I. Fejezet
BEVEZETŐ RENDELKEZÉSEK
A törvény célja és alapelvei

1.§ E törvény célja:
a) annak elősegítése, hogy az erdő, mint a természeti tényezőktől és az emberi beavatkozásoktól függő életközösség és élőhely, természeti környezet nélkülözhetetlen része, és egyben mint megújuló természeti erőforrás, folyamatosan fennmaradjon és gyarapodjon,
b) azoknak a kereteknek a meghatározása, amelyekben a fenti célok együttesen megvalósulhatnak, továbbá
c) az erdővagyon hosszú távon való fennmaradásának és a tulajdonosi, valamint a gazdálkodói érdek közötti összhang megteremtésének biztosítása.
2.§ (1) Az erdőt olyan módon és ütemben lehet használni, igénybe venni, hogy a gazdálkodási lehetőségek a jövő nemzedékei számára is fennmaradjanak, [a továbbiakban: tartamos (fenntartható) erdőgazdálkodás], úgy, hogy az erdő megőrizze biológiai sokféleségét, természetközeliségét, termőképességét, felújuló képességét, életképességét, továbbá megfeleljen a társadalmi igényekkel összhangban levő védelmi és gazdasági követelményeknek, betöltse természet- és környezetvédelmi, egészségügyi-szociális, turisztikai, valamint oktatási és kutatási célokat szolgáló szerepét.
(2) E törvény rendelkezéseit a természet védelmére, a termőföld védelmére, a talajvédelemre, a növényvédelemre, valamint a vadászati jog gyakorlására, hasznosítására vonatkozó külön jogszabályok rendelkezéseivel összhangban kell alkalmazni.
(3) Védett természeti területen lévő erdő esetén e törvény rendelkezéseit a természet védelméről szóló törvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
(4) Az állami tulajdonban levő és a kincstári vagyon részét képező erdő esetében e törvény rendelkezéseit az államháztartási törvénynek a kincstári vagyon kezelésére vonatkozó rendelkezéseivel együtt kell alkalmazni.
3.§ (1) Az állam a nemzeti erdővagyon gyarapítása és egyben a környezet állapotának javítása érdekében támogatja az új erdő telepítését, a meglévő erdő fenntartását és védelmét.
(2) Az állam az (1) bekezdés szerinti feladatainak ellátásáról a tulajdonában lévő erdők esetében a külön jogszabályban meghatározottak szerint, a közérdek fokozottabb érvényesítésével gondoskodik.
(3) A közérdeknek az erdőgazdálkodásban való érvénesítése érdekében azt állam az e törvényben írt feladatok ellátására alkalmas intézményrendszer működtet.
(4) Az erdőgazdálkodási tevékenység szakszerűségének biztosítása érdekében az állam támogatja az erdőtulajdonosok társult erdőgazdálkodási tevékenységét.

A törvény hatálya

4.§ (1) E törvény hatálya kiterjed:
a) az erdőre, annak élő és élettelen alkotóelemeire, területére és a vele természetben összefüggő, az erdei életközösség fennmaradását, és az erdőgazdálkodási tevékenységet közvetlenül szolgáló, továbbá az e törvény alapján időlegesen igénybe vett földterületre;
b) a külterületen található fára, fasorra, facsoportra és fás legelőre (a továbbiakban együtt: fásítás);
c) az erdőgazdálkodási tevékenységet közvetlenül szolgáló helyhez kötött létesítménye (a továbbiakban: erdészeti létesítmény).
(2) E törvény hatálya nem terjed ki a faállománnyal borított földrészletek közül:
a) a belterületi élőfagyűjteményre (arborétum);
b) közparkra;
c) az üzem-, major-, valamint tanyafásításra;
d) az erdőtömbön kívüli karácsonyfa-, díszítőgally-, vadgyümölcs- és vessző termelését szolgáló földrészletre;
e) a szennyvíz, szennyvíziszap és hígtrágya elhelyezésére, hasznosítására szolgáló fásított területre;
f) az út, a vasút, valamint az egyéb műszaki létesítmény tartozékát képező fásításra,
g) a folyó medrében, a mederben keletkezett zátonyon, továbbá - ha önálló földrészleteknek minősül - a patak, a csatorna medrében lévő facsoportra, illetve azokat szegélyező fásításra.

