(1884. Pozsony - ?)
A jogi diploma megszerzése után 1909-ben budapesti ügyvéd. 1919 augusztusában részt vesz a Keresztény Párt alapításában, a programbizottságának tagja. 1919-20-ban Kecskemét város kormánybiztos-főispánja. 1920-ban lemondott és a MÁV főügyésze lett. Kezdeményezésére alakították meg 1922-ben az Egységes Pártot, amelynek programjával még az évben nemzetgyűlési képviselő lett. 1924-ben a nemzetgyűlés alelnöke. 1926-ban a MÁV-tól, mint igazgatóhelyettes, főügyész nyugdíjba vonult. 1926 októberében a nemzetgyűlés, illetve a képviselőház elnöke. 1929. február 4-től a Bethlen kormány, majd az azt követő Károlyi kormány igazságügyminisztere. Minisztersége alatt vezetik be - a biatorbágyi merényletet követően - a statáriumot és végzik ki Sallai Imrét és Fürst Sándort. Az Etelközi Szövetség (EX) egyik vezetoje.
Egyetemi évei alatt a Magyar Turista Egyesület -1905-ben újra alakuló - Egyetemi Osztályának választmányi tagja és alelnöke (1905). A Magyar Turista Szövetség társelnöke (1921-23), majd elnöke (1924-26) és (1933-38). Vezető szerepe volt az 1935. évi IV. számú törvény (Erdőtörvény) turista tárgyú, az erdők átjárhatóságát biztosító (tilos területek korlátozása) cikkelyek kimunkálásában és elfogadtatásában.
A II Világháború végén nyugatra távozott.
Kalmár László