagy falat ez nekem ilyen melegben. Azért látom a mocsár fölé magasodó, dombszerű erődítmény sáncait. Mintha néhány ház is lenne a tetején.
Lengyeltótiban még egy utolsó frissítő, de a többihez - higgyék el - már nem sok közöm volt. Vitt a bicikli, hiszen az utolsó szakaszt már ismerte.
Azért mégis csak megcsináltam- és ez jó!
Még ha a fenekem bánja akkor sem adom fel! legfeljebb rövidebb utakat csinálok. Az egyik ilyen túra során, olyan somogyi kisfalvakat ismertem meg, mint Hács, Gyugy, Pusztakovácsi és Öreglak. Somogyvámosnak van egy tekintélyes templomromja és ott található a Krisna-völgy... Az úti cél ezúttal Somogyfajsz. Csodaszép rk. temploma és egy kisnemesi kúria mellett a nem rég létesült Őskohó Múzeum, történeti, műszaki értékén túl fenyvese környezetével is üdítőlég hat. Nyítva - kora tavasztól késő őszig - naponta 10-16 óráig. Telefonja 89/337-144
Egy kora őszi délután mintegy 50 km-t tettem meg Lellétől-Lelléig. Látrányon át Viszt érem el, miközben enyhén hullámzó országúton élvezem a somogyi táj pompás panorámáit. A Látrányi-ősgyep szegélyén érdekes növényvilág honosodott meg és kiséri az utat. Visztől árnyas horhosban erős emelkedővel értem el Berencs-pusztát, majd legurulok Karádra. A lejtőről remek kép tárul a községre és környékére. A település északi szélétől észak felé földút indul, majd horhosban leereszkedve a lapályra Somogymeggyes felé vezet.
A kaposvári vasutat keresztezvén ismét horhosban ereszkedik a falu nyugati széléhez. Innen észak-nyugati irányú utcán, majd földúton - egy viaduktnál ismét keresztezve a vasút nyomvonalát - Kötcse felé kerekezem. Az enyhén felvezető útról remek panorámák kínálkoztak. Az út meredeken ereszkedik Kötcse széléhez. Itt a szélső házból - mint már annyiszor - szabadon eresztett kutyák rontanak rám. Alig tudok elmenekülni. Önkéntelenül felvetődik a gondolat, hogy miért nem elég, ha az ebek a portát védik. A turistáskodástól függetlenül is már elég tragédia történt ilyen esetekből...
Kötcse kétszáz éves evangélikus templomát ajánlom megtekintésre. Állítólag nemsokára felújítják.
A kört Teleki, Balatonöszöd és Szemes érintésével zártam. Telekiben érdemes megnézni az 1271-ben épült rk. temetőkápolnát. A faluból fölút vezet Öszödre.
A Fonyódról reggel 7.50-kor induló hajó járat körbe úszkálja a tó nyugati medencéjét és közben cipeli a drótszamaramat, hogy magamról ne is beszéljek...
Keszthelyről már szárazföldi patkányként izzadom fel magam a várvölgyi út forró katlanában... Jó dolog ez a kerékpározás, de azért a gyalogösvény ott fenn a Sátor-magasa fenyvesei hűsében... Még akkor is, ha a Fagyos-kereszttől jó negyvenes tempóban suhanok már lefelé.
|
Várvölgy: csendes tiszta kis falu a Zsidi-medence ölében. Régen a Festeticsek uradalmához tartozott, neve pedig Zsid volt. Úticélom a XIV században, gótikus stílusban épült, majd a századfordulón romantikus stílusjegyekkel átalakított műemléktemplom. Igazi ékszerdoboz, csinos kis kertben.
Vállus irányába, a meredeken felvezető főutcán tolom a járgányt, mert így könnyebb... "Megmondták" persze, hogy ez még nem "bike", csak túrakerékpár. Ellenkező estben háromszoros árat perkáltam volna le érte. Vállusnak viszont még meredekebben vezet fel egyetlen főutcája, melytől úgy érzem én sem vagyok "bike", sőt már bika se nagyon...
Hol taposok, hol gyaloglok, de végül is feltornázom magam úgy 400 méter magasra. Némi regenerálódás reményében leroskadok a Büdös-kút feletti pihenőnél.
Lefelé sem nagyon merek száguldozni, mert a Kígyós-völgyben kanyargó betonutat nem a római légiók építették...
Fékezek tehát eleget. Így is egyéni rekorddal érek le a györöki kikötőbe.
- folytatjuk -