Az erdő meghatározása

5.§ E törvény alkalmazásában erdőnek kell tekinteni a földművelésügyi miniszter (a továbbiakban: miniszter) által rendeletben meghatározott fajú fás növényekből és a társult élőlényekből kialakult életközösséget (a továbbiakban: erdei életközösség), annak talajával együtt, függetlenül attól, hogy a faállomány vagy az életközösség valamelyik más eleme átmenetileg hiányzik.

A fasor, a facsoport és a fás legelő meghatározása

6.§ (1) E törvény alkalmazásában:
a) fasornak kell tekinteni a miniszter által rendeletben meghatározott fajú, egy sorban lévő fák összességét, ahol a fák tőtávolsága nem nagyobb a fák idős korában várható korona átmérőjének a kétszeresénél;
b) facsoportnak kell tekinteni a miniszter által rendeletben meghatározott fajú fák idős körára várható korona vetülete által legalább hatvan százalékban fedett, ezerötszáz négyzetméternél kisebb földterületet;
c) fás legelőnek kell tekinteni az olyan legelőterületet, amely a miniszter által rendeletben meghatározott fajú fák idős korára várható korona vetülete által egyenletes elosztásban legalább harminc százalékban fedett [az a)-c) pontokban foglaltak a továbbiakban együtt: fásítást].
(2) Fásítás esetében - a (3) bekezdésben foglalt kivétellel - e törvény rendelkezései közül csak a telepítésre, a felújításra, valamint a fakitermelésre vonatkozó rendelkezéseket a miniszter által rendeletben meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni.
(3) A természet védelméről szóló törvény szerint védetté nyilvánított egyes fa, valamint fasor természetes állapotának megváltoztatásához, fakitermeléshez a természetvédelmi hatóság engedélye szükséges. A természetvédelmi hatóság az engedélyről tájékoztatja az erdészeti hatóságot.

Az erdőgazdálkodási tevékenység meghatározása

7.§ E törvény alkalmazásában erdőgazdálkodásnak minősül az erdő 2.§-ban foglaltak szerinti fenntartására, közcélú funkcióinak biztosítására, őrzésére, védelmére, az erdővagyon bővítésére, valamint az erdei haszonvételek gyakorlására irányuló tevékenységek összessége.

Az erdőterület meghatározása

8.§ (1) E törvény alkalmazásában erdőterületnek kell tekinteni:
a) erdő által elfoglalt ezerötszáz négyzetméter vagy annál nagyobb kiterjedésű földterületet - ideértve a beerdősült, valamint az időlegesen igénybe vett földterületet is - a benne található nyiladékokkal és tűzpásztákkal együtt;
b) az olyan ezerötszáz négyzetméter vagy annál nagyobb kiterjedésű földterületet, melyen az erdő telepítését (magvetést, csemeteültetést, dugványozást) elvégezték;
c) az e törvény hatálybalépése után, egy termelési ciklusra, de legfeljebb harminc évre, állami támogatás igénybevétele nélkül, az ország természetföldrajzi környezetében nem őshonos fafajokkal borított ezerötszáz négyzetméter, vagy ennél nagyobb kiterjedésű faültetvény területét (a továbbiakban: faültetvény).
(2) Faültetvény esetében e törvény rendelkezései közül csak az erdőtervezésre, az erdőtelepítésre, az erdő nyilvántartására, valamint a károsító hatások elleni védekezés szabályaira vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.
(3) Az ötezer négyzetméternél kisebb, és nem erdő művelési ágban nyilvántartott ingatlannal körülvett erdőterület esetén a fásításra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.

Erdőgazdálkodási tevékenységet közvetlenül szolgáló földterület meghatározása

9.§ E törvény alkalmazásában az erdőgazdálkodási tevékenységet közvetlenül szolgáló földterületnek minősül:
a) az erdészeti szaporítóanyag-termelést szolgáló földterület;
b) a tisztás (gyepterület), a kopár;
c) az erdei farakodó és készletező hely;
d) a nem állandó jellegű erdészeti magánút;
e) az erdészeti létesítményhez tartozó terület;
f) a vadföld;
g) az erdei vízfolyás, az erdei tó,
amennyiben az az erdőterületen belül található.

Az erdészeti létesítmény meghatározása

10.§ (1) E törvény alkalmazásában erdészeti létesítmények minősül a legalább részben erdőterületen található, vagy ahhoz csatlakozó
a) állandó jellegű erdészeti magánút, valamint annak műtárgyai és tartozékai (a továbbiakban együtt: erdészeti magánút);
b) erdei vasúti pálya és annak tartozékai (a továbbiakban együtt: erdei vasút);
c) az erdőgazdálkodási tevékenységet, így különösen az erdő védelmét, illetve az erdei haszonvételek gyakorlását, az erdő rendeltetését szolgáló műtárgy, kerítés, erdei épület és egyéb létesítmény.
(2) Az erdészeti létesítmények megvalósítására, vagy azok működtetésére a külön jogszabályban foglalt feltételek szerint az állam támogatást nyújt.

Az erdészeti igazgatási és az erdőgazdálkodási egységek kialakítása

11.§ (1) Az ország erdőterületeit e törvény alapján erdészeti tervezési körzetekre (a továbbiakban: körzet) kell felosztani.
(2) A körzeteket az erdő ökológiai viszonyainak, valamint a tartamos erdőgazdálkodási tevékenység lehetőségeinek figyelembevételével a miniszter alakítja ki, és a Földművelésügyi Minisztérium (a továbbiakban: minisztérium) hivatalos lapjában teszi közzé.
(3) A körzetek a tartamos erdőgazdálkodási tevékenység tervezésének és ellenőrzésének alapegységei.
12.§ (1) Az erdészeti nyilvántartás és a térbeli rend kialakítása érdekében az erdőt erdőtagokra és erdőrészletekre kell felosztani.
(2) Az erdőtag a helységhatáron belül az erdő területi rendjét, kellő áttekintését, az erdőgazdálkodási tevékenység alapegységeinek tartós szerkezetbe foglalását biztosító területi egység.
(3) Az erdőrészlet az erdőgazdálkodási tevékenység és az erdészeti nyilvántartás olyan alapegysége, amely a rajta található erdei életközösség, valamint a tartamos erdőgazdálkodási tevékenység jellemzői alapján egységesnek tekinthető.
(4) Az erdőtagot és az erdőrészletet a (2)-(3) bekezdésben foglaltakra is tekintettel a körzeti erdőterv készítése során kell kijelölni.

Az erdőgazdálkodó fogalma

13.§ (1) E törvény alkalmazásában erdőgazdálkodó: az erdő tulajdonosa vagy az erdőgazdálkodási tevékenységet folytató jogszerű használó (a továbbiakban: erdőgazdálkodó).
(2) Az erdőgazdálkodó nevét (cégét), székhelyét, valamint képviselőjének nevét az erdőgazdálkodó székhelye szerinti erdészeti hatóság nyilvántartásba veszi. Az adatokban bekövetkezett változást az erdőgazdálkodó a változás időpontjától számított harminc napon belül köteles az erdészeti hatóságnak bejelenteni. Az erdőgazdálkodó felel azokért a károkért, amelyek a bejelentett adat valótlanságából, illetve bejelentés elmulasztásából származnak.
(3) Az erdőgazdálkodó a nyilvántartásba vétel nélkül is köteles e törvénynek az erdő védelmére, valamint fenntartására vonatkozó előírásainak eleget tenni.
(4) Amennyiben a természetben összefüggő erdőterületnek több tulajdonosa van, a tulajdonosok
a) a miniszter által rendeltben meghatározott feltételek megléte esetén, az erdészeti hatóság határozata alapján kötelesek azon társult erdőgazdálkodási tevékenységet folytatni, és e feladatok ellátására erdőgazdálkodót megbízni,
b) az erdő védelmével, valamint fenntartásával kapcsolatos kötelezettségek teljesítéséért - erdőgazdálkodó hiányában - egyetemleges felelősséggel tartoznak.
(5) Jogszabály eltérő rendelkezése hiányában az erdőgazdálkodási tevékenységhez kapcsolódó állami támogatást csak az erdészeti hatóság által nyilvántartásba vett erdőgazdálkodó vehet igénybe. Az erdőgazdálkodót megillető - jogszabályban, hatósági vagy bírósági határozatban, valamint szerződésben egyébként meghatározott - jogok és kötelezettségek nem érintik az erdőterület tulajdonosának tulajdonosi jogosítványait és kötelezettségeit.
(6) Az erdőgazdálkodó személyének változásához - a (7) bekezdésben foglalt kivétellel - az erdészeti hatóság engedélye szükséges. Az engedély kiadása nem tagadható meg, ha az új erdőgazdálkodónál a szakszerű erdőgazdálkodás feltételei biztosítottak, és egyúttal a természetben összefüggő erdőterület megosztására a gazdálkodó-változással összefüggésben nem kerül sor.
(7) Az állami tulajdonban levő és a kincstári vagyont képező erdő esetében az erdészeti hatóság erdőgazdálkodóként a kincstári vagyon kezelőjét veszi nyilvántartásba.
(8) Az erdőgazdálkodó az erdő elsődleges rendeltetésének megváltoztatását, az erdőtelepítést, a fásítást, valamint az erdőterület igénybevételét a terület tulajdonosával kötött külön megállapodásban foglaltak szerint kezdeményezheti.

Az erdőgazdálkodó jogai és kötelezettségei

14.§ (1) Az erdőgazdálkodó az erdőgazdálkodási tevékenysége keretében jogosult, illetve köteles gondoskodni
a) az üzemterv, valamint az éves erdőgazdálkodási terv elkészítéséről;
b) az állammal szembeni pénzügyi kötelezettségek elszámolásának elkészítéséről, a befizetés teljesítéséről;
c) az erdőgazdálkodót jogszabály szerint megillető állami támogatás igényléséről, felhasználásáról, valamint a juttatott támogatás elszámolásáról;
d) jogszabály, illetőleg megállapodás eltérő rendelkezésének hiányában az erdőgazdálkodási tevékenységgel összefüggő hatósági, illetve bírósági eljárásban az erdőterület tulajdonosának képviseletéről;
e) az e törvényben, valamint az erdészeti hatóság határozatában foglaltak szakszerű végrehajtásáról;
f) az erdő védelméről, az egyes erdőgazdálkodási munkák elvégzéséről, valamint az erdő őrzéséről;
g) az erdő közcélú funkcióinak biztosítását szolgáló tevékenység teljesítéséről, a miniszter által rendeletben meghatározott feltételek szerint.
(2) Ha az erdőterület tulajdonosa, jogszerű használója az erdőgazdálkodó az erdészeti hatóság felszólítása ellenére nem tesz eleget e törvény szerinti erdőgazdálkodási kötelezettségének, és ezáltal az erdő fennmaradását vagy fejlődését veszélyezteti, az erdészeti hatóság az állami tulajdonban levő erdő esetében a tulajdonosi jogokat gyakorló szervet erről értesíti, egyebekben javaslatot tesz arra, hogy a miniszter - az érintett költségére - a szükséges munkák elvégzése céljából más erdőgazdálkodó szerv kijelöléséről gondoskodjon, illetőleg állami tulajdonban levő erdő esetében a vagyonkezelő személyének megváltoztatását kezdeményezze. A felszólítás hirdetményi úton is kézbesítető.
(3) Amennyiben az erdőgazdálkodót a (2) bekezdésében foglaltak alapján jelölik ki, a miniszter az így kijelölt erdőgazdálkodót - elszámolási kötelezettség mellett - feljogosíthatja a ténylegesen felmerült és igazolt költségeinek az erdei haszonvétekből való kielégítésére. E rendelkezés nem alkalmazható a kincstári vagyon kezelőjére.